my favorite teacher ~ jikook | ✔

60.

Kisírt szemekkel ültem a kocsi hátsó ülésén, majd hazadobtuk Taehyungot és Jungkook háza felé vettük az irányt. Talán mégsem kellett volna meglátogatnom apát. Egyetlen ember sem érdemel ilyen bánásmódot, nemhogy ő. Tudom, hogy apa nem szent ember, de úgy érzem, hogy teljes szívéből megbánta azokat, amiket velem tett. Nagyon szeretném újra magamhoz ölelni őt és úgy beszélgetni vele, hogy nem csak három percem van rá. Szeretném, ha újra normális lenne. Szeretnék egy normális apát. Szerintem ez nem nagy kérés, hiszen ez minden embernek kijár. Teljesen megértem, hogy egy ilyen trauma után befelé fordult, a gyógyszerek miatt pedig elment az esze. És a tudat, hogy ilyen rossz emberekkel van összezárva, nagyon borzasztó érzés és valamiért magamat hibáztatom érte. Gyilkosokkal, pedofilokkal, rablókkal és még kitudja milyen emberek vannak azon a szörnyű helyen, de ő nem tartozik közéjük.

- Hyerin? - hallottam meg Jungkook hangját, mire megráztam a fejem és összeráncolt szemöldökkel tapasztaltam, hogy a lány tényleg ott áll a ház előtt.

- Ez mit keres itt? - nyeltem egy nagyot.

- Nem tudom, de eléggé bátor, hogy ide mert jönni - morogta, majd beállt a garázsba és idegesen csapta be maga után a kocsi ajtaját, miután kiszállt onnan.

Remegő lábakkal, de én is követtem őt, a ház előtt ácsorgó lányhoz.

- Jiminhez jöttem - mondta komoran, majd amikor meglátott engem, féloldalas mosoly jelent meg az arcán és elindult felém.

Fel sem tudtam fogni, hogy mi történik, olyan gyors volt minden. Arra eszméltem fel, hogy Hyerin tenyere az arcomon csattan, de valami eszméletlen hangosan. Tágra nyílt szemekkel figyeltem az előttem álló lányt, majd az előbb megütött helyhez nyúltam.

- Na most takarodj innen - lépett oda hozzám Jungkook és ellökte Hyerint tőlem.

- Így üsd meg legközelebb Minhyukot.

- Miért ki neked Minhyuk? A pasid talán? - mondta idegesen Jungkook és a ház felé kezdett húzni maga után.

- Eltaláltad - mosolyodott el, majd hátat fordítva elsietett.

- Jól vagy? - fogta közre zavarodott arcomat, miután beértünk a házba.

- Aha - motyogtam.

Igazából egyáltalán nem fájt, csupán fel kellett dolgoznom, hogy tényleg megütött engem Minhyuk miatt. Együtt lennének? Mondjuk ezek után egyáltalán nem lepődnék meg. Eléggé gáz, hogy egy lánynak kell megvédeni egy fiút.

- Most már értem, hogy hogyan buktunk le - sóhajtottam fel, pár perccel később.

- Na?

- Minhyuk egyszer meglátott minket és elmondta Hyerinnek. Hyerin pedig direkt találkozni akart velem kettesben, hogy Minhyuk le tudjon minket fotózni és elküldhesse neked. Azt hitték, hogy ez miatt össze fogunk veszni, de miután látták, hogy ez nem történt meg, kitalálták, hogy beköpnek minket az igazgatónál. Valószínűleg Minhyuk minden erejével azon volt, hogy engem figyeljen, így meglátta, hogy találkozunk a takarítószertárban. Gondolom miután kijöttünk onnan, ő bement és ekkor látta meg, hogy kamera van ott. Elmentek ketten az igazgatóhoz és így könnyű volt lebuktatniuk minket. - hadartam el gondolatmenetem, mire Jungkook felsóhajtott.

- Baszki, igazad lehet - tűnődött el. - És Minhyuk küldte apádnak a képeket igaz?

- Igen, de ezek szerint Hyerin is közrejátszott ebben. Hogy lehet két ember ennyire rossz indulatú? - rágtam szám szélét, nagyokat sóhajtozva.

- Nem tudom, de ezek szerint jól egymásra találtak. Meg is érdemlik egymást. De ahhoz egyáltalán nincs joga, hogy idejöjjön és megüssön téged. Ha még egyszer meglátom itt, esküszöm nem érdekel, hogy lány és, hogy a volt barátnőm, komolyan a hajánál fogva rángatom el innen. Miért nem lehet minket békén hagyni? - járkált idegesen a szobába és a haját markolászta.