my favorite teacher ~ jikook | ✔

4.

- Nem akarok tesit. Nem szívesen találkozok Jungkookal azok után. - nyavalyogtam Taehyungnak, amikor vége lett a mateknak és a tesi öltözőbe indultunk.

- Miért? Mi történt?

- Csak kissé kiborultam, amikor apa üzenetét olvastam, ő meg szemtanúja volt ennek, de nem tudtam neki rendes magyarázatot adni, ezért félek, hogy kérdezgetni fog, én meg ismét sírni fogok. - sóhajtottam fel, és már a gondolattól is görcsbe rándult a gyomrom.

- Ne parázd túl ennyire. Nem éri meg. - vont vállat lazán, de nekem ez nem ment ilyen egyszerűen.

Miután átöltöztünk a folyosón vártuk a tanárt, aki pár perc késéssel meg is érkezett. Nem volt jó napja, ez látszódott a kedvén is, hiszen eddig mindig mosolygott, most viszont komor volt. Azt mondta azt csinálunk amit akarunk, őt nem nagyon érdekli. Természetesen foci volt, már meg sem lepődtem rajta igazából. Jungkook viszont odahívta magához Taehyungot, így én kénytelen voltam beállni az egyik csapatba. Egész órán beszélgettek, ami egy idő után már kezdett zavarni. Elkapott a rosszkedv, ezért némán álltam a pálya szélén karba tett kézzel, és Taehyungékat bámultam.

- Miről beszéltetek? - kérdeztem barátomat, amikor kicsöngetéskor odajött hozzám.

- Semmiről - vont vállat, majd az öltözőbe sietett.

- Ma maradsz délutáni tesin? - siettem utána, ezzel próbálva témát váltani.

- Nem hiszem - válaszolta. Oké, most mi a baja?

- Most egész nap ilyen leszel? - ragadtam meg a csuklóját, mire ő megtorpant.

- Milyen?

- Ilyen...ilyen szűkszavú, szomorú, vagy nem is tudom minek kellene mondanom - néztem mélyen a szemeibe, de ő lesütötte a sajátjait. - Azért vagy ilyen, mert valami olyanról beszéltél Jungkookkal?

- Nem! - vágta rá rögtön, ami nekem simán felért egy igennel is.

- Értem - engedtem el, majd némán követtem az öltözőbe.

A nap további része unalmas volt. Taehyung szinte alig szólalt meg, szünetekben pedig eltűnt, és olyan furán viselkedett. Nem akartam ismét megkérdezni, hogy mi a baj, mert úgysem mondta volna el. Végül nem maradt délutáni tesin, így egyedül ballagtam át kosárra. Igen, kosarazni járok, mivel más értelmes sportot tényleg nem látok, és bár itt sem szoktam szinte semmit csinálni, legalább átöltözök.

Ma szerencsére csak öt után érek haza, amit egyáltalán nem bánok, hiszen apának pont akkor kezdődik a műsora, így egy időre azzal van elfoglalva. Ilyenkor általában gyorsan megkajálok, megfürdök és bezárkózom a szobámba, hogy lehetősége se legyen bántani engem. Ez általában be szokott jönni, szóval ez az egyetlen ok, amiért szeretem a délutáni tesit.

- Na sziasztok. Csak ennyien leszünk? - sétált be a terembe Jungkook, majd körülnézett, és amikor meglátta, hogy csak tizenegyen vagyunk elmosolyodott.

- Yoongi és Minhyuk válasszatok csapatot. Aki pedig kimarad, az leülhet a padra. A lényeg, hogy játszatok, ne álljatok le. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire jászotok jól. - csapta össze tenyereit izgatottan, majd leült a padra.

Természetesen én maradtam, mint tizenegyedik, ezért egy nagy sóhaj kíséretében helyet foglaltam. Éreztem magamon Jungkook tekintetét, de nem mertem ránézni, mivel tudtam, hogy zavarba jönnék, és elvörösödnék. Telefonomat kezdtem babrálni, amikor szemem sarkából láttam, hogy felém közeledik.

- Nem unatkozol itt egyedül? - ült le szorosan mellém. Válaszként megráztam a fejem, de nem mondtam semmit.

- Figyelj Jimin! Nem akartam, hogy tolakodásnak vedd, amit tegnap csináltam, nem szeretnék rosszban lenni egyik diákommal sem, én csak segíteni akartam neked. Legközelebb nem szólok bele a magánéletébe, hiszen nincsen hozzá közöm, szóval sajnálom. - mondta nem túl hangosan, hogy csak mi halljuk.

- Köszönöm - mosolyodtam el. Nagyon jól esett amit mondott, és még mindig nem tudom felfogni, hogy miért is próbál meg nekem segíteni.

- Egyébként mit gondolsz rólam? Mármint szerinted milyen tanár vagyok? Most tanítok először gimiseket, eddig csak általánosba tanítottam, szóval szerinted mit csinálok rosszul? - nyalta meg szája szélét, és izgatottam fordult felém.

- Öhm.. azt hiszem, hogy ön eléggé kedves és ... - dadogtam, majd rápillantottam, az arcán pedig elégedett mosoly volt.

- És?

- És jól tanít. Mármint biztosan jobb, mint az előző tesitanár, mivel ő nagyon bunkó és lenéző volt és... - itt ismét megakadtam, és ismét ránéztem.

Még mindig hatalmas vigyor terült el az arcán, kivillantotta fehér fogait, és megmutatta apró gödröcskéit. Kezét rátette a térdemre, amitől rögtön kipattantak a szemeim.

- Nyugodtan tegezhetsz ha magunk között vagyunk - kacsintott egyet, majd felállt és magamra hagyott.

Pár másodperc még kellett ahhoz, hogy felfogjam, hogy konkrétan most flörtölt velem Jungkook? Vagy én értelmeztem rosszul? Miért is flörtölne egy diákjával? Miért pont velem? Megráztam a fejem, hogy ezek a gondolatok távozzanak a fejemből, inkább a srácokat néztem, hogy kosaraznak. Végül Yoongi csapata győzött, ezután pedig lehetett hazamenni.

Fülhallgatóval indultam el hazafelé. Szép idő volt, ezért nem siettem haza, mivel ez az egyetlen nap, hogy kicsit tovább lehetek kint. Elmentem a közeli parkba, és mivel még volt egy órám, hogy haza érjek, ezért leültem a fűbe, és lóheréket kezdtem keresni. Ahogy emeltem fel a négylevelűt a levegőbe, megpillantottam Taehyungot az egyik padon. Nem volt egyedül, vele volt egy másik fiú. Ahogy jobban szemügyre vettem őket, rájöttem, hogy az a másik fiú nem más, mint Jungkook. Összehúzott szemöldökökkel bámultam őket, és kezdtem sztorikat gyártani magamban, hogy miért is lehetnek itt ketten. Rosszul esett, hogy Taehyung erről sem szólt egy szót sem. Azt mondta siet haza, mert délután vigyáz a húgára, de itt nem volt rajtunk kívül senki. Felálltam, majd jobbnak láttam, ha inkább haza megyek, mert az életkedvem a béka segge alatt volt. Holnap úgyis az lesz az első, hogy megkérdem miről beszéltek, szóval fölösleges ezen rágódnom. 

A lehető leghalkabban nyitottam ki a bejárati ajtót, hogy apa ne hallja meg, hogy hazaértem. Hallottam, hogy megy a tévé, ezért a konyhába rohantam, hogy kaját vigyek a szobámba. Gyorsan a fürdőbe rohantam, hogy letusoljak, de nem volt meleg víz. Szitkozódva mosakodtam meg jéghideg vízben, ugyanis muszáj volt most fürödnöm. Már csuktam volna be magam után az ajtót, amikor megpillantottam apát. Berohantam a szobámba, és magamra zártam az ajtót.

- Nyisd ki az ajtót Jimin! - dörömbölt rajta.

- Nem szabad - dőltem neki az ajtó másik felének.

- Ha nem engedsz be, betöröm az ajtót! - emelte fel még jobban a hangját, és belerúgott az említett tárgyba. - Park Jimin! Kurvára ne akard, hogy bemenjek oda vagy esküszöm neked, hogy a saját két kezemmel foglak megfojtani téged! - dörömbölt továbbra is.

Ekkor már az ajtónak dőlve sírtam, és hallgattam, hogy hogyan akar megölni engem. Persze tudtam, hogy ezeket már holnapra elfelejti, de én sosem fogom. Ezek a szavak mindig kitépnek egy darabot a szívemből, amit senki sem tud visszatenni a helyére.