my favorite teacher ~ jikook | ✔

18.

- Jézusom Jungkook, te is láttad? - ugrottam egy hatalmasat, amikor villámlott egyet, nagyon közel a kocsihoz.

- Igen láttam. Mondjuk mára vihart mondtak, szóval nem meglepő. - vont vállat, viszont én teljesen lefagytam.

Kiskoromban egyszer belecsapott a házunkba egy villám. Hatalmas csattanásra emlékszek és anya sikítására, majd arra, hogy apa utasít minket, hogy azonnal el kell hagynunk a házat. Ez az incidens óta nagyon félek a viharoktól, főleg a villámoktól, szóval nem tudom, hogy örülnöm kellene, hogy nem egyedül leszek, vagy idegeskedni azon, hogy miként takarom el a félelmem Jungkook elől, és nem sírom el magam, ha nagyon nagyot dörög. Miután odaértünk hozzá, szinte besprinteltem a házba és a lehető legtávolabb mentem az ablakoktól. Jungkook persze kitágult szemekkel bámulta, hogy mit csinálok, majd egy nevetés kíséretében megjegyezte, hogy még tesi órán sem futok ilyen gyorsan, amiben teljesen igazat adtam neki.

- Ennyire félsz a vihartól? - kérdezte tőlem, mire csak egy bólintással válaszoltam. - Nem kell félned, mert én megvédelek. - mosolyodott el, mire az összes félelem elszállt egy pillanatra.

- Szeretnéd kezdeni a fürdést vagy kezdjem én? - ült le a kanapéra, majd felkapcsolta a tévét és a csatornák között kezdett kapcsolgatni.

- Igazából nekem mindegy. Mehetek először. - lépdeltem hozzá.

- Akkor menj előbb te. Tudod már a járást. Tusfürdő az ablakban van. - mondta, miközben még mindig unottan kapcsolgatta a tévét.

- Törülközőt kaphatok?

- Ott van a mosógépen - mosolygott.

Bólintottam, majd igyekeztem minél hamarabb végezni a fürdéssel. Egy hatalmasat dörrent, én pedig egy nagyon sikítottam. Jungkook kérdő tekintetét pillantottam meg, aki nem értette, hogy mi lehet a bajom.

- Oké, azt hiszem ma nem fürdök - motyogtam, mire hangosan felnevetett.

- Ne csináld már. Menjek be veled a fürdőbe vagy mi?

Mondatát akaratlanul is elgondolkoztam, aminek az eredménye az volt, hogy éreztem a gombócot a torkomban és, hogy kiszárad a szám. Jungkook még mindig engem bámult, én pedig végül előálltam egy ötlettel.

- Mi lenne, ha itt az ajtóban várnál engem? Akárhányszor dörög, akkor meg csak megnyugtatnál. Ebbe benne vagy? - pillantottam rá, mire egy mosoly kíséretében bólintott. - Oké, akkor sietek!

[...]

Miután mindketten sikeresen lefürödtünk, a kanapén ülve néztük a tévét. Jungkook adott egy hatalmas takarót, amivel be tudtam takarózni, és úgy figyelni a műsort. Igazából nem nagyon figyeltem arra, amit éppen néztünk, sokkal jobban aggasztott, hogy kint egyre hangosabbak voltak a dörgések. Egyszer akkorát dörrent, hogy ráugrottam szegény Jungkookra, persze utána vagy százszor bocsánatot kértem tőle. Hozott forró teát, ami elővarázsolta a téli feelinget. Télen nem is szokott vihar lenni nem? Azok nem nyáron szoktak inkább? Akkor most miért akar még a ház is összedőlni, a dörgések miatt? Vagy az univerzum is azt akarja, hogy közel legyek Jungkookhoz? Köszi univerzum...

- Félsz még? - zökkentett ki a gondolataimból.

- Nem! - válaszoltam büszkén, de pont ebben a pillanatban villámlott egyet, majd pár másodperccel később dörgött is egy hatalmasat, így ismét Jungkook oldalán kötöttem ki.

Elment a tévéadás is, lehetett hallani, hogy az eső is eleredt, én pedig remegtem a félelemtől. Óvatosan rá pillantottam, engem nézett, majd inkább szorosan beletemettem az arcom a takaróba, mivel túl közel voltam hozzá és teljesen zavarba jöttem ez miatt. Jungkook átkarolta a vállam én pedig még szorosabban bújtam hozzá. Ismét dörgött, én pedig ismét megugrottam és jobbnak láttam, ha befogom a füleimet. Ilyenkor általában zenét szoktam otthon hallgatni fülhallgatóval, így nem hallom a hatalmas dörgéseket.

- Jimin, ezek csak dörgések. Itt bent biztonságban vagy, nem kell, hogy befogd a füleid. - kuncogott, majd kezeimet elvette a füleimtől.

De ahelyett, hogy elengedte volna azokat, összekulcsolta az ujjait az enyémekkel. A kezeinket néztem és azon gondolkoztam, hogy mennyivel kisebb ujjaim és kezem van, mint neki, pedig nincsen sok év közöttünk. Nyeltem egy aprót, majd rápillantottam. Engem nézett, szemei csillogtak, de nem szólt egy szót sem. Pár percig még szemeztünk egymással, majd elengedte az egyik kezemet és helyette az államhoz nyúlt. Olyan ismerős érzés volt, hiszen ezt csinálta az első csókunknál is. De most mire készül? Mit csinál? Éreztem, hogy dübörög a fejem, a légzésem szabálytalan és hasam görcsbe rándul.

- Jimin... - suttogta a nevem, mire megborzadtam, olyan gyengéden ejtette ki.

- I..igen? - suttogtam, mivel egy rendes hangot sem lettem volna képes kinyögni.

- Azt hiszem, kedvellek téged - mondta rekedtes hangján.

- Mi? - tágultak ki szemeim.

Most szívat? Vagy mi? Ott van neki Hyerin, akkor ne mondjon nekem ilyeneket. Ne játszadozzon velem. Hogy kedvelhetne engem? Alig pár napja közölte velem, hogy az a csók egy semmi volt, most meg közli, hogy amúgy kedvel. Mi van itt?

- Tetszel Jimin - mondta ki határozottan, én pedig legszívesebben felsikítottam volna, de nem lehetett.

- Hogy tetszhetnék neked? Hiszen neked ott van Hyerin. - motyogtam, mire ő sóhajtott egy nagyot.

- Hyerint sosem szerettem igazán. Most meg nyíltan ki merem mondani, hogy kényszerből vagyok vele. Elhagytam miatta a családom, szóval nem szakíthatok vele, mert az annyira gáz lenne. De nem tudom, mit csináljak Jimin. - engedte el az állam, de másik kezemet még mindig fogta.

Nem mertem rá pillantani, hiszen túl sok dolog kavargott most bennem, és ahogy éreztem benne is.

- Nézz rám kérlek - suttogta, éreztem leheletét az arcomon.

Ekkor dörrent egy hatalmasat ismét, mire megugrottam és fejemet szorosan a nyakába nyomtam. Hátamat kezdte el simogatni, amitől kicsit megnyugodtam. Hosszú percek teltek el így, fejemben folyamatosan tekertem vissza az előbb mondottakat, de még mindig nem mertem elhinni. Két hete csókolt meg először, most pedig azt mondta, hogy kedvel engem. Úgy belelátnék a fejébe, hogy vajon ő most mit gondolhat, hogy komolyan gondolta-e, amiket az előbb mondott, vagy csak szórakozik velem.

- Baj, ha azt mondom, hogy meg szeretnélek újra csókolni? - szólalt meg.

Legszívesebben rávágtam volna, hogy most rögtön csókoljon meg, de helyette az arcát kezdtem tanulmányozni. Ha most újra megcsókol az más lesz, mint az első. Nincs menekvés ezután, Jungkook másodszor is megcsalja Hyerint, de ki tudja, hogy mi fog ezután történni. Jelen pillanatban nagyon nem érdekelt semmi csak az, hogy végre ajkai az ajkaimon legyenek. Egész végig a számat bámulta, éreztem gyorsuló szívverését és az erei is egyre intenzívebben mozogtak a nyakán. Nyelt egy nagyot, majd megragadta a tarkóm és közelebb húzott magához.

- Olyan gyönyörű vagy Jimin - suttogta az ajkaimra, majd egy határozott mozdulattal rátapadt a számra.

Szerintem egy megkönnyebbült nyögés hagyta el a számat, amikor végre megcsókolt. Nem volt gyengéd, de nem is mondhatnám durva csóknak, inkább a szenvedélyes szót használnám rá. Elmélyítette a csókot, én pedig úgy éreztem, hogy mindjárt felrobbanok. Kezeimet összekulcsoltam a dereka mögött, ő pedig a hajamat markolászta. Azt kívántam bár sosem ért volna véget ez a moment. Életemben nem voltam még ilyen boldog, mint amilyen ebben a pillanatban voltam.