my favorite teacher ~ jikook | ✔

61.

- Jungkook! Most már abbahagyhatod a színészkedést. - hallottam meg Hyerin hangját a hátam mögül.

Mindketten hátrapillantottunk és ott állt ő, karba tett kezekkel.

- Színészkedés? - pillantottam a mellettem állóra.

- Ugye nem hitted, hogy komolyan beléd szeretett? - jött közelebb a hárpia, majd átkarolta Jungkook vállát.

- Mi?

- Ez csak egy vicc volt Jimin. Jungkook nem szeret téged. - nevetett fel, majd rátapadt a barátom ajkaira.

- Állj! - kiáltottam fel és eltakartam a szemeimet. - Engedd el őt! - szorítottam erősen össze a szemeimet.

- Jimin vége - hallottam meg Jungkook hangját, mire riadtan rápillantottam. - Nem szerettelek soha. Ez egy csapda volt. - mondta komor arccal, végig szemeimbe nézve. - Én Hyerint szeretem, te még csak egy kaland sem voltál számomra. - karolta át, az említett lányt.

- Hogy tehetted ezt? - kezdtem hátrálni, de akkor megbotlottam és a földre estem. - Én... - zokogtam fel. - Jungkook... - dadogtam, de ebben a pillanatban megjelent apa mellettem egy pisztollyal a kezébe.

- Majd én megteszem helyetted - biztosította ki a fegyvert, majd Jungkookra emelte azt.

- Ne! Apa ne lődd le! - akartam felkelni a földről, de valami visszatartott.

- Ne ellenkezz! Meg kell történnie ennek. Már rég meg kellett volna. - nézett rám, majd hármat belelőtt Jungkookba, aki a földre zuhant.

Kipattantak a szemeim és zilálva felültem az ágyban. Éreztem, hogy könnyeim végigfolynak arcomon. A mellettem fekvőre pillantottam és ijedten ráztam meg a testét.

- Mi az? - szólalt meg kómásan. - Te sírsz? - ült fel ő is, mire megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.

- Élsz - suttogtam és szorosan átöleltem őt.

- Persze, hogy élek Jimin, miről beszélsz? - simogatta a hátam.

- Azt hiszem rosszat álmodtam. Meghaltál benne. - szorítottam szorosabban magamhoz.

- Az csak egy álom volt. Tőlem nem szabadulsz olyan hamar. - hajolt el tőlem és két hüvelykujjával letörölte a könnyeimet.

- Remélem is - mosolyodtam el, mire egy apró csókot kaptam számra.

- Megnyugodtál igaz? - nyúlt a szívemhez.

- Igen. Már minden oké. - tettem kezemet az övére.

- Megpróbálunk visszaaludni? - harapta be ajkait, mire egy aprót bólintottam.

Visszadőlt az ágyba, engem pedig szorosan magához húzott. Apró puszikkal lepte be az arcom minden részét, majd hátulról szorosan átkarolt. Kaptam pár nyugtató puszit a nyakamra, majd fejét vállamba fúrva merült mély álomba. Engem is hamar visszanyomott az álom, hiszen alig aludhattunk három órát.

[...]

- Minek kell öltöny? - néztem kérdőn rá, amikor megálltunk egs ruhaüzletben, az említett ruhadarabok mellett.

Jungkook közölte velem, hogy a mai nap folyamán feltétlen el kell mennünk vásárolni, mert holnapra tartogat valamilyen meglepetést. Hiába kérdeztem bármit, egyetlen szót sem szólt, csak annyit, hogy jól fogom magam érezni.

- Majd meglátod. Nekem már van otthon egy, de nem hiszem, hogy neked is van. - mosolygott mindet tudóan, mire csak bólintottam egy aprót. - Melyik tetszik?