my favorite teacher ~ jikook | ✔

44.

Levegőt is elfelejtettem venni, ugyanis el voltam foglalva azzal, hogy Jungkook a falnak szorít. Nem tudtam, hogy mit kellene csináljak, egyszerűen csak lefagytam. Akár meg is üthetett volna, nem érzékeltem volna belőle semmit. Kezeimet szorosan a mellkasom előtt tartottam és éreztem, hogy az arcom átvált vörösbe.

- Hiányzol - suttogta közelebb hajolva hozzám.

- M..mi?

- Jól hallottad Jimin. Nagyon hiányzol. - sóhajtott. - Annyira bánom, hogy szakítanunk kellett.

- Te is hiányzol nekem Jungkook - suttogtam.

- Igen? - ráncolta össze szemöldökeit.

- Mivel te voltál az egyetlen ember Taehyungon kívül, akit tényleg érdekeltem, így igen. Nagyon is. Annyira rossz a közeledben lennem úgy, hogy érzek irántad valamit. - pillantottam rá, mire egy aprót bólintott.

- Nekem is rossz, nem csak neked. Főleg, hogy tudom, hogy az én hibámból szakítottunk. Nem tudom mit kellene tennem, hogy újra közel engedj magadhoz. - harapta be alsó ajkát.

- Már így is elég közel vagy hozzám - próbáltam elrejteni, előtörni készülő mosolyom, de nem jártam sikerrel, hiszen látva Jungkook reakcióját előtört belőlem a nevetés.

- Nem így értettem Jimin - simított végig a derekamon, mire kirázott a hideg.

- Tudom - mondtam, miután egy hatalmasat nyeltem.

Kezét derekamról a számra vezette és azon simított végig, mire éreztem, hogy a szívem egyre hevesebben kezd verni. Magam sem tudtam, hogy mit szeretnék pontosan, de abban biztos voltam, hogy Jungkookot.

- Megcsókolhatlak? - kérdezte halkan, amire rögtön rávágtam volna, hogy most azonnal tegye meg, de egyetlen szó sem jött ki a számon.

Szólásra nyitottam a szám, de utána becsuktam azt, mert tényleg nem tudtam volna mit mondani. Mélyen szemeibe néztem, majd egy aprót bólintottam, így meg sem kellett szólalnom. Miért érzem úgy magam, mintha ez az első alkalom lenne, hogy ennyire közel van hozzám Jungkook?

Gondolatmenetemet puha ajkak szakították félbe, amik bátortalanul illeszkedtek az enyémekre. Behunytam a szemeim és kezeimet Jungkook tarkójához vezettem, ezzel beletúrva hajába. Ismét végigsimított a derekamon, mire belőlem kitört egy apró nyögés, ő pedig belemosolygott a csókba. Nyelve bejutást kért, amit én rögtön megadtam neki. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy valaha is haragudtam Jungkookra, sőt azt is, hogy az osztálytársaim egy szobányira vannak tőlünk. De jelen pillanatban egyáltalán nem érdekelt semmi csak az, hogy végre ismét érezhetem a tanárom ajkait a sajátjaimon. Elhajolt tőlem, majd homlokát az enyémnek döntötte.

- Bocsáss meg nekem – suttogta, mire nyeltem egy hatalmasat.

- Már rég óta megbocsátottam - adtam egy apró puszit szája szélére.

- Szerintem vissza kellene menni, nehogy utánunk jöjjön valaki - vetette fel az ötletet, amivel én teljesen egyetértettem. - Beszélünk, miután elment mindenki? - kérdezte.

- Jó lenne - mosolyogtam ismét, mire egy bólintás kíséretében eltávolodott tőlem és visszaindult a többiekhez.

- Minden oké? - pillantott rám Taehyung, mire én nem válaszoltam semmit. - Hahó, Jimin! - lengette meg kezét az arcom előtt.

- Most, hogy pisiltem már minden oké - veregettem meg a vállát, mire továbbra is értetlen fejjel bámult engem.

- Inkább nézd a tévét - hajtottam fejemet a vállára, ugyanis ekkor már valamilyen film ment a zenék helyett, de abban a pillanatban teljesen hidegen hagyott, hogy mi megy.