my favorite teacher ~ jikook | ✔

22.

- Meddig vannak ma nyitva? - kérdezte Jungkook, amint beléptünk a kis helyiségbe.

- Éjfélig - mondta kedvesen a pultos lány.

- Rendben, köszönöm - mondta Jungkook, majd a sarokban lévő géphez lépett.

Még mindig ott volt a panda és még mindig nagyon édes volt. Leültem a mellette lévő székre, majd kíváncsian figyeltem, hogy ma végre sikerül-e kihalásznia a plüsst a többi közül. De még mielőtt elkezdte volna, szembe fordult velem.

- Ha megnyerem neked a pandát, akkor megcsókolhatlak? - suttogta, mire hirtelen nem is tudtam mit válaszolni. - Naa, csókoltalak már meg többször is - mosolyodott el, mire beharaptam alsó ajkam és egy aprót bólintottam. - Akkor már van értelme kihalásznom azt a pandát! - mosolyodott el, majd elővett pár érmét.

[...]

Kezdtem azon aggódni, hogy Jungkook összes pénze miattam fog elfogyni, hiszen ha harmincszor nem próbálkozott, akkor egyszer sem. Mondtam neki, hogy inkább hagyja, de hiába, nagy a versenyszelleme ezért egyáltalán nem lehetett lebeszélni róla. Már éjfél is elmúlhatott, párszor csörgött már a telefonja, de nem foglalkozott vele, hanem tovább szenvedett. Már kezdtem feladni, hogy valaha kezemben fogom tartani a szerencsétlen plüsst, amikor is Jungkook szinte felsikított.

- Meg vagy! - mondta, majd egy elégedett mosollyal szembe fordult velem, a pandát pedig átnyújtotta nekem.

- Tessék Jimin - vigyorgott, mire nekem is muszáj volt elmosolyodnom.

- Köszönöm Jungkook - öleltem szorosan magamhoz a plüsst.

- Na de menjünk, apud biztos nem fog örülni, hogy ilyen későn mész haza - indult ki a cukrászdából, én pedig szinte futottam utána, mivel ha ő egyet lépett én hármat.

Egész úton a pandát szorongattam, és annyira örültem neki, hogy elmondani nem tudtam. Azon agyaltam, hogy hogyan fogom becsempészni a szobámba, hogy apa ne vegye észre, mert biztos, hogy számon fog majd kérni, én meg valószínűleg nem fogok tudni semmi értelmeset kinyögni, mivel le fogok blokkolni, amint meglátom őt.

- Min gondolkozol? - zökkentett ki Jungkook a gondolataimból.

- Ohh, hát igazából apán - sóhajtottam egy aprót.

- Mert?

- Nem hiszem, hogy hagyná, hogy szó nélkül bemenjek a szobámba egy pandával. Biztos rá fog kérdezni, de nem mondhatom, hogy tőled kaptam, mert akkor biztos kidobná, vagy nem is tudom, hogy mit csinálna vele. - rágcsáltam a szám szélét, mire ő egy aprót mosolygott.

- Mi lenne, ha nálam maradna akkor a panda? És akárhányszor jössz hozzám, mindig tudsz majd vele aludni. - vetette fel az ötletet, de úgy éreztem, mintha egy utalás lett volna.

- Menni fogok majd hozzád? - pillantottam rá, mire azonnal fékezett a kocsival, és megállt az út szélén.

Itt voltunk már az utcámban, de még jó pár ház elválasztott a lakásomtól minket. Leállította a kocsit, majd hallottam, ahogy kihúzza a kulcsot a helyéről. Bekapcsolta a kis lámpát, ami a fejünk felett helyezkedett el, majd szembe fordult velem. Pár percig nem szólt semmit, csak az arcomat tanulmányozta, én pedig kezdtem zavarba esni.

- Mondtam már, hogy mennyire különleges vagy? - suttogta, mire éreztem, hogy arcom paradicsom pirossá válik. - Mert szerintem nagyon az vagy. - fogta meg a kezem, majd összekulcsolta az ujjainkat.

Még mindig hihetetlen volt, hogy mennyivel nagyobbak a kezei, mint az enyémek, szinte elvesznek bennük. Jungkookra pillantottam, aki csillogó szemekkel bámult engem és basszus, ő is annyira gyönyörű. Akaratlanul is az ajkaira pillantottam és felidéztem magamban, amikor elsőnek csókolóztunk vagy amikor nála töltöttem egy egész éjszakát és egész este olyan boldog voltam. Vajon lesz még valaha olyan estém, mint az volt?

Jungkook közelebb húzott magához, majd egy határozott mozdulattal rátapadt a számra. Először csak gyengéden ízlelgette ajkaim, majd ahogy érezte, hogy nem ellenkezek, nyelve bejutást kért a számba, amit azonnal meg is adtam neki. Egyik keze még mindig össze volt kulcsolva az enyémmel, másik kezét a combomon pihentette. Egy pillanatra megszűnt minden, és azt akartam, hogy életem végéig csókoljon engem és biztonságot nyújtson számomra. Egész addig falta ajkaimat, amíg a levegőhiány miatt el nem kellett válnia tőlem. Homlokát az enyémnek döntötte, és mély levegőket vett. Ajkai duzzadtak voltak, fényesek és legszívesebben újra azokat akartam volna csókolni, de ezt nem lehetett.

Agyam ezerrel pörgött, és az a bizonyos kérdés járt a fejemben, mi szerint akarok-e vele lenni, vagy sem. Már ezerszer átgondoltam, és valahogy mindig ugyan arra a döntésre jutottam, de még is bennem van a kétely, hogy megéri-e. Megéri-e magamat rábízni valakire, hinni valakiben, bízni valakiben, és teljesen beleszeretni valakibe.

- Azt hiszem döntöttem - suttogtam és egy nagyon nyeltem.

Jungkook elhajolt tőlem, majd kíváncsian figyelte, hogy mit fogok majd mondani.

- Tudod jól, hogy nagyon szükségem lenne valakire, akiben teljes mértékben megbízhatok és bármit elmondhatok neki. Tudom, hogy sosem lehetek nálad az első, de azt hiszem vállalom a kockázatot és szívesen lennék második. - mondtam, majd mondandóm végén kicsit félve, de rápillantottam.

- Néha úgy érzem, hogy már most első vagy nálam Jimin, pedig nem is vagyunk együtt - mondta komoran.

- Én csak sosem voltam szerelmes és nem tudom milyen kapcsolatban lenni valakivel - mondtam ki az érzéseimet.

- Majd én megtanítalak mindenre - fogta közre két hatalmas kezével az arcom és egy apró puszit adott a számra.

- Jó - mosolyodtam el, és legszívesebben sikítottam volna a boldogságtól.

- Akkor lehet mondani, hogy együtt vagyunk? - kérdezte tőlem, egy halvány mosollyal a szája szélén.

- Lehet - haraptam be alsó ajkam, mire szorosan magához ölelt.

Még egyszer sem tette ezt, így ismeretlen volt az érzés. Ahogy átölelt szinte elvesztem karjai között. Illata jellegzetes volt, menta és erdei gyümölcs keveréke. Szorosan behunytam szemeimet, és azon imádkoztam, hogy ne kelljen megbánnom a ma este történteket.

- Most viszont szerintem jobb, ha haza doblak, nem szeretnék problémát - vált ki az ölelésből.

Egyet értettem vele, mivel apa már biztosan tülkön ülve várja, hogy mikor érek már végre haza. Beindította az autót, majd gurultunk pár métert és már a házunk előtt is voltunk.

- Akkor nálam marad a pandád! - mosolyodott el.

- Köszi még egyszer - mosolyogtam én is, majd kiszálltam a kocsiból.

- Vigyázz magadra és hívj, ha apud dolgozik - mondta nem túl hangosan, nehogy bárki is meghallja.

- Oké, jó éjt - köszöntem el tőle, majd besiettem a házba.

Apa a kanapén feküdt kezében a kapcsolóval. Aludt, de nem volt betakarva, ezért kihoztam egy lepedőt a szobájából, hogy azzal betakarhassam, és ne fázzon meg az éjszaka során. Felcsavartam egy kicsit a fűtést, hogy ne legyen túl hideg, majd a fürdő felé vettem az irányt. Nincs annál jobb, ha egy eseménydús nap után vehetsz egy forró fürdőt. Miután szinte tele engedtem a kádat, ledobáltam magamról a ruháimat, és már bújtam is a forró fürdőbe. Kezdetét vehette, a nap háromszori újragondolása.