my favorite teacher ~ jikook | ✔

48.

- Na odaért végül Taehyung? - lépett asztalomhoz másnap reggel Minhyuk.

- Igen. Alig vártunk rá negyed órát, miután elmentetek. - pillantottam rá, de csak ekkor pillantottam meg az önelégült mosolyt az arcán.

- Hallottad, hogy Hyerin és Jungkook szakítottak? - vigyorgott tovább.

- Igen. Említette Jungkook. De ez most, hogy is jön ide?

- Tudom, hogy bejön neked - hajolt közelebb hozzám. - És azt is tudom, hogy kavartok. - vette elő a telefonját, majd megpillantottam azt a bizonyos képet, amit még apa kapott egy borítékban.

- Mi a szart akarsz? - csaptam az asztalra, mire az összes tekintet rám szegeződött.

- Mit néztek? - förmedt a többiekre, akik rögtön elnéztek rólam. - Miattad van most ki Hyerin, szóval mi lenne, ha mondjuk fel vennéd neki, azt a retkes telefont? - zárta le a telefonja kijelzőét, de én értetlenül néztem rá, mert nem értettem, hogy miről beszél.

- Milyen telefon? Mi van? - értetlenkedtem.

- Csak vedd fel a telefonod, ha hívnak - forgatott szemet, majd sarkon fordult, hiszen ekkor jelent meg Taehyung a terembe.

- Mizu? - pattant le mellém a padra, de amint meglátta értetlen arcom, Minhyuk teremből kisuhanó alakja után kapta a tekintetét.

- Mit mondott az a gyökér? - sóhajtott egy nagyot.

[...]

- Szóval azt mondod, hogy szerinted Minhyuk küldözgette apudnak a képeket rólunk? - fújta ki a cigi füstöt Jungkook, tesi óra után.

- Eléggé úgy tűnik. Meg nem értem miért mondta azt, hogy vegyem fel a telefont Hyerinnek. Egyszer sem hí.. - tágultak ki szemeim a mondatom felénél.

Egy ismeretlen szám jó párszor hívott a napok során. Szóval Hyerin lett volna az?

- Mi az? - rémült meg Jungkook, miután elhallgattam.

- Neked megvan Hyerin száma?

- Hyeriné? Szerintem megvan még, de csak azért, hogy tudjam, ha ő hív. De miért kérdezed? - vette elő a telefonját, majd a névjegyzékei között kezdett kutatni. - Itt van! - mutatta felém.

Összehasonlítottam, az engem hívó számot és Hyerin számát, majd meg kellett bizonyosodnom abban, hogy a két szám teljesen ugyanaz.

- Hyerin hívogat már napok óta - zártam le a telefonom, majd idegesen a hajamba túrtam. - Miért hívogat?

- Nem tudom - dobta el a cigi csikket, majd agresszívan rátaposott. - Majd beszélek vele, hogy hagyjon békén. Nincs joga ahhoz, hogy itt hívogasson téged. - sóhajtott.

- Nem fogom neki felvenni, mert félek tőle - nevettem fel, mire ő is elmosolyodott.

- Nem csodálom, hogy félsz tőle. De amíg én itt vagyok, addig nem tud ártani neked. - húzott közelebb magához, majd egy apró puszit nyomott ajkaimra.

- Hiszek neked - mosolyogtam, majd átkarolva nyakát, vettem birtokba a száját.

- Egyszer így le fogtok bukni - hallottam meg Taehyung hangját, mire ijedten ugrottam el tanáromtól.

- Baszd meg Taehyung - káromkodott Jungkook. - Legközelebb adj valami jelet, hogy erre sétálsz, mert egyszer miattad fogunk szívrohamot kapni.

- Bocsánat, csak valahogy éreztem, hogy itt lesztek. Nem gondoltam, hogy éppen falni fogjátok egymást. - forgatott szemet, mire felnevettem.

- Mindig jókor jössz Tae - borzoltam hajába, mire csak kinyújtotta a nyelvét.

- Menjünk szerintem, mert mindjárt becsöngetnek - paskolta meg a seggem Jungkook, majd az épület felé kezdett terelni minket.

Ahogy léptem volna be az épületbe, szembe találtam magam az iskola igazgatójával. Eléggé kevésszer látni az irodáján kívül bárhol máshol is de, hogy pont most kellett sétára indulnia, amikor Jungkook éppen a seggemnél tolva segít járásomban, ez valami hihetetlen. Azonnal lesütöttem a szemem, majd egy gyors köszönés után, igyekeztem elásni magam. Taehyung egy határozott mozdulattal bevágott Jungkook és közém, ezzel megmentve a helyzetet. Hatalmas mosoly kíséretében köszönt, majd lökött rajtam egyet, hogy minél hamarabb eltűnjünk a szűk folyosóról.

- Mondtam, hogy ha így folytatjátok le fogtok bukni. Próbáljatok meg inkább otthon szerelmeskedni, vagy a szertárban, vagy bármilyen eldugott helyen, de ne az udvaron, a tornateremben vagy a folyosón! - mondta Taehyung anyáskodóan.

- Mióta is lettél ilyen felnőttes? - nevetett fel Jungkook, majd körülnézett és egy gyors csókot nyomott ajkaimra. - Sziasztok - mosolygott, majd el is tűnt a látószögemből.

- Mintha a falnak beszélnék - forgatott szemet Taehyung, mire felnevettem.

- Ezen túl óvatosak leszünk nyugi!

- Ettől félek én is - forgatott szemet, majd az osztály felé indult.

[...]

- Baszki, megint hív szám - mutattam Taehyungnak a telefon kijelzőjét, amikor hazafele sétáltunk.

- Vedd fel! - mondta.

- Nem! Hyerin az és... - akadtam meg mondandómban, mivel drága barátom felvette a telefont.

- I..igen? - szóltam bele kissé remegő hangon a telefonba.

- Végre már. Szia Jimin, Hyerin vagyok. Azt hittem már sosem veszed fel a telefont. - köszörülte meg a torkát.

- Szia Hyerin - pillantottam Taehyungra, aki szemet forgatott.

- Szóval, tudom, hogy nem nagyon bírsz engem és én sem bírtalak téged, sőt most sem bírlak nagyon, mert te vagy az oka annak, hogy Jungkook szakított velem, de még is szeretnék veled beszélni négy szem közt, ha ez megoldható. - mondta nyugodt hangon.

Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit kellene válaszolnom, némán bámultam magam elé és agyaltam a lehető legkedvesebb válaszlehetőségen.

- Nekem mindegy - mondtam végül.

- Mikor érsz rá?

- Jövő hétvégén talán. Vasárnap. - motyogtam zavartan.

- Akkor mondjuk, találkozhatnánk az iskolád előtt és beülhetnénk valahova? - kérdezte idegesen.

- Rendben - válaszoltam szűkszavúan.

- Kettőkor mondjuk? Az jó neked?

- Tökéletes. Akkor jövő vasárnap kettőkor a sulim előtt. - akartam kinyomni a telefont, de elkiáltotta magát, hogy várjak, szóval visszaemeltem fülemhez a készüléket.

- Kérlek, ne említsd ezt Jungkooknak. Tudom, hogy nagyon mérges lenne, de ezt egyáltalán nem rosszból teszem. Csak... mindegy, majd elmondom személyesen. Szia Jimin és köszönöm, hogy hajlandó vagy velem találkozni. - sóhajtott egy aprót, majd bontott a vonalat.

- Ahh - tettem zsebre a telefonomat, majd Taehyungra pillantottam, aki izgatott várta, hogy miről is beszéltünk.

- Na?

- Találkozunk jövő vasárnap. Azt mondta szeretne velem négyszemközt beszélni, de Jungkooknak ne mondjam, mert nem akar ebből bajt és, hogy ezt az egészet nem rosszból teszi. - mondtam unott hangon.

Igaza volt, mert tényleg nem bírom őt, sőt kifejezetten utálok, de mivel volt bátorsága felhívni engem, így úgy gondolom, hogy talán megérdemli, hogy beszéljek vele személyesen. Remélem nem az lesz a beszélgetés végkifejlete, hogy megüt vagy én öntöm rá a kért italát.

- Túl jó ember vagy Jimin - sóhajtott egy hatalmasat Taehyung.

- Szépen megkérte! Nem leszek vele bunkó!

- Tudom, mosolyodott el.

- És mit fogsz mondani Jungkooknak? - pillantott rám.

- Azt még kitalálom. Még csak csütörtök van, szóval még van időm! - haraptam be szám szélét.