my favorite teacher ~ jikook | ✔

25.

Tompa zajokat hallottam, de mindent sötétség borított. Meghaltam volna? Egyáltalán nem ilyennek képzeltem el. Nem fáztam, hallottam, hogy valaki beszélget körülöttem és kezdett kitisztulni a látásom. Aprókat pislogva nyitottam ki a szemeimet. Az eddigi sötétséget most fehérséget váltotta, a hirtelen fény miatt pedig még a könnyeim is útnak indultak. Két alakot láttam az ágyam két oldalán, de nem tudtam megállapítani, hogy kik lehetnek azok.

- Jimin? - szorította meg valaki a kezem.

- Ne érj hozzá - morogta a másik oldalamon lévő.

- Már bocsánat, de azt csinálok amit akarok. Továbbá maga miatt került be ide! - szólt vissza a számomra nagyon ismerős hangú fiú.

Pár perc múlva már teljesen kitisztult a látásom. Jungkook a kezemet szorítva ült mellettem, másik oldalamon pedig apa ült karba tett kezekkel és méregette a barátomat. Kellett pár másodperc, amíg tényleg felfogtam, hogy mi is történik pontosan. Felhívtam Jungkookot, majd elsötétült minden. Ezután valószínűleg átjött hozzám, de összetalálkozott apával. Egyáltalán nem így képzeltem el az első találkozásukat. Érezni lehetett a feszültséget a szobában, de a sok gyógyszer miatt úgy éreztem, hogy teljesen le vagyok lassulva.

- Szólok inkább egy orvosnak - kelt fel apa, majd magunkra hagyott Jungkookkal.

- Mi.. mi történt? - pillantottam a mellettem ülőre.

- Hát ez egy hosszú történet. De a lényeg, hogy jól vagy, igaz? - simított végig az arcomon.

- Kicsit fáj az orrom - nevettem fel kínosan.

- Nem tudom pontosan, nem értek nagyon az ilyenekhez, de elvileg eltört az orrod. És az arcod... - itt elhallgatott.

Azonnal a fejem melletti kis szekrényre pillantottam, amin egy apró tükör volt. Amint megláttam az arcom, a szám elé kaptam a kezem, nehogy elsírjam magam. Az arcomon kék és lila foltok voltak, az orromon pedig egy óriási kötés.

- Én... - érintettem meg a bal szemem, ahova a legelső ütést kaptam.

- Így is gyönyörű vagy Jimin - adott egy apró puszit az arcomra.

- Ohh Jimin, látom magadhoz tértél! - lépett be a terembe egy fehér köpenyes nővér, mögötte pedig apám. - Szóval az orrod eltört, de nem kellett megműteni, hanem egy külső sínt kaptál. Ha szeretnél, már a mai nap folyamán hazamehetsz, hiszen más nem történt veled. Általában hat hét, mire teljesen megjavul egy orrtörés, szóval várunk majd téged vissza szeretettel. Továbbá, ha van valami fájdalmad a gyógyulás közben, akkor azonnal fordulj orvoshoz. - mosolygott el kedvesen.

- Szerintem akkor még ma hazamegyek - motyogtam, de se apámra, se Jungkookra nem pillantottam.

[...]

- Köszönöm Jungkook, hogy eddig itt voltál, de most már nyugodtan hazamehetsz. Elleszünk mi ketten. - karolt át apa, mire én összehúztam magam.

- Nem lehetne, hogy Jimin nálam aludjon? - próbálkozott, de apám egy határozott nemmel lezárta a témát.

- Akkor én ott aludhatok? - villantott félmosolyt.

- Mondd, te sosem fogod befogni a szádat, igaz? - csattant fel apa, mire Jungkook hangosan felnevetett. - Nálad aludhat Jimin, mivel éjszakás vagyok. De ne szokj hozzá. Csak azért aludhat nálad, mert megvéded őt. - nézett mélyen a szemeibe, mire egy pillanatra Jungkook teljesen megrémült.

Nem tudom mi történt apával, de ma teljesen normális volt velem. Azt hittem, hogy ordibálni fog, esetleg újra megüt, de semmi ilyesmi nem történt. Miután hazaértünk, gyorsan összepakoltam pár cuccomat és izgatottan indultam a ház elé, ahol Jungkook már várt, de apára megragadta a csuklómat és egy határozott mozdulattal a falnak nyomott.