my favorite teacher ~ jikook | ✔

43.

3 nappal később:

Unottan sétáltam haza, a kifejezetten unalmas napom után. Semmi sem történt velem azon kívül, hogy az osztálytársaim megint piszkáltak. Egész héten ezt csinálták, szinte már napi rutinná vált. Gondolom nem mondok sokat azzal, ha azt mondom, hogy a ma esti bulira sem akarok menni. Taehyung tegnap és ma is egész nap kérlelt mondván, hogy egyedül nem akar nyomorékok között lenni. Erre én csak annyit mondtam, hogy akkor ne menjen ő se, mire közölte velem, hogy mennyire unalmas vagyok. Ezen persze felidegesítettem magam és belementem abba, hogy elmegyek vele, de éjfél után jövök haza. Természetesen megjelent arcán a kielégült mosoly, én pedig annyira meg tudtam volna fojtani őt abban a pillanatban.

- Megjöttem - dobtam le a táskám a kanapéra, keresztanyám mellé és azonnal a konyhába siettem, mert hasam már vagy két órája folyamatosan korgott.

- Milyen volt a napod? - jött be utánam.

- Unalmas. Este vacsorára megyek az osztályfőnökömhöz. - vettem elő egy zacskós levest és egy edényt.

- Aki feljelentette Jisungot? - húzta össze a szemöldökeit.

- Igen, aki feljelentette apát - forgattam szemet.

- Tudod ki menne ezek után hozzá - fújtatott.

- Mondjuk én? - nevettem el magam.

- Te tudod Jimin. Csak nehogy még jobban ártson neked. - veregetett vállba, majd magamra hagyott.

- Chh, mert te aztán ismered őt - morogtam magamnak.

[...]

- De helyes ma valaki - csapott a seggemre Taehyung, mire csak szemet forgattam.

- Hagyjál már - néztem rá szúrós tekintettel.

- Köszönöm, hogy eljöttél velem bro - kacsintott, mire ismét csak szemet forgattam. - Amúgy Jungkook mondta, hogy lesz pia is. - csillogtak fel szemei.

- Mióta is vagy te alkoholista? - nevettem fel.

- Ezzel születni kell - nézett rám komolyan, de látva reakcióm kitört belőle a röhögés. - Vicceltem Jimin!

Az út további részén nem történt semmi, csendben ültünk a buszon, én pedig az előttem ülő két néni beszélgetését hallgattam arról, hogy már megint drágább lett a saláta és a tojás. Próbáltam nem elnevetni magam, de kifejezetten aranyosak voltak, ahogy fel voltak háborodva.

Amikor odaértünk Jungkook házához, Taehyung kopogott az ajtón, majd tanárunk egy hatalmas mosoly kíséretében beengedett minket.

- Már csak titeket vártunk - pillantott rám, de én csak lehajtott fejjel követtem barátomat.

Ehhez a házhoz még mindig rengeteg emlék köt, többségében jók, szóval a jókedvemnek egy perc alatt lőttek is. Két üres hely volt még, egyik Jungkook mellett, a másik pedig tőle eléggé messze. Természetesen Taehyung a távolabbi székre ült, így nekem maradt a Jungkook melletti, aminek valamiért nem örültem.

- Szóval ugye van alkohol, de nem szeretném, ha bárki is részegen menne haza innen vagy, hogy rosszul legyen, mert nem szeretném, ha a szüleitek rossz szemmel néznének rám. Szóval szigorúan mindenki csak két pohár bort ihat, attól úgysem lesz senkinek baja. Rendeltem pizzát, szóval az bármelyik pillanatban megérkezhet. Addig is játszhatnánk valamit. - támaszkodott a székem háttámlájának Jungkook.

- Felelsz vagy mersz? - ajánlotta Minhyuk.

- Felőlem lehet, de azért csak tisztességes kérdések legyenek! - mondta, miközben leült a mellettem lévő székre. - Akar valaki kezdeni? - pillantott körbe, de senki sem válaszolt neki. - Akkor kezdek én! Mina melyik osztálytársad bírod a legkevésbé? - pillantott a barna hajú lányra.

- Jimint - mondta ki, szinte semmit sem gondolkodva.

- És miért? - kérdezte tőle Taehyung.

- Az már másik kérdés lesz - vigyorgott, majd Minho kapta a következő kérdést.

A játék számomra eléggé unalmas volt, hiszen senki sem kérdezett tőlem. Minek is vagyok itt? Az asztal terítőjével játszadoztam unalmamba, amíg meg nem hallottam a nevem. Felpillantottam, az összes szempár engem bámult és várták, hogy válaszoljak a kérdésre, amit nem is hallottam.

- Öhm.. elmondanád még egyszer? - pislogtam nagyokat Minhyukot nézve.

- Azt kérdeztem, hogy csókolóztál-e már valakivel, aki most itt tartózkodik! - ismételte meg kérdését.

- Oh - nyeltem egy aprót és óvatosan Taehyungra pillantottam, aki alig bírta visszatartani a mosolyát. - Hát.. szóval igen. - mondtam ki végül.

- Biztos Taehyunggal - nevetett fel Seohyun.

- Na! Seohyun! - nézett rá csúnyán Jungkook, mire a lány összehúzta magát.

- Te jössz Jimin - mondtak a többiek, de nekem az egésztől elment a kedvem, ezért felkeltem az asztaltól és a kabátomért indultam, hogy most azonnal hazamenjek.

- Várj már - jött utánam Jungkook és elállta előlem az ajtót.

- Minek várjak? Csak haza szeretnék menni. - motyogtam.

- Még csak most jöttél, kérlek ne menj - nyúlt a kezemért, mire én reflexszerűen elhúztam a sajátom. - Bocsi. - húzta el a száját.

- Mehetek most már? - pillantottam rá kérlelően.

- Az én kedvemért sem maradsz? És ha nem játszunk tovább? Vagy mit szeretnél csinálni?

- Ennyire fontos lennék neked, hogy képes lennél azt csinálni, amit éppen én akarok? - szaladt ki a számon a kérdés, mire látszott rajta, hogy egy pillanatra elgondolkozik, hogy mit is kellene válaszolnia.

- Igen, ennyire fontos vagy nekem - mondta végig a szemembe nézve.

- Maradok - sóhajtottam megadóan és levettem magamról a kabátom.

Pont ekkor csöngettek, ezért Jungkook visszarohant a pénzéért, én pedig addig ajtót nyitottam a pizza futárnak. Miután kifizette a gőzölgő szeleteket, lehajtott fejjel segítettem bevinni neki az ebédlőbe, ahol mindenki néma csendben ült. Remélem nem hallottak semmit a Jungkookkal való beszélgetés során, mert nem szeretném, hogy ismét kavarjanak.

[...]

- Na, most már elég lesz az ivásból fiatalok! - vitte be a konyhába a két üres borosüveget. - Szeretnétek zenét hallgatni? Bemehetünk a nappaliba és kapcsolhatunk a tévémről. - ajánlotta fel, mire mindenki belement.

Miután elhelyezkedtünk a földön, kanapén, székeken először a lányok választottak számokat. Justin Bieber és Shawn Mendes kihagyhatatlan volt, ezért először az ő számaikat hallgattuk meg. Lehajtott fejjel hallgattam a zenét, de amikor meghallottam egy ismerős számot, azonnal felkaptam a fejem. Valaki bekapcsolta Charly Puthtól a We Don't Talk Anymoret, amiről rögtön az jutott eszembe, ahogy Jungkooknak énekelem a kocsiban ülve. Torkomban éreztem azt a bizonyos gombócot és üres tekintettel bámultam a tévére. Egy kezet éreztem meg a combomon, mire oldalra fordultam. Jungkook szomorú tekintettel figyelt engem, de keze még mindig a combom szorították. Csak szerettem volna odabújni hozzá, hogy együtt tudjuk nézni a klippet, de ez nem volt lehetséges. Gyorsan elkaptam a tekintetem tőle és a kezét kezdtem bámulni. Ez a szám örökké tartott, azt hittem sosem lesz már vége.

- Merre van a mosdó? - köszörültem meg a torkom és kérdeztem meg tőle, mintha nem tudnám, hogy hol van.

- Gyere, megmutatom. Valakinek kell még mosdóba mennie? - kérdezte az osztályomtól, de túlságosan bele voltak merülve a tévébe, ezért szinte senki sem hallotta meg.

- Erre van - nyelt egy hatalmasat, majd a folyosó felé indult, ahol csak a tévé fénye világított, így eléggé sötét volt. - Itt. - mutatott a jobb oldali ajtóra.

- Kö..köszönöm - hajtottam le a fejem és be akartam menni az ajtón, de ő megragadta a csuklóm és a falnak szorított.