my favorite teacher ~ jikook | ✔

64.

- Kérlek, vedd fel - rágcsáltam a szám szélét a parkolóban sétálgatva fel s alá, hátha megpillantom valahol Jungkookot, de ez nem történt meg.

Kezdtem pánikba esni, hiszen egy boros üveg társaságában tűnt el és még a lakáskulcsát is itt hagyta. Próbáltam nem elsírni magam, de éreztem, hogy a könnyeim mardossák a torkom. Taehyung jelent meg mellettem, aki ahogy meglátta szomorú ábrázatom a telefonjáért nyúlt és nagy valószínűséggel Jungkookot kezdte tárcsázni.

- Nem tudsz valami helyet, ahova mehetett? Biztos nem fog részegen autózgatni egész éjszaka. Valami közös helyetek? - vette ismét magához a telefonját.

- Most kit hívsz?

- Taxit. Nem érünk rá buszozni. - mondta idegesen.

- A sütiző. Talán ott lehet? - pillantottam barátomra, aki már le is tette a telefont.

- Menjünk oda akkor - sietett ki a suli elé, én pedig rohantam utána.

[...]

- Hányszor hívtad már? - pillantott rám Taehyung.

- Úgy ötvenszer. De most már ki sem csörög ez a szar. - rúgtam bele a cukrászda előtti padba. - Most mi lesz? Jelentsem be az eltűnését? Én... - temettem kezeimet arcomba és éreztem, hogy eddig bírtam visszatartani könnyeimet.

- Jimin ne sírj. Elő fog kerülni. Nem hagyna magadra téged. Lehet, hogy csak elment autókázni egyet. - simított végig hátamon. - Le kell nyugodnia. Gondold magad az ő helyébe. Az exe lesmárolta a pasiját, csak ezért, hogy féltékennyé tegye őt. Valószínűleg tudta, hogy ez a gyenge pontja. Hülye hering. - mérgelődött.

- Hering? - ráncoltam össze szemöldökeimet.

- Az, egy hárpia, egy sakál, egy kibaszott hering - mérgelődött tovább.

Teljes erőmmel azon voltam, hogy elhiggyem neki, de milyen az ember? Rögtön rosszra gondol főleg, ha egy számára fontos emberről van szó. Az én fejemben pedig vagy ezernyi gondolat kavargott Jungkookkal kapcsolatban.

- Minden rendben van Jimin, csak kiszellőzteti a fejét - motyogtam saját magamhoz beszélve. - Sosem hagyna egyedül téged. Szeret téged. Minden oké lesz.

- Na ez a beszéd. Jobb lenne, ha hazamennénk a házába. Lehet a háza előtt vár már rád, te pedig itt idegeskedsz. - biztatott, mire bólintottam egy aprót és letöröltem a kitörni készülő könnyeimet.

Remegő térdekkel ültem le Jungkook kanapéjára, de ő sehol sem volt. Már vagy százszor hívhattam őt, de a telefonja továbbra is ki volt kapcsolva. Szemeimet vörösre sírtam már, legszívesebben a rendőrséget is hívtam volna, de Taehyung közölte velem, hogy ők csak negyvennyolc óra múlva tudnak bármit is tenni az ügy érdekében.

- Szóval te most azt mondod nekem, hogy üljek itt két napot, amíg vagy előkerül vagy nem lesz meg Jungkook? Te sem várhatod el, hogy ez megtörténjen. Te sem ülnél itt karba tett kézzel. - kiabáltam rá a velem szembe állóra, mire felsóhajtott.

- Nem tudom mit kellene tenni. A szülei? - pillantott rám, mire heves fejrázásba kezdtem.

- Nem tartja velük a kapcsolatot. Hozzájuk biztos nem ment. - túrtam idegesen hajamba. - Még csak három óra telt el azóta? Egy örökkévalóságnak érzem basszus. - mérgelődtem.

- Csinálok kávét, mivel nem hiszem, hogy olyan sokat fogunk aludni az éjszaka. Ha meglátom Jungkookot esküszöm, hogy szét fogom verni. - indult meg a konyhába.

- Én is szét fogom verni, csak jelenjen már meg - tárcsáztam újra a számát, ami megint kisípolt.

[...]

- Na jó. Muszáj valahova mennem. Nem bírok egy helyben ülni Tae. Meg fogok őrülni. - dobogtam idegesen. - Te itt maradsz? Kérlek hívj, ha jelentkezik Jungkook. - néztem barátomra, aki bólintott egyet.

Fogalmam sem volt, hogy merre tartok, de abban biztos voltam, hogy ha most nem találkozom Jungkookal akkor ki fogok készülni. Nagyon hideg lehetett már, hiszen minden megfagyott. Hajnali három volt és egyáltalán nem éreztem fáradtnak magam. Egyetlen percet sem lettem volna képes aludni úgy, hogy nem tudom merre van Jungkook. Ha nem hagytam neki száz üzenetet a hangrögzítőjén, akkor egyet sem. Miért csinálja ezt velem? Miért akar megijeszteni? Ugye jól van? Nem történt vele semmi? Hívni fog nem sokára? Észre sem vettem, hogy újra a cukrászda elé érkeztem. Ennyit sétálhattam volna? Az órára pillantottam, ami már fél ötöt mutatott. Leültem a bejárat elé és a fejemet térdeimre hajtottam. Elnyomhatott az állom, de csak egy pillanatra. A telefonom csörgésére riadtam fel, majd egy apró reménnyel pillantottam a készülékre, hogy hátha Jungkook hív, de csak Taehyung volt az.

- Mi az? - szóltam bele csalódottan a telefonba.

- Itt van két rendőr. Azt mondtak bevitték Jungkookot, mert részegen vezetett és verekedésbe keveredett. Jó lenne, ha idejönnél. - hadarta a barátom, amiből alig fogtam fel valamit.

- Mi?

- Csak gyere - mondta, majd bontotta a fonalat.

Azonnal tárcsáztam a taxit, majd alig tíz perc múlva már Jungkook lakásánál voltam. Szinte beestem a házba, ahol kissé furán nézett rám a két rendőr, de ez kicsit sem érdekel.

- Mi történt Jungkookkal?

- Maga Park Jimin? - pillantott rám az egyik, mire idegesen fújtam egyet.

- Igen én vagyok. Csak mondjon már valamit.

- Jeon Jeong-Gukot őrizetbe vettünk ittas vezetésért és szándékos testi sértésért. - mondta a fekete hajú pasi.

- Hogy mi van? - tágultak ki szemeim. - Jungkook? Maguk jó emberről beszélnek? - akadtam ki teljesen. - De ugye jól van? Minden rendben van vele?

- Igen. Semmi baja nem esett. - mondta a nő.

- Esetleg óvadékot nem lehet tenni érte? - szólt közbe Taehyung.

- De. Ittas vezetésért és szándékos testi sértésért hatvanegyezer wontól százhúsz wonig terjedő bírságot szabunk ki. - mondta komoran az egyenruhás pasas.

(Írói megjegyzés: Átszámítva tizenötezer és harmincezer forint között)

- És ezt mikor lehet kifizetni? - kérdeztem.

- Mivel már hajnali három óta bent van a rendőrségen, így holnap délután háromkor jöhet ki leghamarabb.

- Honnan szerzel ennyi pénzt Jimin? - suttogta Taehyung, mire leintettem.

- Akkor majd találkozunk délután háromkor! - mondtam magabiztosan a rendőröknek, akik egy bólintás kíséretében, már el is hagyták a házat.

- Jimin... mondd, hogy van egy terved. - sóhajtott fel barátom.

- Igazából van egy. De ennek senki sem fog örülni. - nyúltam a telefonomhoz.

- Kit hívsz? - tágultak ki szemei.

- Jungkook anyját - nyomtam rá a zöld hívásgombra és éreztem, hogy szívem hevesen verni kezd.

Sziasztok! Nos elérkeztünk a blog utolsó 9 részéhez. Még mindig hihetetlen, hogy ennyien támogattok engem, nem tudom elégszer megköszönni nektek. Arra gondoltam, hogy megírnám a történetet Jungkook szemszögéből is, mivel ugye eddig mindent Jimin szemszögéből láttunk. Mit szólnátok hozzá? ^^