my favorite teacher ~ jikook | ✔

59.

- Hogy micsoda? - ejtette ki kezéből Boram a kávéscsészét, ami a földre esve darabokra tört. - Kirugtak? - pislogott nagyokat.

- Igen - tettem zsebre kezeimet.

- De miért?

- Lebuktunk Jungkookkal. Nem hagyhattam, hogy elveszítse a munkahelyét. - pillantottam rá, de ő csak kezeibe temette a fejét.

- Miért vagy ilyen felelőtlen?

- Nem vagyok az, csak... - kezdtem el, de szavamba vágott.

- Kezdjük azzal, hogy nem laksz itthon. Simán elmehetnék a gyámhivatalba és kérhetném, hogy tegyenek árvaházba téged. Plusz viszonyt folytatsz az osztályfőnököddel, aki fiú. Szerinted ez normális? Most pedig kirúgtak az iskoládból. Mi lesz így veled? Egész életedben Jungkook nyakában akarsz lógni? Keresünk neked másik iskolát! - emelte fel hangját, mire összerezzentem, hiszen egyszer sem hallottam kiabálni őt.

- Nem kell másik iskola. Nem szeretném befejezni a sulit. - nyeltem egy nagyot.

- Mikor lettél te ilyen? Hol van az a Jimin, akit én megismertem? - tette karba kezeit.

- Meghalt - mondtam komor hangon. - Meghalt anyával együtt.

- Jimin - teltek meg könnyekkel a szemei. - Ilyet ne mondj.

- Most pedig elmegyek. Jobb nektek is, ha nem vagyok a terhetekre. Csak gondoltam szólok, hogy ez történt ma, ja és megütöttem Minhyukot. - mosolyodtam el.

- Te? - ráncolta össze szemöldökeit.

- Igen. Miatta rugtak ki. Megérdemelte. - vontam vállat.

- Vigyázz magadra - nézett mélyen szemeimbe.

Remélem most már rájött, hogy fölösleges veszekednie velem, úgy is azt fogom csinálni amit jónak látok és neki ebbe semmi beleszólása sincs.

- Ti is - veregettem meg a vállát, majd jobbnak láttam, ha távozok a házból.

[...]

- Biztos ezt akarod? - rágcsálta Taehyung szája szélét.

- Igen. Már vagy százszor átgondoltam. - mondtam magabiztosan, mire Jungkook a kocsikulcsért nyúlt.

- Akkor menjünk. Jössz te is? - pillantott barátomra, aki bólintott egyet.

Remegő kezekkel és térddel indultunk el a börtön felé, amiben apa volt. A levele óta tervezgetem a pillanatot, hogy mikor menjek el hozzá, mivel nagyon sok dolog történt az elmúlt napokban, úgy döntöttem, hogy a mai nap tökéletes lesz erre. Nem tudom, hogy képes vagyok-e újra beszélni vele, de muszáj látnom őt.

Az út némán telt, a rádió halkan szólt, a szívem pedig hevesen vert, egyre gyorsabban, ahogy közelítettünk a börtönhöz. Talán rossz ötlet lenne vele újra találkozni? Kezdtem egyre rosszabbul érezni magam, ezért Jungkookra pillantottam.

- Mi az? - kérdezte.

- Félek - suttogtam, mert egyetlen hang sem tudta volna elhagyni a szám.

- Ott leszünk veled, szóval nincs okod félni. Minden rendben lesz. - pillantottam rám, mire bólintottam egy aprót.

- Nem tudom mi lesz a reakciója. Lehet fel sem ismer vagy... - kezdtem el, de Taehyung előredugta a fejét a két ülés között, ezzel félbeszakítva mondandóm.

- Még egy hónap sem telt el, hogy lecsukták volna. Miért ne ismerne fel? - pillantott rám.

- Honnan tudjam? Csak mondtam valamit.