my favorite teacher ~ jikook | ✔

54.

- Nem említetted, hogy van valakid - mondta komoran Boram, miután Jungkookot konkrétan kiűzték a házból.

- Egyszer sem kérdeztétek - vontam vállat.

- Nehogy már minket hibáztass. Jimin, ő az osztályfőnököd, a testnevelés tanárod, méghozzá fiú. Szerinted ez normális? - emelte fel a hangját Kris.

- Teljes mértékben az - válaszoltam határozottan, mire mindketten felnevettek.

- Feljelentette az apád. Miatta van börtönben. Szerinted az is normális?

- Akadj már le erről a témáról! - csaptam az asztalra. - Igen, feljelentette Jungkook az apámat. És? Azért tette, mert meg akart védeni. Ti külső szemszögből nem tudtok semmit. Ti csak azért vagytok itt, mert kiskorú vagyok. Attól még nem lesztek a rendes szüleim. Amint betöltöm a tizennyolcat, már itt sem vagyok. Csak ne szóljatok bele az életembe! - fakadtam ki teljesen.

- Lehet jobb lett volna, ha nevelőotthonba kerülsz - mondta Boram, majd felállt az asztaltól és kiviharzott a konyhából.

- Boram nagyon kedvel téged. Egy kicsit talán az ő helyzetébe is beleképzelhetnéd magad. - tette karba kezeit Kris.

- De nem akarom. Egyszerűen annyira kibaszottul nem akarom megérteni se őt, se téged. Csak hagyjatok élni. - keltem fel én is az asztaltól, ezzel a lendülettel pedig felborítottam a széket, amin eddig ültem.

A szobámba rohantam és minden cuccomat a bőröndömbe kezdtem dobálni. Fogalmam sem volt, hogy mit csinálok éppen, de kellőképpen felidegesítettetek ahhoz, hogy ne gondolkodjak tisztán. Nagy nehezen összecsuktam a bőröndöt, majd a bejárati ajtó felé vettem az irányt, de szembe találtam magam egy kisírt szemű Borammal. Egy pillanatra mindketten megdermedtünk, majd tudatosult benne, hogy a kezemben egy bőrönd van, és éppen távozni készülök.

- Ho..hova mész? - mondta, azon a tipikus sírás utáni hangon.

- El - válaszoltam flegmán, majd felhúztam magamra a kabátom és a sapkám is. - De nyugi, gondolom úgy is visszajövök. - toltam arrébb az ajtótól, majd magam után becsapva, indultam neki Szöul utcáinak.

Fogalmam sincs, hogy mennyit barangolhattam, de kezdett sötétedni és az idő sem volt annyira kellemes. Nem szerettem volna azonnal Jungkookot hívni, még ha tudtam, hogy előbb vagy utóbb nála fogok kikötni. Taehyungot pedig azért nem akartam zavarni, mivel az anyja nem szereti, ha hétköznaponként valaki ott alszik náluk. Kilenckor megelégeltem az egyedüllétet, ezért felhívtam Jungkookot.

- Jimin? - szólt bele a telefonba.

- Szia Jungkook - köszörültem meg a torkom. - Szóval kicsit összekaptam Boramékkal és most itt ülök egy padon a sötétben, a bőröndömmel és nem nagyon tudom, hogy hova kellene mennem. - hadartam el, remélve, hogy keveset értett meg belőle.

- Hol vagy? - kérdezte.

Miután sikeresen megtudtam, hogy hol is tartózkodom jelenleg és ezt Jungkookkal is közöltem, mondta, hogy pár perc és itt van, ne menjek sehova. Tettem, amit kért és a padon vártam őt. Pár fura arc elsétált előttem, de különösebben nem érdekeltek. Részegek voltak, ezért nem is törődtek velem, sőt szerintem észre sem vettek engem. Ahogy megpillantottam tanárom kocsiját, szinte rohanva indultam meg felé. Teljesen szétfagytam, végtagjaimat már nem éreztem és nagyon kellett pisilnem.

- Bocsi, hogy ide rángattalak - biggyesztettem le ajkaimat, mire szorosan magához húzott.

- Jól vagy? Nem szeretem, ha egyedül vagy ismeretlen helyeken, méghozzá sötétben. Basszus, tiszta hideg vagy. - fogta két keze közé az arcom. - Csinálok neked otthon, forró fürdőt. - mondta, majd elvette tőlem a bőröndöt és betette a kocsi csomagtartójába.