my favorite teacher ~ jikook | ✔

70.

- Minden rendben lesz Jimin, ne rágd a szád szélét! - pillantott rám, ahogy a temető felé tartottunk.

- Még sosem voltam apával anyánál.

- Akkor ideje megtörni a jeget - mosolyodott el halványan.

- Mikor leszünk már ott? - szólalt meg apa a hátsó ülésről.

- Még csak két perce indultunk el. Szöul nem olyan kicsit tudod. - néztem csúnyán rá, mire vette az adást és visszadőlt, karba tett kezekkel.

Az út további része csendben telt, beugrottam a virágboltba rózsákért, majd a temető felé vettük az irányt. Ahogy odaértünk, a hasam görcsbe rándult, a torkomat pedig kaparni kezdtek a könnycseppek. Jungkook a kezemért nyúlt és szorosan összekulcsolta azokat, ami egy kicsit segített a helyzeten. Halvány mosolyt erőltettem az arcomra, ami több-kevesebb sikerrel sikerült is. Rutinosan indultam el a sír felé, a virágokat pedig apa hozta.

Ahogy megpillantottam a cseresznyefát, ami már javában virágzott, a létező összes emlék eszembe jutott anyával kapcsolatosan. Amikor tanított biciklizni, amikor az esőtől bújtunk el a játszótéren lévő cseresznyefa alá vagy, hogy anya és apa egy ilyen fa alatt ismerték meg egymást.

- Jimin? - hallottam meg Jungkook hangját, mire egy fejrázással eltűntettem ezeket a gondolatokat a fejemből.

- Itt vagyunk - suttogtam, majd leültem a sír melletti padra.

- Nagyon rég voltam már itt - szólalt meg apa.

- Én sem most voltam - válaszoltam szomorúan.

- Tessék - nyújtotta át nekem az egyik rózsát Jungkook, amit azonnal a sír jobb szélére tettem, apa pedig ugyanezt tette, csak a baloldalon.

- Szia anya. Hogy vagy? Sajnálom, hogy ilyen sokára jöttünk. Idén még meg sem látogattalak. Kérlek ne haragudj rám. Csak olyan sok dolog történt ismét, amik miatt nem volt időm kijönni hozzád. Képzeld lett új munkám. Azon a helyen, ahol először randiztam Jungkookkal. Ezért mindig vidáman megyek be dolgozni! És képzeld, apa is hazajöhetett, bár ezt szerintem te is látod. - körözgettem ujjaimmal a sír szélén. - Mondhatni minden tökéletes. Mondhatni. - nyeltem egy hatalmasat.

Nem tudtam kimondani azokat, amiket valójában akartam, hiszen két ember is hallgatta, amiket mondtam, én pedig nem akartam szánalmas lenni, ezért próbáltam a lehető "legnormálisabb" beszédet összehozni.

Fogalmam sincs, hogy meddig állhattunk egy helyben, de csak arra eszméltem fel, hogy a kocsiban ülünk és apa háza felé tartunk. Fejemet az ablaküvegnek döntöttem, meg sem szólalva addig, amíg meg nem pillantottam a keresztszüleimet.

- Sziasztok - köszöntünk nekik.

- Jisung - ölelte szorosan magához Boram. - Örülök, hogy itt vagy. - mosolygott.

- Rég láttalak már - jelent meg Kris is, aki egy kézfogással letudta a dolgot.

- Örülök, hogy azért ti is eljöttetek - mosolygott továbbra is Boram, ránk tekintve.

- Ez természetes - válaszolt helyettem Jungkook.

- Gyertek, üljetek le. Kértek inni? Vagy valami rágcsát? - terelt mindenkit a konyha felé.

[...]

- Szóval arra gondoltunk, hogy mi itt maradnánk ebben a házban, ha ez nem probléma. Tudjuk, hogy te is visszaköltözöl ide Jisung, de nem szeretnénk egyedül hagyni téged. - vázolta fel Kris a helyzetet.

- Egyedül? De hát Jimin is visszaköltözik. - nézett értetlenül apa.

- Mi? - ráncoltam szemöldökeim.

- Te is visszaköltözöl nem?

- Nem. Vagyis, én nem gondoltam rá. - köszörültem meg a torkom.

- Miért? - nézett mindenki értetlenül rám.

- Mert Jungkooknál már berendezkedtem. Meg megvannak a napi rutinjaink és nem zavarja, ha ott vagyok vele.

- Tényleg nem zavar. Felőlem bármeddig nálam lakhat. - állt mellém Jungkook.

- De csak tizenhét vagy Jimin - szólalt meg Boram is.

- És? Egy hónap és tizennyolc leszek. Eddig is Jungkooknál éltem. - néztem értetlenül a többiekre.

- Én nem akarom megszabni, hogy mit csinálj, de szerintem jobb lenne, ha apáddal élnél, amíg be nem töltöd a felnőtt korod. - mondta Boram.

- Én meg Jungkookal szeretnék. Szerintem eddig sem történt semmi, ami miatt elleneznétek kellene ezt az egészet.

- Sok dolog van, ami miatt elleneznünk kellene ezt az egészet, de legyen, ahogy te szeretnéd Jimin - mondta apa egy mosoly kíséretében.

- Vigyázok én rá. Meg reggelenként viszem a munkájába, esténként meg hozom. Sosem kell egyedül mennie. - pillantott rám, mire próbáltam nem elpirulni.

- Tudjuk és ezért hálásak vagyunk neked Jungkook - mosolygott Boram.

- És amúgy milyen a munkahely? - kérdezte apa.

- Nekem tetszik, bár még egy hete sem dolgozom ott, de nekem eléggé bejön. Plusz a munkatársaim is eléggé kedvesek. - mondtam.

- Na ennek örülök. És jól fizetnek?

- Mondjuk úgy, hogy be tudok szállni Jungkook mellé a kiadásokba! - mondtam, ekkor az említett megszorította a combom az asztal alatt.

Már vagy ezerszer megbeszéltük, hogy szerintem nem igazságos, ha nem fizetek semmit, mégis nála lakom. Jungkook azt mondta, hogy őt ez nem zavarja, sőt kifejezetten örül neki, hogy nem fizetek semmit. Miután munkahelyem lett, ismét ezen vitáztunk, végül abba maradtunk, hogy az élelmiszereket én fogom fizetni. Igazából ebbe sem akart bele menni, de végül hosszas vívódás után belement.

Nem nagyon törődtem azzal, hogy miről beszélnek az asztalnál, hiszen Jungkook továbbra is a combomat markolászta. Próbáltam lefejteni onnan az ujjait, de esélytelen volt. Végül egy csúnya nézéssel elengedte az említett testrészem és egy huncut mosoly kíséretében hallgatta tovább a beszélgetést.

Alig vártam, hogy végre hazamehessünk, mert nagyon untam már a beszélgetést és, ahogy láttam Jungkook is hasonlóképpen volt vele. Este hét körül úgy voltunk vele, hogy most már kellőképpen kibeszélgettük magunkat, ezért végre elmentünk onnan. Megkönnyebbülten ültem be Jungkook mellé a kocsiba.

- Azt hittem, hogy sosem jöhetünk el - ásítottam egy hatalmasat.

- Én is hasonlóan éreztem - nevetett fel, majd már indította is az autót.

[...]

- Amúgy holnap estére terveztem magunknak egy apró programot. - szólalt meg, miután már megvacsoráztunk, megfürödtünk és összebújva feküdtünk a tévé előtt.

- Milyen terv? - pillantottam rá kíváncsian.

- Titok - vigyorgott.

- Utálom a titkokat te - biggyesztettem le az ajkaimat.

- Tudom!

- Akkor meg? - néztem rá boci szemekkel.

- Randizni megyünk, de többet nem mondok. Tökre elrontasz minden meglepetést. - túrt bele a hajamba, mire vállat vontam.

- Akkor a holnapi napot is várom! - adtam egy apró puszit nyakára, majd átölelve őt, merültem el a film nézésében.