my favorite teacher ~ jikook | ✔

30.

- Az alkohol beszél csak belőled - kelt fel az ágyról. - Inkább menj el fürödni, holnapra pedig próbáld meg összeszedni magad - ment ki a szobából, én pedig szomorúan pillantottam utána.

Persze, hogy leráz, hiszen itt van Hyerin. Azt hiszem sosem fogom megszokni ezt a helyzetet. Pár perccel később megjelent egy fehér pólóval, alsónadrággal és egy törülközővel.

- Tessék - nyújtotta át, én pedig szó nélkül a fürdőbe mentem.

Ahogy beálltam a zuhany alá, éreztem, hogy az alkohol még mindig bennem volt, pedig azóta már eltelt pár óra. A jéghideg víz kifejezetten jól esett felhevült testemnek. Miután végeztem egy hatalmas mosoly kíséretében bújtam bele Jungkook ruháiba, majd mélyen beszippantottam az illatát. Némán siettem vissza a szobába és reménykedtem abban, hogy Hyerinnel nem futok össze. Megkönnyebbülve csuktam be magam után az ajtót, de kissé meglepődtem, amikor megpillantottam Jungkookot az ágyon. Azt hittem már rég Hyerin mellett alszik.

- Ohh - szaladt ki a számon.

- Részeg vagy még? - kérdezte a pandámmal játszadozva.

- Kicsit még szédülök - füllentettem, hiszen valójában alig találtam vissza a szobába.

- Tudod - tette kezét a kezemre. - Úgy érzem beszélgetnünk kellene egy kicsit. Mármint azt mondta Taehyung, hogy a szerelmi bánat miatt isztok.

- Igaz - nyeltem egy aprót.

- Miért?

- Úgy érzem kezded elveszíteni az érdeklődésed irántam. Csak tesi órákon beszélünk és most itt van Hyerin, akit elvileg nem is szeretsz, még is az ágyadban alszik. - ültem le mellé az ágyra.

- Ez nem így van. Engem még mindig érdekelsz. Már mondtam, hogy csak pár napig lesz itt. Ezen túl többet beszélünk, jó? - pillantott rám.

- Nem is akarsz sosem szakítani Hyerinnel? - néztem mélyen a szemeibe.

Nem szólt semmit, hanem csak bámult, nekem pedig gombóc nőtt a torkomban. Szóval tényleg nem akar vele szakítani?

- Mikor csókolóztál vele utoljára?

- Mielőtt érted mentem, de Jimin nem érzek iránta már semmit, kérlek értsd meg. - szorított egy aprót a kezemen, mire elhúztam onnan a kezem.

- És mikor feküdtetek le utoljára? - kérdeztem tőle hevesen verő szívvel.

Tudtam, hogy a válasz valószínűleg nem lesz olyan kellemes, sőt lélekben felkészítettem magamat a legrosszabbra. Nem szólt semmit, hanem a szája szélét rágcsálta, ezzel kezdett egyre jobban felidegesíteni.

- Mondd már Jungkook - förmedtem rá, mire látszott rajta, hogy erre nem számított és igazából én sem.

- Ma - mondta ki végül.

- Az remek - erőltettem egy mosolyt magamra, majd kivettem kezéből a pandát és befeküdtem az ágyba. - Szeretnék aludni, szóval kimész? - suttogtam elhaló hangon.

Könnyeim mardosták a torkom és éreztem, hogy bármelyik pillanatban elsírhatom magam. Először meg sem mozdult, majd végül szó nélkül ment ki a szobából. Ahogy becsukta maga után az ajtót, kitört belőlem a sírás, majd hangosan zokogni kezdtem. Olyan borzasztó érzés, ha együtt vagy valakivel, de neki nem te vagy az egyetlen. Amíg én azon agyaltam, hogy még is hogyan tudnánk megoldani a kapcsolatunkat, ő addig Hyerinnel szexelt. A tudat, hogy ezek után csókolt engem, még jobban arra késztetett, hogy sírjak. Minek hozott ide egyáltalán? Éreztem, hogy hányingerem támad, ezért a fürdőbe rohantam, majd becsaptam magam után az ajtót és kiadtam magamból mindent. Mély levegőket vettem, miközben könnyeim folyamatosan potyogtak.

- Jimin, minden rendben? - éreztem meg Jungkook erős kezeit a vállaimon. - Tessék - nyújtott át egy zsebkendőt.

Feltápászkodtam a mosdókagylóhoz, majd leöblítettem az arcom. Jungkook a hátam mögött állt, és engem figyelt. Ki akartam menni a fürdőből, de ő megragadta a csuklóm és magához húzott egy szoros ölelésre.

- Utállak téged ilyennek látni - suttogta. - Annyira utálom magam azért, hogy most miattam vagy ki. Kérlek ne haragudj rám Jimin. - mondta. Éreztem folyamatosan gyorsuló szívverését. - Azt akarom, hogy a legjobb legyen neked. Nem szeretném, hogy rossz embernek gondolj, mert nem vagyok az. Nem akarom, hogy szenvedj. Azt akarom, hogy boldog legyél. - tört ki belőle minden, ezzel szóhoz sem hagyott jutni engem. - Csak kérlek ne sírj, mert mindennél rosszabb azt látni, ha sírsz. - hajolt el tőlem, majd mélyen a szemeimbe nézett.

- Csak aludni szeretnék. Azt hiszem eléggé elfáradtam. - motyogtam.

- Aludhatok veled?

- Velem? - ráncoltam össze a szemöldökeim. - Hiszen ott a szobád.

- Nem akarok Hyerinnel aludni - vonta meg a vállait.

- És velem akarsz? - pillantottam rá, mire egy hatalmasat bólintott.

- Moss fogat, mert hánytál - nyújtott át nekem egy fogkefét.

- Köszönöm - vettem el, majd alaposan megmostam fogaimat.

Miután végeztem, egy apró mosollyal az ajkaimon indultam vissza a szobába Jungkokkal a hátam mögött. Szemeim csukódtak le, és éreztem, hogy egyre rosszabbul vagyok.

- Ne hozzak valamit? Borogatás? Víz? Vagy nem eszel egy kicsit? Attól nem leszel olyan másnapos. - vetette fel az ötleteit.

- Nem bírok ránézni kajára, de egy kis vizet kaphatok? - pillantottam rá, mire már el is tűnt.

- Tessék - nyújtotta át a poharat, majd egyből lehúztam a tartalmát.

- Reggel leigazolom neked az első két órád, de utána már be kell menned. Addig rendbe tudod szedni magad? Nekem lesz második órám, de utána hazaugrok érted. Hyerin korán reggel el fog menni, szóval vele nem lesz gondod. Készítek ki valami kaját neked és gyógyszert majd. - feküdt be mellém az ágyba.

- Köszönöm - kapcsoltam le a kislámpát, ezért sötétség borult az egész szobára.

Szembe fordultam vele, majd miután megszokta a szemem a sötétséget, ki tudtam venni, hogy pontosan hogy is helyezkedik el. Szembe feküdt velem, nyakig be volt takarózva, csak a barna fürtjei látszódtak ki a takaró alól.

- Sajnálom, hogy ilyen elviselhetetlen vagyok - suttogtam.

- Te miről beszélsz? Nem vagy az. - simított végig az arcom jobb oldalán.

- Egyfolytában rinyálok Jézusom. Csodálom, hogy elviselsz. - nevettem fel.

- Inkább aludj - sóhajtott egyet.

- Szerinted mennyire vagyok elvi... - kezdtem el a mondatom, de félbeszakított, ugyanis ajkait rátapasztotta az enyémekre.

- Kuss - lehelte ajkaimra két csók között.

Közelebb bújt hozzám, majd az arcomból arrébb tűrte az odalógó hajtincseimet, úgy kényeztette tovább ajkaimat.

- Szeretlek Jungkook - suttogtam, mire fel sem fogtam, hogy mit is csinálok pontosan.

Még egyszer sem mondtuk ki, hogy szeretjük egymást és azért, szerintem ez nagy szó. Pár percig nem szólt semmit, majd újra a számra tapadt.

- Én is szeretlek Jimin - mosolyodott el halványan.

- Azt hiszem tényleg aludni kellene, mert jelenleg nem nagyin hiszem el, hogy ez tényleg megtörtént - kuncogtam fel, mire ő is csatlakozott hozzám.

- Holnap találkozunk - ölelt szorosan magához.

- Jó éjt - karoltam át, majd így merültem mély álomba.