my favorite teacher ~ jikook | ✔

26.

- Kiteszel légyszi itt? - pillantottam Junkookra, aki azonnal lefékezett a kocsival.

- Miért pont itt? - kérdezte.

- Valamit még el kell intéznem.

- Ne menjek veled? - tette kezét a combomra, mire megráztam a fejem.

- Nem kell - mosolyodtam el, majd odahajolt hozzám egy gyors csókra, én pedig már ki is szálltam a kocsiból.

Megvártam amíg elhajt és a legközelebbi virágüzletbe siettem. Vettem egy vörös és egy fehér rózsát, majd elindultam a temető felé. Anya kedvenc virága a rózsa volt, kifejezetten szerette a pirosat és a fehéret. Nagyon rég voltam már kint nála, pedig megígértem neki, hogy többet fogok kijárni hozzá, de egyszerűen túl gyenge vagyok ahhoz, hogy sokszor eljöjjek ide. Plusz apa biztos nagyon kiakadna, ha megtudná, hogy anya sírjánál voltam. Lassú léptekkel sétáltam a sír felé, ami egy cseresznyefa árnyékában helyezkedett el. Leültem a padra, majd anya nevét kezdtem tanulmányozni a síron.

- Szia anya. Kérlek ne haragudj, hogy olyan rég voltam itt nálad, csak annyi minden történt, hogy nem volt időm eljönni hozzád. De most itt vagyok és annyi mindent kell neked mesélnem. - nyeltem egy hatalmasat. Éreztem, hogy könnyeim mardossák a torkom, és bármelyik pillanatban utat törhetnek.

Felálltam, majd a sír két oldalára letettem a két rózsát. Leszedegettem az elszáradt leveket onnan, majd a szám szélét rágcsálva leültem a sír mellé, fejemet pedig ráhajtottam.

- Tudod, azt hiszem szerelmes lettem valakibe. Ő olyan kedves és megértő és nagyon gyengéd. Szerintem te biztosan kedvelnéd őt. Képzeld apával is találkozott már, de szerencsére nem lett baj belőle. Jungkooknak hívják, egyszer majd elhozom hozzád és bemutatlak neki. Remélem nincs ellenedre, hogy fiú. Sötétbarna szemei vannak és nagy izmai. Imádom, amikor összekulcsolja az ujjainkat. A mosolyától pedig mindig jobb kedvem lesz. Annyira bánom, hogy nem ismerhetted meg őt. - rajzoltam köröket az ujjaimmal a sírra.

- Apa pedig egyre rosszabbul van. De nem tudok segíteni neki anya, pedig annyira szeretnék. - folyt végig az első könnycsepp az arcomon. - Olyan rossz őt így látni. Képzeld tegnapelőtt megütött és miatta tört el az orrom, miatta nézek így ki. - zokogtam fel. - Nem fogom sokáig bírni, kezdek rettegni tőle. Ki tudja mikre képes. Annyira félek, hogy komolyabban bántani fog egyszer. Még nem szeretnék meghalni anya. - zokogtam keservesen a sír szélét szorongatva. - Szükségem van rád, de te nem vagy itt velem. Mivel érdemeltem ki ezt? - temettem fejem az alkaromba.

Néhány percig némán zokogtam, majd próbáltam rendbe hozni vonásaim és feltápászkodtam a földről. Leültem a padra, majd megtöröltem a szemeimet és kifújtam az orrom. Nem akartam sírni, de akárhányszor itt vagyok, nem tudom visszafogni magam. A tudat, hogy a számomra legfontosabb ember ott fekszik lent, valami borzasztó. Soha senkinek nem kívánom ezt az érzést, hiszen senki sem érdemi ezt a fajta fájdalmat.

- Szerintem jobb ha megyek, mert apa ki fog akadni, hogy nem időben értem haza. Köszönöm, hogy meghallgattál. Nagyon szeretlek. - töröltem le újonnan kitörő könnycseppjeimet, majd sietősen távoztam a sírtól.

[...]

- Késtél - morogta apa, amint beléptem a bejárati ajtón.

- Sajnálom, csak elaludtam - hazudtam neki.

- Nem történt semmi igaz? - ragadta meg az állam, mire megráztam a fejem.

- Szerencséd - engedett el. - Készíts valami kaját, mert éhen halok - adta a parancsot, amit én szó nélkül teljesítettem.