my favorite teacher ~ jikook | ✔

47.

- Tudod miért figyeltem fel rád először? - pillantott rám.

- Azt hiszem még nem említetted - fordultam vele szemben az ágyon, ugyanis a felkarján feküdtem.

- Amikor először megláttam a sebeidet, rögtön eszembe jutott a gyerekkorom. Tudod engem is sokszor bántott az apám, ahogyan anyát is. És valahogy át tudtam érezni, hogy mit érezhetsz akárhányszor kezet emelnek rád. Talán ez volt az egyik oka, hogy feljelentettem apudat. Nem szerettem volna, ha életed hátra levő részéig így kelljen élned. - mondta szomorú arckifejezéssel.

- Nem tudtam, hogy téged bántottak - öleltem át a derekánál.

- Ahogy senki sem. Nem nagyon dicsekedtem ezzel senkinek. Talán te vagy az egyetlen aki anyán és persze apán kívül tudja ezt. Nem olyan könnyű erről beszélni, de gondolom ezt te is tudod. Szóval igazából ezért figyeltem fel rád. És eléggé jól tettem, hogy ezt tettem, nem? - mosolyodott el.

- Jól tetted - adtam egy apró puszit állára.

Ez után csend állt be közénk, nekem meg teljesen szokatlan ötlet jutott eszembe. Ugye közöttünk a csókon kívül eddig csak egyszer történt komolyabb, én pedig elhatároztam, hogy valahogy vidámmá akarom tenni őt. De mit is kellene pontosan csinálnom? Komolyan ennyire analfabéta lennék? Eddig fel sem tűnt, de ezek után teljesen annak érzem magam.

- Min gondolkozol? - kérdezte tőlem pár perc múlva.

Ha te azt tudnád Jungkook.

- Hát.. ezen, meg azon is. - nyeltem egy hatalmasat.

- Jimin, miért akarod, hogy rosszra gondoljak? - kuncogott fel.

- Azt hiszem tényleg arra kellene - kaptam el tekintetem róla, ugyanis túl zavarban voltam ahhoz, hogy szemeibe nézzek.

- Igen? És mire? - húzta féloldalas mosolyra arcát.

- Hát.. igazából, nem tudom? - hallatszódott válaszom inkább kérdésnek.

Nem válaszolt rá, hanem hangosan felnevetett. Fejemet beletemettem a mellkasába és jobbnak láttam, ha inkább úgy mondom el neki, amit valójában szerettem volna mondani, mivel így nem látom majd a reakcióját és ő sem a vörös fejem.

- Szeretnék örömet okozni neked - dörmögtem mellkasába.

- Valóban? - nyúlt az állam alá, majd egy puszit adott a számra.

Először csak apró puszikkal lepte el ajkaimat, majd elmélyítette a csókunk. Mikor kezdtem volna teljesen beleélni magam, abbahagyott mindent és várakozóan nézett rám.

- Csinálj azt, amit szeretnél - harapta be alsó ajkát.

Most mondjam azt, hogy nem merek semmit csinálni vele? Az mennyire lenne gáz? Én is beharaptam ajkaimat, majd felültem az ágyon és végignéztem rajta. Egy csók kezdésnek jó, nem? Vagyis azt hiszem most még csak arra van bátorságom.

Vettem egy mély levegőt, majd hagytam, hogy azt csináljam amit a testem diktál, ami azt jelentette, hogy átdobtam egyik lábam Jungkook másik oldalára, majd ráültem ágyékára és jobbnak láttam, ha azonnal birtokba veszem ajkait, mielőtt elvörösödök és meggondolom magam. Kezdtem eléggé élvezni, hogy én irányítok, hogy végre az én nyelvem van az ő szájába és én kezdem el apró csókokkal belepni egész nyakát.

- Jézusom - sóhajtott fel. - Tudod mióta várok erre? - sóhajtott még egyet, mire elmosolyodtam.

Valahol legbelül tudtam, hogy többet akart, mégis bizonytalan voltam bármit is tenni, hiszen mindenki tudja, hogy kettőnk közül ki a dominánsabb.

Mutattam neki, hogy vegye le a pólóját és éreztem, hogy kezdi ellepni az agyam a vágy. A felső testét is gyengéd csókokkal leptem be, majd ágyékánál megszívtam gyengéden a bőrt, mire Jungkook egy aprót nyögött. Ismét a száját vettem birtokba, közben pedig a nadrággombjával kezdtem szenvedni, ugyanis nem akarta, hogy megszabadítsam tőle. Belemosolygott a csókba, majd letolta magáról az oda nem illő ruhadarabokat, viszont amikor megláttam férfiasságát kissé elképedtem. Oké, gondoltam, hogy jóval nagyobb, mint az enyém, de azért ekkorára még én sem számítottam.

- Vicces fejet vágsz - nevetett fel, mire egy apró fejrázással, újra Jungkook kielégítésére koncentráltam.

- Szóval, én még nem csináltam ilyet - köszörültem meg a torkom.

- És azt akarod, hogy segítsek? 

- Ne nevess ki Jungkook! Igen azt akarom, de na! - nevettem el magam.

- Add ide a jobb kezed - tartotta kezét, én pedig odanyújtottam felé.

Egy határozott mozdulattal rátette férfiasságára, majd mozgatni kezdte a kezem, fel és le. Arcára pillantottam és olyan gyönyörű volt. Szemei szinte feketék voltak és látszódott rajta, hogy őt is ellepte már a vágy.

[...]

- Köszönöm - adott egy puszit homlokomra, majd lihegve feküdt az ágyon.

- Most boldog vagyok - öleltem át szorosan, majd egyik lábam átdobtam hasán.

- Én mindig az vagyok, ha velem vagy - kacsintott egyet.

- Ez igaz. Én is. - öleltem még szorosabban magamhoz. - Amúgy Hyerinnel azóta beszéltél?

- Nem. Vagyis egyszer hívott, de nem fogom felvenni nekem. Szeretném elfelejteni őt. Meg én jelenleg más valakire koncentrálok. - húzogatta meg szemöldökeit, mire értettem a célzást, hogy rám gondol.

- Szerinted meddig tudjuk, majd titokba tartani a kapcsolatunkat?

- Ha óvatosak leszünk, akkor még sokáig! Ki kellene valahogy bírni ezt az egy évet, amíg le nem érettségizel. Utána meg semmi közük hozzá. - gondolkodott el a kérdésemen.

- Eddig ügyesek voltunk! Bár nem tudom mi lesz, ha mondjuk osztálykirándulásra megyünk. - nevettem fel, mert ebbe belegondolni is rossz volt.

- Oké, addig még van idő! Te szoktad ünnepelni a karácsonyt? - váltott gyorsan témát.

- Nem. Apa utált minden ünnepet, szóval nálunk a karácsony egy teljesen átlagos nap volt. Te?

- Hyerinnel tartottam. Gondolkozok, hogy veszek idén is egy kisebb fát. Mondjuk feldíszíthetnénk együtt? - pillantott rám, én pedig egy bólintással tudattam vele, hogy benne vagyok.

- Hányadika is van ma? - kérdeztem tőle.

- Tizenhét. Vagyis nem, tizennyolc! - nézte meg a telefonján.

- Akkor még van egy kis időnk.

- Ez lesz az első közös karácsonyunk! - húzott magához egy csókra.

- Remélem nem az utolsó - suttogtam és visszahajoltam hozzá újabb csókokért.