my favorite teacher ~ jikook | ✔

7.

- Megcsókolt? - fintorodott Taehyung, ahogy elmeséltem neki a tegnap történteket.

- Muszáj volt... de tegnap egy pillanatig láttam benne az emberséget, mármint láttam benne érzelmeket. Ha nem horkantok fel, talán még el is tudtunk volna rendesen beszélgetni. - töprengtem el.

- Nem tudom Jimin, én nem az emberiségről ismerem apudat - sóhajtott egy hatalmasat.

Ahogy odaértünk a suli elé, megpillantottam Jungkookat a kocsijánál cigizni. Ott volt vele egy lány, látszólag jól elvoltak. Vajon ő lehet a barátnője? Kicsit elbambulhattam, hiszen nem vettem észre, hogy barátom megállt előttem, én pedig a hátába ütköztem.

- Hoppá, bocsi - nevettem el magam.

- Mit nézel ennyire? - pillantott ő is oda. 

Amikor észrevette, hogy mit nézek egy óriási vigyor jelent meg az arcán és hosszú percekig ő is Jungkookékat nézte.

- Neked bejön Jungkook? - fordult szembe vele és csillogó szemeivel engem méregetett.

- Mi? Nekem? - ráncoltam a szemöldökeim.

- Igen neked. Tökre úgy viselkedsz. Szerintem tökre össze illenétek amúgy, csak kár, hogy fiú meg, hogy a tanárod. - pillantott hol rám, hol Jungkookra, majd elnevette magát.

- Hagyd már abba Taehyung - szóltam rá, de a mosoly ott lapult még a szám sarkában. - Nem tetszik.

- Biztos vagy te ebben?

- Ne csináld már - forgattam szemet, ő pedig egy megadó mosoly kíséretében tovább sétált, én pedig követtem.

[...]

- Mindenki fogjon egy focilabdát - adta a parancsot Jungkook.

Könyörgő szemekkel néztem rá, de őt ez nem hatotta meg. Párokba kellett beállni, majd egymásnak kellett passzolni a labdákat. Ez még ment, de amikor dekázni kellett, akkor már kicsit bajba voltam. Már azt hittem, hogy sikerült, amikor véletlen arcon találtam Jungkookot. Azonnal odarohantam hozzá és vagy ezerszer bocsánatot kértem tőle.

- Most már értem, hogy miért nem focizol sosem - mondta nevetve.

- Tényleg nagyon sajnálom - hajtottam le a fejem, és a cipőmet kezdtem bámulni.

- Jössz nekem egy sütivel - tette kezét a vállamra, majd kacsintott egyet és tovább sétált.

- Látod Jimin, már randira is hívott - jött oda Taehyung és cukkolt tovább.

- Meg foglak egyszer verni, ha ezt nem hagyod abba - morogtam, ő pedig felemelte kezeit védelmezően a mellkasa felé, és nevetve visszasétált a helyére.

Amikor az volt a feladat, hogy nekem alul kellett rúgnom a labdát, a páromnak pedig felül, akkor már a szemeim is kettéálltak, de láthatóan Jungkook jót szórakozott rajtunk, ugyanis Taehyungnak sem ment annyira.

- Srácok, szerintem ti tényleg hagyjátok ezt. Taehyung elmennél nekem a tanáriba a laptopomért? - pillantott barátomra, aki egy pillanat után, már el is tűnt.

- Hogy vagy amúgy? Látom nem kezelted le a sebeid. - lépett közelebb hozzám, majd a szememnél lévő tapaszt kezdte tanulmányozni.

Éreztem szuszogását az arcomon, ezért kirázott a hideg. Észre sem vettem, hogy még a szemeimet is becsuktam, de amikor kinyitottam Jungkook szemeivel találtam szembe magam. Nagyon közel volt hozzám, alig tíz centi lehetett közöttünk, én pedig kezdtem kicsit kellemetlenül érezni magam, mint eddig mindig, amikor ilyen közel volt hozzám. Meg kell jegyezni, hogy gyönyörű szemei voltak.

- Miért csuktad be a szemed? - nevetett fel, én pedig meg akartam szólalni, de egy hang sem jött ki a torkomon. - Na mindegy. Szóval, majd óra után gyere el velem az orvosiba, és teszek új tapaszokat a sebeidre. - mondta végig a számat nézve, én pedig zavarba jöttem.

Mi van ma velem? Már épp szólásra nyitotta száját, amikor megjelent Taehyung, én pedig hálát adtam az égnek, hogy megint a legjobb barátom mentett ki a kellemetlen helyzet alól.

[...]

- Majd az osztályban találkozunk - köszöntem el Taehyungtól, majd Jungkook keresésére indultam.

Sehol sem találtam, ezért egyedül ballagtam az orvosi felé. Hallottam, hogy valaki beszél bent, de amikor közelebb értem, meghallottam, hogy Jungkook az, és éppen telefonon beszélget valakivel. Nem szép dolog kihallgatni másokat, de legyőzött a kíváncsiság, ezért fülemet az ajtónak szorítottam.

- Igen, majd viszek haza kenyeret is - mondta Jungkook, közben pakolt valamit, mert csörgést is lehetett hallani. - Édesem, mondtam, hogy ma később érek haza, mert délutánii tesi lesz, de utána meg fogok mindent venni - mondta végig higgadt hanggal. - Igen, a gyógyszereimet is bevettem ma, szóval teljesen jól vagyok. - kuncogott fel Jungkook, amitől nekem is mosolyognom kellett. - Majd este megmasszírozlak, még úgysem próbáltuk ki az új levendulás krémet. - itt elnevette magát, majd tovább folytatta. - Nem vagy te egy kicsit túl perverz?

Ekkor megelégeltem a romantikát, ezért bekopogtam az ajtón. Ahogy meghallotta a kopogást, már el is köszönt a lánytól.

- Hyerin, figyelj nagyon szeretlek, de most le kell tennem. Sietek haza. - tette le a telefont, én pedig beléptem a terembe.

- Ugye nem zavartam meg semmit? - erőltettem arcomra egy apró mosolyt, válaszul megrázta a fejét.

- Na gyere - sétált a fehér ágyhoz, ahol tegnap is lekezelt engem, majd felültetett az ágyra, de ahogy megfogta a hasam, belenyilallt valami és egy nagyot nyögtem.

- Mi az Jimin? - kapta rám a tekintetét, én pedig összeszorított szemekkel szorongattam a hasam. - Mi van a hasaddal? - nyúlt oda, majd fel akarta húzni a pólómat, de nem engedtem neki, hiszen sok maradandó seb van a hasamon, amit még apától szereztem. - Muszáj megnézem a hasad. Nyugi, mindketten fiúk vagyunk. - mosolyodott el kedvesen, de az állapotomon ez nem segített.

Leszedte kezeimet a pólóm széléről, amit szorosan szorítottam, majd felhúzta a pólóm. Eltátotta a száját, de utána próbálta kontrollálni magát.

- Jimin - szinte csak motyogta a nevem.

- Ezért nem akartam, hogy megnézze a hasam - takartam el ismét az említett testrészt.

- Ezek... - látszott, hogy szavak nélkül van, még is próbálta tartani magát.

- Én.. szerintem nekem mennem kell órára - akartam felkelni, de nem engedte, megragadta a karom és a szemeimbe nézett.

Nem akartam, hogy sajnáljon, hiszen ez volt az a dolog, amit a legjobban utáltam a világon.

- Én csak utálom ha sajnálnak ezek miatt - hajtottam le a fejem, és Jungkook kezét kezdtem bámulni, ami még mindig az én karom fogta.

- Nem szeretnél róla beszélni, igaz? - kérdezte nagyon halkan, mire megráztam a fejem. - Leigazolom ezt az órád, de akkor is meg kell néznem a hasad. - engedett el, majd ismét felhúzta a pólómat.

Gyengéden hozzáért a sebemhez, mire én felszisszentem. Kicsit abszurd volt a helyzet, hogy a testnevelés tanárom, aki egyben az osztályfőnököm is, a hasamat fogdossa, úgy hogy szerintem az arcom vörös, mint egy paradicsom, és a szívverésem sem éppen a legnormálisabb, ugyanis apán kívül még senki sem ért így hozzám, és most volt az első alkalom, hogy talán nem undorodtam a helyzettől.

- Ezt bekötöm, bár sok mindent nem tudok vele csinálni, hiszen ezek csak horzsolások. Majd otthon tegyél rá jeget, pár nap és már el is tűnik.

- Kö..köszönöm - dadogtam, majd zavartan a hajamba túrtam és azon kezdtem imádkozni, hogy Jungkook ne vegyen észre semmit a zavart külsőmből.