my favorite teacher ~ jikook | ✔

67.

Egy ásítás kíséretében nyújtóztam ki, majd fordultam át a másik oldalamra, a pandám után tapogatva. A plüsst szorítva aludtam el, de most nem éreztem, így muszáj volt kinyitnom a szemeimet, bármennyire is nem akartam. Szerencsére homály lepte el a szobát, mivel a sötétítők be voltak húzva. Megugrottam, ahogy megpillantottam a mellettem alvó Jungkookot. Valami derengni kezdett, hogy tegnap este kérte, hogy velem aludhasson, én pedig ezek szerint belementem. Beletúrtam kósza tincseimbe, majd a pandát kezdtem keresni, de sem a földön, sem a takaróm alatt nem volt. A mellettem alvó háta mögé pillantottam, ahol megpillantottam a plüsst. Összeráncoltam a szemöldökeimet, hiszen fogalmam sem volt, hogy hogy kerülhetett oda, de egy vállvonással letudtam, majd áthajolva Jungkookon szereztem vissza az állatot.

- Mit csinálsz Jimin? - hallottam meg reggeli hangját, ami rekedtes és lágy volt.

- Bo..bocsi - feküdtem gyorsan vissza a helyemre. - Csak a pandám kerestem. - nyeltem egy aprót.

- Hány óra? - nyúlt a telefonjához. - Fél tizenkettő. Kicsit sokáig aludtunk. - mosolyodott el, majd fejét visszaejtette a párnába.

Nem szóltam semmit, csak hevesen verő szívvel bámultam a fehér plafont. Bocsánatot kellene kérnem tőle? De ő bántott meg engem tegnap, szóval eki kellene először. Mintha meghallotta volna gondolataimat, szembefordult velem és megszólalt.

- Sajnálom Jimin. Egy gyökér voltam, aki csak magával törődött. Értékelhettem volna, hogy segíteni próbálsz nekem, de azt hiszem eléggé kimerült voltam ahhoz, hogy bármit is rendesen átgondoljak. Csak kérlek ne haragudj rám. - nyelt egy hatalmasat, majd lebiggyesztett ajkakkal figyelte reakcióm.

- Minden rendben - erőltettem magamra egy mosolyt. - Megértem, hogy ki voltál. Én is fáradt voltam, valószínűleg ezért veszekedtünk.

- Köszönöm, hogy kihoztál onnan - nyúlt állam alá, így kénytelen voltam szemeibe nézni, hiszen eddig feltűnően kerültem vele a szemkontaktust.

- Ne nekem köszönd, mert anyudék hoztak ki onnan - suttogtam, hiszen kétlem, hogy bármilyen hang el tudta volna hagyni a szám.

- Tényleg gyerekesnek hiszel? - fogta még mindig az állam.

- Nem - válaszoltam.

- Kérlek legyél őszinte velem.

- Néha az vagy, de ez nem rossz, mármint izé. Ezt ne vedd rossz néven, de néha tényleg az tudsz lenni. - sütöttem le szemeimet.

- Például? Eddig még egyszer sem vettem észre, hogy az lennék. - kezdett szíve egyre hevesebben verni.

- Számomra még mindig homály, hogy miért jártál Hyerinnel, ha nem is szeretted - pillantottam rá, mire értetlenül nézett rám.

- Mert a szüle... - kezdte el, de félbeszakítottam.

- Ne kend a szüleidre Jungkook. Az igazi okot szeretném hallani. Őszinték vagyunk egymással, nem igaz? - kerestem meg a kezét, majd összekulcsoltam ujjainkat.

- Tudod, Hyerin előtt nem volt még senkim. Mármint volt egy Alice nevű lány, akivel kavartam, de a csóknál abbamaradt a kapcsolatunk. Egyedül éreztem magam és szükségem volt egy lelki támaszra. Ekkor ismertem meg Hyerint, aki egy életvidám, mindig mosolygós lány volt és akárhányszor megláttam, mosolyt csalt az arcomra a sok pozitivitása. Egyik alkalommal szemet szúrt, hogy feltűnően bámul engem, ezért leszólítottam. Szép lánynak tartottam, azt hiszem kedveltem is egy ideig, de amikor bemutattam anyáéknak minden megváltozott. Ekkor mutatta meg a valódi énjét, ami egyáltalán nem volt vidám és mosolygós. Gyakran kiabált velem, sőt volt olyan, hogy tárgyakat dobált hozzám. Kinevetsz, ha azt mondom, hogy féltem szakítani vele? Őt egyáltalán nem ilyennek képzeltem el és rá kellett jönnöm, hogy igazából egy szörnyeteg. Utána megjelentél te, aki iránt valódi érzéseket tápláltam, ez neki is feltűnt, így még erőszakosabb lett. Egyszer rajtakaptam egy telefonáláson, ahol nagy valószínűséggel Minhyukkal telefonált, ekkor esett le, hogy viszonya van vele és már egy jó ideje megcsal. Ezért vettem a bátorságot és szakítottam vele. Ez olyan dolog, amivel az ember nem nagyon dicsekszik, mert milyen az már, hogy egy fiú fél a saját barátnőjétől? - engedte el időközben az állam és a semmibe meredve mondta el történetét, ami teljesen megdöbbentett engem.

Ha az elejétől tudom, hogy ilyen Hyerin, akkor valószínűleg elkerülöm őt és kettesbe sem találkozok vele. Hirtelen teljesen máshogy álltam ehhez a dologhoz és megsajnáltam Jungkookot. Teljesen megértettem, hogy erről nem szívesen beszélt nekem, azt hiszem én is ezt tettem volna.

- Mikor bántott először apud? - szólalt meg pár perc múlva.

- Anya halála után egy hónappal. Valamiért nemet mondtam neki, ezért ideges lett és megütött. - húztam szomorú mosolyra szám.

- Jó életünk van - nevetett fel keserűen, mire csak egy aprót bólintottam.

- Szeretlek - szorította meg gyengéden a kezem, mire elmosolyodtam.

- Én is szeretlek Jungkook és köszönöm, hogy őszinte voltál velem - pillantottam rá, mire egy határozott mozdulattal magához húzott és szoros ölelésbe vont.

Így feküdhettünk még pár percig, majd eszembe jutott még egy kérdés, ami a tegnap előtti bállal kapcsolatos.

- Hova mentél a bál után? - húztam el tőle, hogy ismét felvehessem vele a szemkontaktust.

- Ohh - sóhajtott fel. - Igazából nem tudom. Miután rád mászott Hyerin iszonyat mérges lettem és jobbnak láttam, ha eltűnök onnan, hiszen képes lettem volna mindenkit szétverni. Beültem a kocsimba és fel-alá kocsikáztam a városban, közben elfogyasztottam a bort, így jobbnak láttam, ha megállok valahol. Az egyik buszmegállóba álltam meg, de szerencsémre pont jött egy busz, így rám dudáltak én pedig nem akartam részegen autóba ülni, ezért közöltem az ott álló emberekkel, hogy nem fogok elállni onnan. Erre beszólt valamit az egyik, én pedig behúztam neki egyet. Jött egy másik is, akit szintén megütöttem. Ezután kihívták a rendőrséget és kocsim... baszki hol a kocsim? - tágultak ki a szemei.

- A garázsban nyugi. Visszahozták ide a rendőrök. - nyugtattam meg, mire sóhajtott egy hatalmasat.

- Szóval bevittek az őrsre és mindenféle kérdéseket tettek fel nekem, amikből egyet sem fogtam fel. Utána bezártak egy cellába és közölték velem, hogy elmennek a házamba, ahol gondoltam, hogy ott leszel. Azt hiszem röviden ennyi. Sajnálom, hogy megijesztettelek és a hívásaidra sem válaszoltam. Részegen hangulatingadozásaim vannak, szóval nem akartalak megijeszteni vagy rád kiabálni. - rágta szája szélét.

- A lényeg, hogy minden rendben van. Azt hittem elraboltak vagy meghaltál. Tényleg minden átfutott az agyamon és nagyon féltem. De most már minden oké. - mosolyodtam el.

- Remélem most már békén hagy minket Hyerin. Szerintem megszállott lett vagy nem is tudom. Foglalkozzon magával. - morogta.

- Te meg foglalkozz velünk - mondtam, mire kérdőn rám nézett.

- Velünk? Mármint ezt, hogy érted? - ráncolta össze szemöldökeit.

- Hiányzol - temettem fejemet nyakába, majd egy apró puszit adtam rá.

- Itt vagyok Jimin - ölelte át a derekam.

- Megcsókolsz? - döntöttem állam az övének, mire elmosolyodott.

- Nem is tudom. Csókolj meg te. - pimaszkodott, mire egy grimasz kíséretében birtokba vettem ajkait és szenvedélyesen csókolni kezdtem.

Sziasztok!
Sajnos most nem díjjal vagy valamilyen kihívással érkeztem, hanem egy rossz hírrel. Fogalmam sincs, hogy mikor fogok tudni részt posztolni. Hétfőn sajnos be kell, hogy feküdjek a kórházba, de nem lesz wifim. Azt hiszem szerdán vagy csütörtökön jöhetek ki, de ezt sem tudom még pontosan. Szóval legyetek kérlek türelmesek, amint tudok teszek ki részt! Igazából csak ennyit szerettem volna. Hamarosan találkozunk, vigyázzatok magatokra!