my favorite teacher ~ jikook | ✔

57.

Zokogva aludtam el aznap este a vendégszobában, ugyanis Jungkokkal végig veszekedtük az egész estét. Ő ki volt borulva, hogy titokba találkoztam Hyerinnel, én pedig a kamera miatt idegeskedtem, szóval csak dobáltuk egymásnak a szavakat, amiket valószínűleg egyikünk sem gondolt komolyan. Éjfél táján közölte velem, hogy elmegy aludni, de az ágyneműmet a szobája elé dobálta. Duzzogva feküdtem le, de egyszerűen nem jött álom a szemeimre és csak össze-vissza forgolódtam. Fél három körül meguntam a szenvedést és leültem Jungkook ajtaja elé. Nem mertem bemenni, hiszen tudtam, hogy haragszik rám, de annyira szükségem lett volna, hogy megnyugtasson engem és bíztasson, hogy nem fogunk lebukni. De ez nem történt meg, ezért öt körül visszavánszorogtam a szobába és fejemet a párnába nyomta, hogy végre elaludjak. Szerencsére sikerült is, hiszen szemeimet is alig bírtam már nyitva tartani. Az ébresztő fülsüketítő hangja riasztott fel, majd kómásan a konyhába sétáltam, ahol Jungkook szürcsölte a kávéját. Amint meglátott engem, felkelt a székről és elhagyta a helyiséget.

- Azt hiszem, ma gyalog megyek - kiáltottam utána.

Jobbnak láttam, ha kiszellőztetem a fejem. Nem tudok gondolkodni, hogy ilyen közel van hozzám. Plusz, szerintem nem is kíváncsi most a társaságomra, szóval ez jobb lesz mindkettőnknek.

- Nekem mindegy - jelent meg ismét, immáron felöltözve egy kockás ingbe és egy sötétkék farmerbe.

- Jungk... - kezdtem el, de pont ekkor csörrent meg a telefonja, ezért megint eltűnt a szemem elől.

Egy sóhajtás kíséretében indultam meg a szobám felé, hogy rendbe szedjem magam, bár ez a két óra alvás nem igazán segített bármin is. Ugyan új fájtak a szemeim, úgy éreztem magam, mint egy zombi és Jungkook még mindig haragszik rám. Ha tudom, hogy ennyire nagy gondot okozok ezzel az egésszel, akkor inkább fel sem veszem Hyerinnek, azt az átkozott telefont. Ezekkel a gondolatokkal léptem be a terembe, majd táskámat a padom alá hajítva, rogytam le az asztalra.

- Jézusom Jimin. Veled meg mi történt? - hallottam meg Taehyung aggódó hangját.

- Keveset aludtam - motyogtam.

- Mert? Mi történt? - kérdezősködött tovább, mire én idegesen az asztalra csaptam.

- Csak most az egyszer maradj már csöndben Taehyung! - förmedtem rá, mire nagyoka pislogva figyelte a kitörésemet.

- Bocsánat - hajtotta le a fejét, majd a pulcsija szegélyével kezdett szórakozni.

A nap többi része eléggé unalmasan telt, amíg el nem küldtek padtársammal a könyvtárba könyvekért, irodalom órára. Szó nélkül haladtunk egymás mellett, de engem ez nem zavart. Ahogy fordultam volna be a folyosón, egy megszeppent Jungkookkal találtam szembe magam, aki egy halk köszönés után, szinte elrohant onnan. Taehyung azonnal megragadta a kezem és idegesen pillantott rám.

- Mi a fasz történt? - kérdezte, kicsit sem hozzá illően. - Ha, azt mered mondani, hogy semmi, esküszöm, hogy megcsapkodlak.

- Jungkook rájött, hogy Hyerinnel találkoztam hétvégén, lehet volt kamera abban a szertárban, ahol smároltunk és egész éjszaka bőgtem, mert veszekedtünk. Ezeken kívül, amúgy minden fasza és remélem rámesik egy zongora, mert megőrülök már. - fakadta ki teljesen, az utolsó mondatokat, könnyekkel küszködve mondtam.

- Oh baszki - ölelt szorosan magához a fiú, mire bennem még jobban eltörött a mécses.

- Annyira rosszul érzem magam, hogy hazudtam neki, de nem tudom, hogy mit kellene csináljak, hogy megbocsájtson nekem. Ha tudom, hogy ilyen veszélyes lesz ez a kapcsolat, akkor sosem jövök vele össze. Ha komolyan lebuktunk, akkor el is veszítheti az állását miattam. - öleltem szorosan magamhoz, miközben patakokban folytak a könnyeim.

- Ki fogtok békülni Jimin. Jungkook szeret téged és te is szereted őt. Lehet most haragszik rád, de hidd el, hogy neki is szüksége van rád. És nem volt kamera abban a szertárban. Hyerin csak azért mondta ezt, hogy megijesszen téged. Próbálj meg lenyugodni, mert ezzel a saját egészségednek ártasz csak.

- Köszönöm - szipogtam, majd elhajolva tőle megtöröltem az arcom és egy mély levegő kíséretében összecsaptam a tenyereimet. - Menjünk, mert fura lesz nekik, hogy ilyen sokáig vagyunk távol.

- Rendben - mosolygott Taehyung, majd elindult a kömyvtár felé.

[...]

Jungkook: Gyere az orvosiba.

Én: Mert?

Jungkook: Csak gyere.

Én: Mikor?

Jungkook: Most!

Én: Ok...

- Mindjárt jövök - pillantottam a mellettem ülő Taehyungra, aki egy apró bólintással jelezte, hogy hallotta, amit mondtam neki.

Sietős léptekkel indultam meg az orvosi felé, engem pedig ellepett az izgulásos hasfájás. Nyeltem egy aprót, amint oda értem, de nem mertem bemenni oda. Végül pár perc álldogálás után, vettem egy mély levegőt és benyitottam. Jungkook az egyik ágyon ült, karba tett kezekkel, de amint meglátta, hogy én vagyok az, egy határozott mozdulattal ellökte magát és felém iramodott. Nekilökött a falnak, majd se szó, se beszéd, az ajkaimra tapadt. Durván kezdett csókolni, ujjaival pedig a hajamban turkált. Időm sem volt felfogni, hogy mi történik, mert a következő pillanatban, már egyikünkön sem volt ruha, de a csókolózást továbbra sem fejeztük be.

- Én annyira sajnálom Jimin - lihegte két csók között. - Nem szeretnélek elveszíteni téged. - adott egy apró puszit a szám sarkába. - Te vagy a mindenem, érted? - lihegte, mire éreztem, hogy szavai miatt, bármelyik pillanatban elbőghetem magam.

- Nekem is te vagy - lihegtem, majd közelebb húztam magamhoz. - Hány percünk van még?

- Tíz - mondta Jungkook, a falon lévő órát bámulva.

- Az pont elég, hogy... - itt elakadtam, de nem is kellett folytatnom, hiszen ő tisztában volt vele, hogy mire is céloztam az előbb.

Ismét birtokba vette ajkaimat, majd tolni kezdett az egyik ágy felé. Mutatta, hogy hasaljak rá, így könnyebben hozzám tud majd férni. Beharapott ajkakkal vártam, hogy csináljon valamit, de ő meg sem mozdult. Hátrapillantottam rá, mire ő mosolyogva figyelt engem.

- Annyira jó ez a látvány - suttogta, mire éreztem, hogy az egész testemet átjárja a libabőr.

Nem akartam rákérdezni, hogy még is honnan szerzett óvszert, de jelen pillanatban nem is érdekelt.

- Jungkook, csak csináld már - kérleltem őt, mivel éreztem, hogy ellep a vágy.

Fogalmam sincs, hogy miért, de nem féltem és izgultam, mint az első alkalomkor. Inkább csak vártam, hogy ismét ilyen örömben legyen részem. Engem az sem érdekelt, ha csak agresszívan belém löki magát. Csak azt akartam, hogy érjen hozzám úgy, ahogy múltkor is tette. Nem is kellett sokat várjak, hiszen közelebb lépett hozzám, megtámaszkodott az ágyban, majd egy határozott mozdulattal belém hatolt. Még szerencse, hogy időbe be tudta fogni a számat, hiszen nem szerettem volna, ha bárki is megtudja, hogy mi folyik itt, amit a hatalmas nyögésem szerintem azonnal elárult volna. Először kellemetlen érzés kerített hatalmába, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan át is vette a jóleső, bizsergő érzés. Annyira abszurd az egész, hogy itt vagyunk az iskolában, még hozza az orvosiban és az osztályfőnökömmel szeretkezek. A gondolatra is pírbe szökött az arcom, de bevallom őszintén, hogy nagyon tetszett. Talán ez az utolsó nemi érintkezésünk, mielőtt lebukunk. Talán sose lesz már lehetőségünk arra, hogy újra egymáshoz érjünk, ezért ki kell használni minden percet, amit együtt eltölthetünk.