my favorite teacher ~ jikook | ✔

45.

- Szerintem jobb, ha én megyek - köszörültem meg a torkom és az ajtó felé vettem az irányt, de Hyerin elállta a kifele vezető utam.

- Nem mész te sehova - nézett rám csúnyán.

- Szerintem jobb lenne, ha ezt ketten beszélnénk meg Hyerin - túrt hajába Jungkook.

- Komolyan ezzel csaltál meg? - mutatott rám. - Jungkook, ő egy fiú. Méghozzá a tanítványod. Te normális vagy? Jézusom! - nevetett fel keserűen. - Feljelentetted az apját, utána pedig képes vagy vele érintkezni? És te Jimin? Feljelentette apádat, te pedig itt hemperegsz vele. - pillantott rám.

Mérges volt, de arcán ott bujkált a szomorúság is. Úgy éreztem bármelyik pillanatban elsírhatja magát, amit én egyáltalán nem szerettem volna. Sőt azt sem, hogy lebukjunk előtte.

- Szóval te akárhányszor későn értél haza, akkor vele voltál? Mióta csináljátok ezt? - pillantott ismét Jungkookra, aki megzavarodottan állt a kanapé mögött.

- Nem rég óta - hajtotta le fejét.

Ha úgy vesszük, akkor októberben csókolt meg először és novemberben jöttünk össze hivatalosan. Most pedig december van. Végül is, ha azt vesszük, akkor tényleg nem rég óta. Csak egy hónapot voltam együtt Jungkookal? Még is olyan soknak tűnt.

- Mióta? - emelte fel a hangját Hyerin.

- Október közepe óta - válaszoltam neki Jungkook helyett.

- Remek. Végül is, most csak december eleje van. Tök jó. Esetleg menjek el, hogy tudjátok folytatni, amit megzavartam? - csattant fel.

- Inkább megyek én - nyeltem egy hatalmasat, majd megragadtam a kabátom és kissé szédelegve kiléptem a hideg utcára.

Fogalmam sem volt, hogy hogyan jutok haza, de nem maradhattam ott. Ezt nekik kell megbeszélniük, én vagyok az egésznek a hibája. Nem tudom, hogy mi fog ebből kisülni, de bízok Jungkookban és reménykedek benne, hogy most már szakítani fog Hyerinnel és nem színészkedik tovább előtte, mert ez neki, Hyerinnek és nekem sem jó. Nagyon hideg volt kint, én pedig másfél órára lakhattam innen gyalog. Gondolkoztam azon, hogy felhívom keresztanyám, hogy jöjjön értem, de amint megláttam, hogy hajnali kettő is elmúlt, rögtön elvetettem ezt az ötletet. De mit keresett hajnali kettőkor Hyerin Jungkooknál? Azt mondta a tanárom, hogy mostanában keveset jön hozzá. Akkor miért pont most jönne?

Fogalmam sincs, hogy még mennyit bolyonghattam az utcákon, de teljesen eltévedtem. Remek, ezt jól megcsináltam. Azt sem tudom hol vagyok, hajnali három is elmúlott és jelen pillanatban azt érzem, hogy mindjárt odafagyok a betonhoz. Egyetlen jó dolog, ami most történt velem, hogy az alkohol már kezd kimenni belőlem, így legalább nem szédülök és nem látok mindenből kettőt.

Újabb óra telhetett el, szemeim csukódtak le, de nem állhattam meg. Valahogy haza kellett találjak. Mintha a telefonom csörgését hallottam volna, de lehet csak az álmosságtól képzeltem be. Pár perccel később újra hallottam a hangot, ezért a kabátzsebembe nyúltam, ahol tényleg csörgött a telefonom.

- Igen? - szóltam bele rekedtes hangon.

- Haza jutottál? - hallottam meg Jungkook hangját a telefonba.

- Nem. Nem tudom hol vagyok, de eléggé úgy érzem magam, mint egy zombi. - vacogtam.

- Nem tudod az utcát sem? Érted megyek. - hallottam, hogy kabátjáért nyúl és tényleg elindul értem.

- De ittál és Hyerin?

- Egyik sem érdekel - vágta rá. - Na nézd meg melyik utcában vagy.

[...]

Arra sem emlékszem, hogy jutottam el újra Jungkook házába. Arra eszméltem fel, hogy Jungkook letesz egy ágyra, majd betakar és apró puszit ad a homlokomra.

- Sajnálom, hogy miattam kellett kint fagyoskodnod - mondta, de nem volt erőm válaszolni rá.

Szinte azonnal elnyomott az álom, a két takaró, ami engem melegített pedig nagyon - nagyon jól jött most, mert tényleg éreztem, hogy az ujjaim már megfagytak.

Reggel arra keltem fel, hogy a nap sugarai bevilágítanak a szobán, pont az én arcomra. Egy hatalmas ásítás kíséretében nyitottam ki a szemeimet, majd realizáltam, hogy hol is vagyok jelenleg. Meglepődtem, de egyáltalán nem fájt a fejem, nem volt hányingerem és másnapos sem voltam, pedig azért ittunk pár pohár bort. Elmosolyodtam, amikor megláttam, hogy Jungkook ágyában fekszek. Szóval ide hozott volna? Az ágy üres volt mellettem, gondolom a konyhában van éppen, bár fogalmam sincs hány óra lehetett. A telefonomért nyúltam, ami délután két órát mutatott. Jézusom, hogy aludhattam eddig? Volt vagy tíz nem fogadott hívásom, de jelenleg azokkal nem tudtam törődni. Nem mertem tükörbe nézni, mert szerintem egy csövesre hasonlíthattam jelenleg. Jungkook a kanapén ült és egy könyv volt a kezében, ezért észre sem vette, hogy felébredtem.

- Jó reggelt - szólaltam meg a kelleténél is mélyebb hangon, mire meg is lepődtem saját magamon, ezért torkot köszörültem.

- Ohh szia - kapta rám tekintetét, majd a könyvet letette maga mellé a kanapéra. - Jól aludtál? - kérdezte, mire egy aprót bólintottam. - Készítettem törülközőt a fürdőbe, meg váltóruhát is. Szerintem fürödj le, utána pedig ehetnénk.

- Rendben - bólintottam, majd a fürdőbe igyekeztem.

Jól esett végre megtisztulni, hiszen éreztem magamon az izzadság és az alkohol szagát, ami nem volt olyan kellemes. Megmostam a fogam is, mert láttam, hogy azt is készített ki nekem. Jungkook egy kék pulcsit és egy farmernadrágot választott ki nekem, ami jóval nagyobb volt, mint az én méretem, még is jól álltak nekem. Bevizeztem a kezem és a hajamat is próbáltam a lehető legnormálisabban elrendezni, majd elégedetten sétáltam ismét a nappaliba.

- Tudtam, hogy jól fog állni neked - mosolyodott el, majd a konyhába ment, ahol rámen várt rám.

Éppen ültem volna le a székre, de megragadta a csuklómat és magához húzott.

- Szakítottam Hyerinnel - jelentette ki.

- Micsoda? - pislogtam nagyokat.

- Mondta, hogy ez így nem mehet tovább. Vagy veled leszek vagy vele. Én pedig mondtam neki, hogy akkor téged választalak. - simított végig jobb arcélemen.

- Engem? - kérdeztem vissza, mert nem akartam elhinni.

- Igen téged Jimin.

Nem válaszoltam rá, hanem könnyes szemekkel szorosan átöleltem őt. Komolyan engem választott. Éreztem, hogy örömkönnyeim utat törnek maguknak. Annyira jól esett, hogy engem választott, hiszen ez azt jelenti, hogy én vagyok nála az első igaz? Valakinél tényleg az első vagyok?

- Miért sírsz Jimin? - tolt el magától, majd letörölte a könnyeimet.

- Csak örülök - mosolyodtam el. - Ezek örömkönnyek, nyugi.

- Akkor jó - fogta közre arcom, a két hatalmas kezével, majd ráhajolt ajkaimra.

- Most már minden rendben lesz - mondta, miután elhajolt tőlem.

- Remélem - válaszoltam.

- Na, de együnk, mert tényleg éhen fogok halni! - csapta össze tenyereit, majd leült és szinte rögtön falni kezdte a tésztáját.

Én is hasonlóan cselekedtem, de nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Azt hiszem nagyon nagyon szeretem Jungkookot. Remélem most már tényleg nem fog semmi ellenünk szólni, mert szerintem megérdemeljük végre, hogy boldogak legyünk.... együtt.