my favorite teacher ~ jikook | ✔

49.

- Melyik a kedvenc évszakod? - pillantott rám Jungkook, amikor suli után a közeli parkban sétálgattunk.

- Nagyon szeretem a tavaszt, de a nyarat is. Neked melyik? - pillantottam rá.

- Szeretem a telet. Nagyon szeretem a karácsonyt, de a tavaszt is szeretem. Olyankor nagyon szép a táj, a virágok nyílnak, a fák zöldek lesznek. Jó látni, hogy a természet újjászületik. - mondta ugyan azokat, amiket én is gondolok.

- Nagyon szeretem a havat - mosolyodtam el. - Sok emlék köt hozzá és ez az egyetlen dolog, amiről boldog dolgok jutnak eszembe anyáról, nem pedig rosszak. Anya nagyon szerette a havat, hiszen ő februárban született. - mondtam.

- Az én anyukám nyáron született, de nagyon utálja azt az évszakot. Nem szereti a meleget, inkább hideg párti. - mosolyodott el ő is.

- Egyszer majd eljöhetnél velem anya sírjához s temetőbe. Megígértem neki, hogy elviszlek hozzá egyszer megmutatni. - suttogtam.

- Benne vagyok. Szívesen elmennék oda veled. - nyúlt a kezemért, majd összekulcsolta az ujjainkat.

- Nem félsz, hogy meglátnak? - pillantottam le a kezünkre, mire ő megrázta a fejét.

- Nem érdekel senki. Ha meglátnak, akkor így járnak. De eléggé rég óta szeretném már megfogni a kezed nyilvános helyen. - mosolygott, mire éreztem, hogy arcomat belepi a pír.

- Csókolóztál már hóesésben vagy esőben? - jutott eszembe egy random kérdés.

- Hóban igen, de esőben még nem. Miért kérdezed?

- Eléggé életcél, hogy csókolózzak esőben és hóban is - mondtam.

- Ezt megjegyzem - nevetett fel.

- Te valaha gondoltad, hogy egy fiúval fogsz járni? - tettem fel a következő kérdésem.

- Ma eléggé kérdezgetős kedvedbe vagy - nevetett fel.

- Csak kíváncsi vagyok, na. Ilyeneket tökre nem tudok rólad, pedig már... - itt elhallgattam, hiszen fogalmam sincs, hogy mi most mióta számoljuk, hogy járunk?

Október tizennyolc vagy december tizennégy?

- Mikor is jöttünk össze? - pillantottam rá.

- Októberben. Nem? - ráncolta össze a szemöldökét.

- De utána szakítottunk.

- Nem nevezném szakításnak. Inkább kényszer pihenőnek! - nevetett fel.

- Akkor már több mint negyed éve együtt vagyunk - mosolyodtam el.

- Válaszolva a kérdésedre, amíg nem láttalak meg téged, nem gondoltam volna, hogy én valaha szerelmes leszek egy fiúba, azt meg végképp nem, hogy járni fogok eggyel. De miután megláttalak téged, egyszerűen annyira akartam azt az érzést, hogy bármit meg tudtam volna tenni érte és szerintem tettem is érte. - mondta, majd megállt egy hatalmas fa alatt.

- Nem nagyon vettem észre az elején, hogy mit csinálsz, de utána kezdtem úgy érezni, hogy közeledsz felém. Taehyung szinte a legelején rájött erre, amit még nem tudok, hogy hogyan csinálta. - nevettem fel.

- Taehyung egy fura srác - mondta, amivel egyet értettem. - És te gondoltad, hogy valaha járni fogsz egy fiúval?

- Azt sem gondoltam, hogy valaha járni fogok valakivel, nemhogy azt, hogy egy fiúval. Igazából azt hittem, hogy életem végéig apától kell majd tartanom. De szerencsére egy darabig még nem áll fent ennek a lehetősége. - pillantottam rá, mire ő lehajtotta fejét.

- Sajnálom Jimin.

- Ne! Ne sajnáld! Inkább örülj neki, hogy megszabadítottál egy tehertől, ami egyre jobban megölt belülről. - folyt végig az első könnycsepp az arcomon.

Olyan jó volt végre ilyenről beszélni. Végre elmondani, ami belülről nyomaszt engem. Láttam, hogy mondani akar valamit, de leintettem és tovább öntöttem ki neki a lelkemet.

- Nem tudom meddig bírtam volna, ha te nem segítesz nekem. Én pedig ahelyett, hogy örültem volna a segítségednek, ellened fordultam és ellöktelek magamtól. Istenem, de szerencsétlen vagyok. - nevettem fel keserűen.

- Héé, ne beszélj ilyeneket - nyúlt az állam alá. - Nem vagy szerencsétlen. Fölösleges a múlton rágódnod. Inkább örülj annak, hogy itt van neked Taehyung és itt vagyok neked én. Én pedig megvédelek téged és bármikor itt vagyok neked. Mostantól nem kell félned Jimin. - suttogta végig szemeimbe nézve, arcomat két tenyere között tartva.

Szavai annyira jól estek, hogy észre sem vettem, hogy időközben patakokban folynak a könnyeim. Azt hiszem még senki soha nem mondott nekem ilyen szépet. Éreztem, hogy szívem hevesen verni kezd, majd hozzábújtam Jungkookhoz. Szorosan öleltem a derekát és semmi pénzért nem akartam elengedni. Annyira boldog voltam, hogy van nekem.

- Szeretlek - szipogtam, de eszem ágába sem volt, hogy elengedjem.

- Én is szeretlek Jimin - simított végig fejem tetején. - De ne sírj basszus, mert én is sírni fogok. - sóhajtott fel.

- Nem tudom mi ütött belém. Azt hiszem kicsit előtörtek belőlem az érzelmek. - elhajolt tőle, majd megtöröltem szemeimet.

Pont ekkor éreztem meg, hogy valami ráesik az arcomra. Felpillantottam az égre és pillantottam meg, hogy hatalmas hópelyhek esnek az égből.

- Jungkook, nézd - mutattam fel az égre. - Havaziiiik. - kezdtem el ugrándozni és tapsolni, mint valaki kisgyerek.

- Most kellene megcsókoljalak? - pillantott rám, mire megráztam a fejem.

- Várjunk még egy kicsit - ültem le, a mellettünk lévő padra.

Jungkook is leült mellém, majd fejemet a vállára hajtottam, kezeinket pedig összekulcsoltam. Így ültünk egészen addig, amíg el nem kezdett sötétedni. Annyira megnyugtató volt, a vállán nézni, ahogy a tájat belepi a fehér takaró. Nem is figyeltem arra, hogy mennyire hideg van, egyszerűen nem érdekelt. Egy délután alatt fehér lett minden, de a hó, még akkor sem akart elállni.

- Szerintem most már menjünk, mert a végén még jégcsapokká változunk. - nevetett fel Jungkook, én pedig egy bólintással felkeltem mellőle.

- Van valami az arcodon - ráncolta össze szemöldökeit.

- Micsoda? - rémültem meg. - Szedd le! - léptem közelebb hozzá, mire hangosan felnevetett.

- Vicceltem, csak meg akarlak csókolni - húzott oda magához, de mielőtt megcsókolt volna, a vállába csaptam.

- Ez nem volt szép - mondtam lebiggyesztett ajkakkal. - Mondhattad volna simán, hogy meg akarsz csókolni vagy csak simán meg is tehetted volna!

- Bocsánat Jimin - mondta vigyorogva. - Akkor most megcsókollak csak azért, hogy valóra váljon az álmod, miszerint hóban csókolózol valakivel. - kacsintott, majd derekamnál fogva magához húzott és birtokba vette ajkaimat.

Ahányszor csókolózunk, mindig rá kell jöjjek arra, hogy imádom, ha a közelemben van. Ha hozzám ér, ha rám néz, ha megcsókol vagy, ha csak egyszerűen néz engem. Istenem tényleg halálosan beleszerettem ebbe a fiúba. Azt hiszem Jungkook a legtökéletesebb ember, akivel ezt az álmomat meg tudtam valósítani. Remélem a többi álmom megvalósításában is szerepelni fog.