my favorite teacher ~ jikook | ✔

Epilógus

Egy héttel később:

- Jungkook, így el fogok esni - szorítottam a kezét, ami a szemeimet takarta, ugyanis kitalálta, hogy meglepetése van számomra.

- Nem fogsz elkésni, mert ma szabadnapos vagy. Nyugodj le és hagyd, hogy hagy irányítsalak. Mindjárt ott vagyunk. - mondta titokzatosan, mire egyre izgatottabb lettem.

Reggel se szó, se beszéd közölte velem, hogy elmegyünk valahova, de indulás előtt bekötötte a szemeimet, majd amikor megérkeztünk a helyre, kezeivel takarta el előlem a látást. Nem tudtam, hogy még is mi folyik itt, de nyilvánvaló volt, hogy valamiben mesterkedik.

- Na, itt vagyunk. Háromig számolok, utána elengedem a szemeid. - csukta be az ajtót maga után. - Egy, kettő, három. - mondta, majd elvette a kezeit, én pedig megpillantottam Taehyungot, apát, Jungkook szüleit, keresztszüleimet és a munkatársaimat, akik éppen a boldog szülinapot dalt énekelték, szülinapi sapkákkal a fejükön.

Első gondolatom az volt, hogy elfelejtettem, hogy ma van a szülinapom. Teljes sokkban álltam és kezeimet a szám elé emelve néztem végig az ott álló embereken. Hátrafordultam és Jungkook ezer wattos mosolyával találtam szembe magam, amitől teljesen meghatódtam. Könnybe lábadtak a szemeim, úgy öleltem magamhoz a fiút, aki a hátamat simogatva nyugtatott.

- Köszönöm - töröltem le könnyeimet, majd a többiekhez mentem, egyesével átölelni mindenkit.

Egyáltalán nem számítottam meglepetés bulira, arra pedig végképp nem, hogy ilyen sokan itt lesznek, csak miattam. Még mindig kicsit ledöbbenve figyeltem őket és próbáltam valami érthető beszédszerűséget összehozni a fejemben.

- Azt hiszem ez a kedvenc születésnapom. Nem gondoltam volna, hogy mind eljöttök és köszönöm Jungkook, hogy megszervezted ezt, mert van egy tippem, hogy a te kezed áll az egész mögött. - pillantottam barátomra, aki sejtelmesen mosolygott. - Nagyon rossz vagyok az ilyenekben, szóval tényleg csak azt tudom mondani, hogy köszönöm mindenkinek, hogy itt van. - ropogtattam zavartan az ujjaimat.

- Szerintem kezdjük először az ajándékok átadásával - szólalt meg Jungkook, majd egy borítékot fogott a kezeibe.

- Benne vagyok - helyeselte a tömeg, majd mindenki kezébe vette, a nekem szánt ajándékokat.

- Ezt igazán nem kellett volna - takartam el zavartan az arcom, mire mindenki lehurrogott, hogy maradjak csendben.

Különféle érdekes és értékesnél-értékesebb ajándékokat kaptam, amiknek kibontása közben nem bírtam ki, hogy ne könnyezzek. De legjobban még is Jungkook ajándéka fogott meg, akitől két repülőjegyet kaptam Londonba. London mindig is azok a helyek közé tartozott, ahova egyszer minden áron el szerettem volna jutni.

- Jungkook - tartottam kezembe a két jegyet.

Éreztem, hogy látásom ismét homályos lesz, ezért könnyekkel küzdve csókolt meg őt.

- Remélem ezt a két jegyet kettőnknek vetted.

- Persze, hogy kettőnknek. Szerinted engednélek mással elmenni? - pöckölte meg az orrom, mire felkuncogtam.

- Ezt a választ vártam - öleltem szorosan magamhoz.

- Mikor eszünk? - törte meg Taehyung az idill csendet, mire mindenki felnevetett.

- Most Taehyung - löktem játékosan oldalba, majd a hatalmas csoki tortához léptem, ami maga volt a mennyország számomra.

- Kívánj előtte - szólalt meg Yeri izgatottan.