my favorite teacher ~ jikook | ✔

37.

Jungkook nem jött be hozzám másnap. Se utána való nap. Sem azután. Eltelt négy nap és egyszer sem látogatott meg engem. Akárhányszor nyílt az ajtó vagy apa vagy Taehyung vagy az orvosok vagy éppen a rendőrök jöttek be a szobámba. Nem volt kedvem senkihez és semmihez sem, de ezt senki sem tudta felfogni. Apa mindenféle édességekkel lepett meg engem és feltűnően kedves volt velem, gondolom tudott a feljelentésről, amit Jungkook azóta sem vont vissza. Üresnek éreztem magam, a kórházi kaja pocsék és egy új szobatársat is kaptam, aki szinte mindig alszik, ezzel párhuzamban pedig hangosan horkol. Dobáltam már hozzá párnát, rászóltam hangosan, lábammal meglöktem ágyát, de semmire sem kelt fel. Ismét nyitódott az ajtó én pedig csillogó szemekkel reménykedtem, hogy végre Jungkook lép be a fehér keretű ajtón, de amint megláttam a sötétkék egyenruhát lebiggyesztettem az ajkaim. Vajon valaha eljön hozzám?

- Szép reggelt Jimin - vetette le a sapkáját a férfi, aki minden nap vagy ötször meglátogat engem.

- Jó napot - sóhajtottam egy nagyot.

- Még mindig nem vagy hajlandó beszélni? - tette karba kezeit. Megráztam a fejem, mire elmosolyodott. - A felperes nem vonta vissza a feljelentést, szóval az eljárás hivatalosan kezdetét veszi - mondta higgadt hangon.

- Eljárás? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Bizonyítékok gyűjtése, majd a tanuk kihallgatása. Amint kikerülsz innen téged is ki fognak hallgatni. - kelt fel az ágyam mellett lévő székről.

- Ezt sehogy sem lehet megállítani?

- De. Ha a felperes visszavonja a feljelentést. - mondta, majd társával együtt elhagyták a szobát.

- De ki jelentette fel az apád? - szólalt meg az idegesitő szobatársam.

- A pasim baszki - kiabáltam rá.

- A pasid? - motyogta. - Na, az szívás. - tátotta el a száját.

- A pasim, akit négy napja nem láttam - hunytam be a szemeimet.

[...]

Ismét nyílt az ajtó, én pedig szokásomhoz híven imádkoztam, hogy végre Jungkook lépjen be a terembe. Amint megláttam őt, közel voltam ahhoz, hogy felsikítsak. Tényleg Jungkook jött be hozzám. Amint tekinteteink találkoztak lehervadt arcomról a mosoly. Szemei alatt fekete karikák voltak, mint aki alig aludt az elmúlt pár napban. Némán figyeltem, ahogy az ágyam mellé húz egy széket, majd leül rá és engem kezd bámulni. Nem szólt semmit, olyan volt, mintha egy vad idegen ülne ott.

- Ju...- kezdtem el, de azonnal szavamba vágott.

- Nem fogom visszavonni a feljelentést Jimin, hiába kérsz rá - mondta komor hangon.

- Miért nem?

- Mert nem tehetem. Meg kell bűnhődnie azért, amit veled tett. - túrt bele idegesen a hajába.

- Te vagy a felperes?

- Igen, én. - pillantott rám.

- Közölték velem, hogy elkezdődött az eljárás. Mi a faszom az az eljárás? Én is tanu vagyok? Jungkook semmit sem értek, téged pedig négy kibaszott napig nem láttalak! - keltem ki teljesen magamból.

Lehajtotta a fejét és egy szót sem szólt. Miért csinálja ezt velem?

- Nem hazudhatsz nekik Jimin. Ha hazudsz az bűn. - köszörülte meg a torkát.

- Bűn?

- Hatóság félrevezetése és hamis tanúzás - pillantott rám.

- Mi van? - néztem továbbra is értetlenül rá.