my favorite teacher ~ jikook | ✔

56.

A hét többi része eseménytelenül telt. Unalmasak voltak a sulis napok, minden délutánomat összebújva töltöttem Jungkookkal, filmet nézve vagy éppen kibeszélve a nyomorék embereket. Egészen megszoktam már, hogy az osztályfőnökömnél lakok pár napja. Tülkön ülve vártam a vasárnapot, hiszen már nagyon kíváncsi voltam, hogy Hyerin még is miről akar velem beszélni. Valahol mélyen volt egy rossz előérzetem az egésszel kapcsolatban, de a kíváncsiság, még ezt is legyőzte.

- Hova mész? - dugta ki fejét Jungkook a konyhából.

- Találkozok Taehyunggal. Azt mondta valamilyen fontos dologról van szó. Nemsokára jövök. - mentem oda hozzá, majd apró csókot adtam ajkaira.

- Ne vigyelek el? - kérdezte, mire megráztam a fejem.

- Eltalálok busszal is. De azért köszi. - mosolyogtam, majd sapkámat a fejemre húzva léptem ki a nagy hidegbe.

Kicsit bűntudatom volt, hogy hazudtam neki. Hiába volt kegyes hazugság, még is rosszul éreztem miatta magam. Ő sem szokott nekem hazudni, én még is megtettem.

[...]

- Szia Jimin - mosolygott Hyerin, amint meglátott.

- Szia - köszöntem vissza.

- Akkor mehetünk? Van itt a közelben egy kávézó. - mutatott a parkon túl, mire csak bólintottam egy aprót.

Némán sétáltunk egymás mellett, amíg oda nem értünk a sarki kávézóba. Hyerin leült az ablak melletti helyre, én pedig vele szemben foglaltam helyet. Ő egy feketekávét és egy számomra ismeretlen sütit kért, én csak egy fehér forró csokit. Ahogy vettem le a sálamat, szemei megakadtak, a tegnap szerzett szívásfoltokon a nyakamon. Látszott, hogy egy pillanatra megzavarodott, de próbálta hamar rendezni vonásait.

- Szóval - dőlt hátra székében. - Őszinte leszel velem, igaz? - mosolyodott el.

- Igen - bólintottam egy aprót.

- Neked már, akkor tetszett Jungkook, amikor először nála aludtál, igaz? - tette fel az elő kérdését, mire bólintottam egyet. - Mikor csókolt meg először?

- Ö...október eleje fele - vakartam meg a tarkóm.

- És októberben már együtt voltatok? - tette karba kezeit.

- Igen.

- Nem gondoltál arra, hogy ez egyáltalán nem helyes? Vagy, hogy mondjuk Jungkooknak van barátnője?

- De. Nagyon sokszor gondoltam erre. - pillantottam a velem szembe ülőre.

- Tudod szerintem eléggé sok mindent nem tudsz róla. Nem úgy ismerem őt, mint aki nagyon hamar megnyílik mások előtt. Előttem is fél év után kezdett megnyílni. - mondta.

Pont ekkor jött a pincér a kért italokkal és a sütivel, ezért mindketten elhallgattunk. Átgondoltam, amit Hyerin mondott és nem értettem vele egyet. Én úgy érzem, hogy Jungkook teljesen őszinte velem. Mit nem mondott volna el nekem? Miután távozott a pincér Hyerin a kávéját szürcsölve figyelt engem. Kicsit zavarban éreztem magam és nem tudtam mit kezdeni magammal.

- Figyelj Jimin - nyúlt a kezemhez, mire kérdőn néztem rá. - Nem azért akartam veled beszélni, hogy rossz kedved legyen. Tudom, hogy édesapád börtönben van, méghozzá Jungkook miatt, azt is tudom, hogy még sosem volt párkapcsolatod. Sőt, még azt is tudom, hogy valószínűleg Jungkook kedvessége miatt szerettél bele. De te hosszú jövőt látsz magatoknak? - tette kezeit a kezeimre. - Szerinted Jungkook nem akar majd gyerekeket magának? Te tudnál neki gyerekeket szolgáltatni? - húzta mosolyra száját. - Mindketten tudjuk, hogy mi a válasz.

- És? Lehet, hogy nem tudok neki gyereket szülni, de attól még szerethet és bízhat bennem. - húztam el a kezem, majd az ölembe tettem.

- Persze, hogy lehetséges ez. De mondjuk tudsz róla, hogy rendszeresen gyógyszert szed, mert magas a koleszterin szintje? Vagy mondjuk azt, hogy szülei már kiskorában elváltak, mert az apja bántotta őt és az anyját, ezért most nevelőapja van? - kezdett kopogtatni körmeivel az asztalon.

- Koleszterin? - ráncoltam össze a szemöldökeim.

- Látod Jimin. Nem hiszel nekem. Én csak meg akarlak kímélni attól, hogy csalódj benne. Ha engem képes volt megcsalni, szerinted téged nem fog? Még csak tizenhét éves vagy. Szerintem nem késő szakítani vele és egy lányt keresni magad mellé. - ivott bele kávéjába.

- Ezeket miért mondod nekem? - tettem fel a kérdést, ami már az első pillanattól kezdve érdekelt.

- Miért ne? Talán a falnak is füle van Jimin. Lehet jobban oda kellene figyelnetek a takarítószertárban történő huncutkodásra. - kezdett el falatozni, a sütijéből, rám sem pillantva.

- Mi van? - fújtattam. - Te miről beszélsz?

- Volt kamera abban a szertárban. Pár nap és szerintem az igazgató is tudomást szerez rólatok. - pillantott rám.

Ekkor kapott el az undor és értettem meg, hogy mire is ment ki ez az egész. Az asztalra dobtam a forró csoki árát, majd könnyeimmel küszködve rohantam ki a kávézóból. Hívtam Jungkookot, de nem vette fel a telefont, ami még jobban arra utalt, hogy itt valami nincsen rendben. Hyerin még is honnan tudta, hogy Jungkook és én egy takarítószertárban voltunk? Ha tényleg volt kamera abban a kis helységben, akkor nekünk végünk.

Alig fél óra múlva, már Jungkook házánál voltam és idegesen kopogtam az ajtón, de nem jött senki kinyitni azt. Még szerencse, hogy kaptam egy kulcsot, a bejárati ajtóhoz, így sikeresen bejutottam a házba. Tanárom ott ült a kanapén, kezében a telefonjával, majd amikor észrevette, hogy megérkeztem felkelt onnan.

- Volt egy kamera a takarítószertárban - kapkodtam le magamról a kabátom és a sapkám, majd idegesen odasétáltam mellé, de ő egy szót sem szólt. - Jungkook hallasz? Lebuktunk! - ráztam meg kezem az arca előtt, mire a csuklóm után kapott.

- Jó volt Taehyunggal? - emelte ki az utolsó szót, mire értetlenül néztem rá. - Jimin tudom, hogy nem vele voltál. Miért hazudtál nekem? - emelte fel a hangját.

- M..mi? - dadogtam.

- Miért fogdos téged Hyerin? - fordította felém a telefonját, amin egy kép szerepelt.

A képen Hyerin és én voltunk, miközben keze az enyémen van. Teljesen lefagyva álltam a képet bámulva, hirtelen azt sem tudtam, hogy mi történik velem.

- Én...basszus  - estem a földre, mire tanárom ijedten utánam nyúlt.

Egy pillanatra feketeség lepett el mindent, én pedig teljesen tehetetlen voltam. Jungkook leültetett a kanapéra, hozott nekem vizet, majd karba tett kézzel állt előttem és várta, hogy mondjuk valami értelmeset.

- Én...sajnálom - hajtottam le a fejem. - Nem kellett volna hazudnom neked. Egy szám nagyon sokáig hívogatott, én pedig egyszer felvettem és kiderült, hogy Hyerin az. Azt mondta beszélni akar velem, én pedig belementem.

- De miért? - túrt idegesen a hajába.

- Mert...csak elhittem, hogy talán valójában normális. De tévedtem. Olyan hülyeségeket mondott. Azt mondta, hogy gyógyszert szedsz, valamilyen betegség miatt és a szüleid már kiskorodban elváltak. Komolya... - folytattam volna, de szavamba vágott.

- Ezek igazak Jimin - mondta.

- Mi? - pislogtam nagyokat.

- Hyerin nem hazudott neked. Valószínűleg tudta, hogy ezeket nem mondtam el neked, ezért akart veled beszélni. Valószínűleg direkt ült az ablakhoz és valószínűleg direkt nyúlt a kezedhez, hogy ezt a képet elküldjék nekem. Jimin, Hyerin kurva okos lány és baszki kurvára lebuktunk. - rúgott bele a kanapé oldalába. - Mindennek gecire vége. - pillantott rám, majd megpillantottam szemei sarkában a könnycseppeket, amiket még sosem láttam ott.