my favorite teacher ~ jikook | ✔

8.

- Ki kötötte be a hasad? - szólalt meg apa, miközben épp a vacsoráját ette.

- A tesi tanárom - mondtam, miközben éppen mosogattam.

- És mi jogon? - csapta a villáját az asztalhoz.

- Nem volt orvos, ő pedig ért az ilyenekhez - húztam össze magam, mert tudom, hogy ez után a kiakadás jön.

- Midet fogdosta még meg? - kelt fel az asztaltól, én pedig lefagytam a kezemben tartott tányérral együtt. - Midet fogdosta meg? - markolta meg a sebem, amitől ledobtam a tányért a földre és  összegörnyedtem.

- Ez... ez fáj - próbáltam ellökni a kezét a sebemről, de túl erősen szorította azt, így lehetetlennek tűnt.

- Utoljára kérdezem Park Jimin, mi a szart fogdosott meg benned az a patkány? - kiabálta és még jobban szorította a sebem.

- Csak...csak a sebem - motyogtam, a könnyeim pedig utat törtek maguknak.

- Csak a sebed? - ragadta meg mindkét kezem, majd felrángatott a földről, és hátam mögött összeszorítottaaz egyik kezével a végtagjaimat , hogy ne tudjak mozogni. - Majd megmutatom én neki, hogy mostantól egy ujjal sem érhet hozzád. - vörösödött el a feje, majd a másik kezével oldalra szorította a fejem és egy határozott mozdulattal a nyakamra hajolt.

Próbáltam ellökni, de ilyenkor mutatkozott be az, hogy mennyire gyenge vagyok hozzá képest. Egyre durvábban szívta a nyakam, én pedig a végén már belefáradtam abba, hogy harcoljak ellene, ezért megadóan csuklottam össze a kezeiben. Elfáradtam. Pár perc múlva elengedett, én pedig a földre zuhantam. Nem szólt semmit, ahogy én sem, ezért csend telepedett az egész házra.

[...]

- A nyakad - szólalt meg rögtön, amikor meglátott másnap reggel Taehyung.

- Neked is jó reggelt! - erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Ezt ő csinálta? - bámulta még mindig a szívásfoltokat a nyakamon.

Reggel, amikor megnéztem a tükörben majdnem elájultam, amikor megláttam. Azt hittem, hogy csak egy helyen szívta ki, de az egész nyakam tele volt kisebb-nagyobb szívásfoltokkal. Próbáltam eltüntetni őket, de ha csak óvatosan is hozzájuk értem, zsibbadni kezdett a felület.

- Nem tudsz valamit, amivel el lehetne takarni? - indultunk meg az iskola felé, bár Taehyung tátott szájjal bámult, még mindig.

- A lányok használnak ilyen elfedő cuccot nem? - ráncolta össze a szemöldökeit.

- Igen, azt hiszem használnak valami olyasmit. - töprengtem el.

- Na elmondom a tervet! Te azonnal a mosdóba szaladsz, én pedig szerzek az egyik lánytól ilyet, aztán eltüntetjük a foltokat és senki sem fog semmire rájönni! - vázolta fel a tervét Taehyung, ami igazából nem is tűnt annyira rossznak.

Ahogy a suliba értünk, azonnal a mosdóba rohantam, de amilyen mázlista vagyok rányitottam valakire az ajtót. Jungkook ugrott egy hatalmasat, majd amikor látta, hogy én vagyok elmosolyodott. Mivel nem volt felkapcsolva lámpa, így kicsit sötét volt, szóval nem láthatta a nyakamat.

- Elnézést - tettem kezem a szám elé, hiszen én is rendesen meglepődtem.

- Semmi baj Jimin - mosolyodott el. - Látom szépen javulnak a sebeid.

- Igen, köszönöm - jöttem zavarba.

- Na megvan Jimin! - lépett be Taehyung is, de nem számított arra, hogy Jungkook is ott lesz.