my favorite teacher ~ jikook | ✔

5.

Némán sétáltunk Taehyunggal suliba, egyikünk sem szólalt meg másnap reggel. Azt hittem mesélni fog a tegnapról vagy csak mondani fog akármit, de még csak köszönni sem köszönt, amikor meglátott. Megálltam a suli előtt és vártam, hogy barátom is ezt csinálja, amit tőlem pár méterre meg is tett.

- Mi az? - kérdezte tőlem.

- Semmi - motyogtam, hogy ne hallja meg, ezért közelebb keljen hozzám jönnie, ami be is vált.

- Jimin... én.. basszus annyira szeretnék róla beszélni, de nem lehet, szóval kérlek ne haragudj rám emiatt - bukott ki.

- Nem az bánt, hogy nem mondod el hanem, hogy ilyen vagy velem. Ilyen hideg, ilyen zárkózott. Tudod, hogy te vagy nekem a legfontosabb és megőrjít, hogy így bánsz velem. - akadtam ki én is.

- Sajnálom Jimin. Nem akarom, hogy ezt érezd. - hajtotta le a fejét, majd pár másodperc múlva szorosan átölelt. - Szeretlek te - motyogta a fülembe, mire hatalmasat mosolyodtam.

- Én is szeretlek Taehyung! - öleltem még szorosabban magamhoz.

[...]

- Bocsi! - hajoltam meg sokszor, amikor nagy rohanásomban neki ütköztem egy idősebb srácnak.

Látszott rajta, hogy nem tetszett neki, majd miután még jobban kiegyenesedett, még nagyobbnak tűnt hozzám képest. Megragadta a pólómat és a falnak nyomott. Levegőt sem mertem venni, egyfolytában bocsánatot kértem tőle, de őt ezt nem érdekelte.

- Mit pattogsz nekem? - hajolt közel arcomhoz, amitől én szorosan behunytam a szemeimet. - Nézzél már rám, ha hozzád beszélek! - rázta meg a testes és még erősebben szorított.

Taehyungot láttam a szemem sarkából, nem tudta, hogy mit kellene csinálnia, de sajnos én sem. Egy határozott mozdulattal a hasamba rúgott, amitől egy nem túl férfias nyögés hagyta el a számat. Ekkor már jókora tömeg volt körülöttünk, de senki sem segített nekem.

- Majd legközelebb meggondolod, hogy kinek mész neki te szardarab - húzott be egyet az arcomhoz is, ezzel felszakítva a bőrt a számnál.

Könnyeim folyni kezdtek, bármennyire is kontrollálni akartam magam, hiszen nem akartam az egész iskola előtt sírni, mert ezek után biztos ezzel fog mindenki piszkálni. Az arcom zsibbadni kezdett, a hasam pedig iszonyatosan fájt. Pár másodpercig méregette az arcom, majd még egyet behúzott nekem a szememhez és még egyet. Kezdtem homályosan látni és a fejem is zúgni kezdett. Hirtelen elrántották előlem a srácot, én pedig a földre estem, a fejem pedig beütöttem a falba.

- Úristen, Jimin jól vagy? - rohant oda hozzám Taehyung, de nem bírtam válaszolni neki, mert azt sem tudtam, hogy hol vagyok.

Ekkor pillantottam meg Jungkookot, aki a nekem támadt srácot vitte el a folyosóról egy másik tanár segítségével. Pár másodperc múlva ismét megjelent és odasietett hozzám. Valamit beszélt Taehyunggal, de egyszerűen nem tudtam rá koncentrálni, hanem óvatosan a fejemhez nyúltam, de amikor elvettem onnan a kezem láttam, hogy véres.

- Gyere Jimin - segített felkelni, én pedig szorosan ölelve őt követtem az orvosi szobához.

Felültetett a fehér ágyra, majd a szekrényben kezdett motoszkálni. Egy jeges tasakkal, egy fertőtlenítővel, pár vattával és pár sebtapasszal sétált oda hozzám.

- Minden rendben? Nincs hányingered? - tette kezét a homlokomra, amitől automatikusan behunytam a szemeim és megráztam a fejem.

- Rendben, most akkor lefertőtlenítem a sebeid, ezt pedig szorítsd a fejedhez - nyújtotta át a jeget, én pedig tettem amit kért. - Lehet, hogy egy kicsit csípni fog, de a szépségért meg kell szenvedni. - lépett be lábaim közé.

Először a szemem feletti sebet fertőtlenítette le, ami nem fájt még annyira, de amikor a számat akarta belenyilallt valami, ezért gyorsan elfordítottam.

- Áu, ez fáj - nyúltam a helyhez, majd undorodva néztem, hogy még mindig vérzik.

- Muszáj bekennem Jimin, nem szeretném ha elfertőződne - túrt bele a hajába.

- Ajj, jó - biggyesztettem le az ajkaimat, amitől ő diadalittasan elmosolyodott.

Ismét éreztem azt a szörnyű érzést, ezért megszorítottam Jungkook derekát, mivel az volt a legközelebb a kezemhez.

- Látod, kész is! - csavarta vissza a tetejét. - Most már elengedhetsz. - nevetett fel édesen, én pedig zavartan elvettem onnan a kezeim.

- Elnézést - motyogtam, mire ő legyintett egyet.

- Már csak ez kell és már mehetsz is - ragasztott egy apró sebtapaszt a számra, majd elpakolta az előbb használt dolgokat. A jeget is elvette tőlem, majd egy újra cserélte ki.

- Haza szeretnél menni? - kérdezte, de én rögtön fejet ráztam. - Pedig szerintem kellene. Nem nézel ki olyan jól.

- Köszönöm - nevettem fel.

- Nem úgy értettem - nevetett fel ő is. - Szerintem kifejezetten jól nézel ki Jimin.

"Kifejezetten jól nézel ki Jimin." - visszhangzott a fejemben ez az egy mondat. Azt hiszem elpirulhattam, mivel Jungkook arcán kaján vigyor jelent meg.

- Nem szeretnék haza menni - tereltem a témát az előbbi kellemetlen esetről.

- Rendben. De ne nagyon mozogj és, ha valami baj van, akkor keress meg vagy várj megadom a telefonszámom. Hol a telód? - nyújtotta kezét, én pedig egy picit hezitálva, de odaadtam neki.

Beírta a számát, majd megcsörgette saját magát, és elmentette a telefonjába az enyémet is.

- Akkor majd találkozunk, legkésőbb utolsó órában - mosolyodott el, majd segített lejönni az ágyról, én pedig az osztály felé vettem az irányt.

Ahogy beléptem a terembe minden szem rám szegeződött, én végig Taehyungot bámultam, majd némán leültem mellé. Nem szólt semmit, de látszott, hogy egész órán engem nézett.

[...]

Az utolsó óra előtt, a lányok letámadtak engem mindenféle kérdéssel Jungkookkal kapcsolatban, amit nem tudtam mire vélni.

- Komolyan Jungkook tett rendbe téged? - kérdezte Yujin.

- Hozzád is ért igaz? Nagyon izmos? - ugrándozott Yuna és Mina is.

- Miért nem kérdezitek meg inkább Jungkook barátnőjétől? - röhögött fel Minhyuk.

Mindenki a terem másik végébe pillantott, ahol Minhyuk ült a székén, lábait az asztalra téve.

- Jungkooknak már három éve barátnője van, szóval miért nem őt kérdezitek? - nevetett fel.

- Honnan tudod? - pislogott nagyokat Mina.

- Anyám munkatársa Jungkook csaja, ezért eléggé sokat van nálunk - dicsekedett még tovább.

- És hány éves? Hogy néz ki? - kapta a többi kérdést, amikre lazán válaszolt is.

- Huszonegy és fekete haja van. Szerintem szép csaj, de van nála szebb is. Kedves, de a nevetése borzalmas. - szórakozott tovább.

Megelégeltem a nagyképűsködését és elindultam a tesi öltöző felé, ugyanis tesi az utolsó óra. Szám szélét rágcsáltam és Jungkook barátnőjén járt az agyam. Különleges lehet a lány, ha már három éve járhat Jungkookkal. Kíváncsi lennék rá egyszer, hiszen biztosan gyönyörű lehet. Ahogy fordultam be a folyosón egy mellkasba ütköztem, de mielőtt elestem volna, két erős kéz ragadott meg.

- Bo..bocsánat - dadogtam, majd felpillantottam az illető személyre.