my favorite teacher ~ jikook | ✔

36.

- Jimin - hallottam meg, hogy valaki a nevemet szólítja. - Jimin nyisd ki a szemeid - rázta meg valaki testem, mire minden erőmet összeszedve teljesítettem kérését.

- Anya? - suttogtam, amikor megpillantottam a hosszú fekete hajat magam mellett. - Mit keresel itt? - folytak végig arcomon a forró könnycseppjeim.

- Láttam, hogy szükséged van rám. Mi történt veled Jimin? Mindenhol vérzel. - simított végig arcomon.

- A...apa - dadogtam.

- Apád tette ezt veled? - tátotta el a száját, mire egy aprót bólintottam. - Nem ezt érdemled Jimin - simított ismét végig az arcomon.

- Meghaltam? - pislogtam aprókat, de anya csak elmosolyodott.

- Szerinted meghaltál? - tette fel a kérdést, amire én magam sem tudtam a választ.

- Szerintem igen - motyogtam.

- Képes lennél otthagyni Taehyungot? Vagy Jungoookot? - mosolyodott el ismét.

- Nem, azt hiszem, hogy nem - ráztam meg a fejem.

- Látod, már tudod is a választ. Csak kérlek készülj fel, hogy nehéz időszak vár most rád. De erős vagy igaz?

- Nehéz időszak? - ültem fel rémülten.

- Erős vagy Jimin igaz? - kérdezte meg újra, majd felállt mellőlem.

- Én..nem - dadogtam.

- Szerintem simán legyőzöl minden akadályt és végre boldog leszel! - kezdett egyre távolodni.

- Anya várj! Ne hagyj itt! - akartam felkeni a földről, de nem tudtam.

- Ébredj fel Jimin - mosolygott, majd egyre homályosabb lett és magamra hagyott.

- Ébredj fel Jimin - hallottam meg ismét a nevem, majd zavartan pillantottam mindenfele, de nem találtam meg a hang forrását. - Nem hagyhatsz itt! - hangosodott a hang.

Miután újra kinyitottam a szemeimet csak egy pillanatra láttam tisztán, utána újra elsötétült minden. Jungkookot láttam magam előtt, aki fölém hajolva zokog és a nevemet mondogatja. Mi történik velem?

[...]

Ismerős érzés kerített hatalmába. Tompa hangokat hallottam, de minden fekete volt, semmit sem láttam, mozogni sem bírtam. Elájultam volna? De mikor? Éles fájdalmat éreztem meg a mellkasomnál, majd a testem különböző pontjain. Kiabálni tudtam volna az erős égető, de egyben rettenetesen szúró érzésektől, de csak apró nyöszörgések hagyták el az ajkaim. Valaki ismét a nevemet mondogatta, viszont én semmit sem tudtam tenni ellene. A legrosszabb érzés, hogy nem tudod hol vagy, mi történik veled, még is magadnál vagy.

- Már rég fel kellett volna, hogy ébredj Jimin - hallottam meg végre az első éles hangot. - Annyira félek - folytatta. - Szükségem van rád Jimin, kérlek kelj fel - éreztem meg valami hideget a kézfejemen, ami égetni kezdte a bőröm.

Anya? Jungkook? Taehyung? Apa? Ki lehet az? És mikor kelek végre fel?

- Tudom, hogy hallasz. Biztos vagyok benne? Hogy hallasz Jimin! - éreztem meg egy apró szorítást a jobb kezemnél. - Meg tudod szorítani a kezem?

- Hallak - válaszoltam, persze ebből ő egy szót sem hallott. - Én próbálom, de nem tudom - szólaltam meg ismét, de erre sem kaptam választ.

- Kérlek, szorítsd meg a kezem - hallottam meg Jungkook hangját.

Jungkook? Ő van itt velem? Istenem, komolyan itt van velem? A létező összes energiámat és akaraterőmet összegyűjtöttem, hogy jelet tudjak adni neki, hogy még élek.