my favorite teacher ~ jikook | ✔

46.

- Neked nem ismerős ez a szám? - mutattam Taehyungnak a telefonom.

Ma már háromszor felhívott egy ismeretlen szám és fogalmam sincs, hogy ki lehet az. Nem szoktam általában felvenni ismeretlen számokat, mert kitudja milyen elmebeteg hív fel vagy milyen kisgyerekek szórakoznak. Akik fontosak, azoknak úgy is meg van a számuk.

- Nem ismerős - tanulmányozta a számot. - Miért kérded?

- Ma már háromszor hívott.

- Hagyd figyelmen kívül. Egyszer csak abbahagyja. - ivott bele a narancslevébe.

- Nagyon remélem, mert már a tiltáson is gondolkoztam.

- Lehet egy öregember rossz számot ütött be - nevetett fel.

- Háromszor egymás után? - ráncoltam össze a szemöldökeim.

- Ki tudja - mondta mosolyogva.

[...]

- Suli után várjalak meg? - ült le mellém a padra Jungkook tesi órán.

- Hány órád lesz?

- Ez az utolsó - vigyorgott.

- Megvárhatsz, ha szeretnél - mosolyodtam el.

- Röpizni vagy focizni szeretnétek? - paskolta meg a térdem, majd az osztály felé fordult.

- Foci - mondta szinte mindenki egyszerre.

- Hozzatok labdát, válasszatok két csapatot és hajrá - dobta oda a kulcsot Minhyuknak, majd újra helyet foglalt mellettem a padon.

- Feltűnően vidám vagy ma - pillantottam rá.

- Mert végre láthatlak - kacsintott, mire éreztem, hogy arcomat enyhe pír lepi el. - Meddig fogsz még elpirulni miattam? - nevetett fel.

- Mondom, hogy nem tudok hozzászokni ahhoz, hogy valaki kedves dolgokat mondjon nekem.

- Pedig ideje lenne már Jimin - nyúlt a laptopjáért és beírta a hiányzókat.

- Nem megyünk el sütizni suli után? - vetettem fel az ötletet, amibe egyből belement.

Óra után bevittem a mezeket és a focilabdát is szertárba, mivel nem csináltam semmi értelmeset az órán. Sőt mostanában egyáltalán nem csinálok semmi értelmeset.

- Baszd meg! - ugrottam fel, amikor megbökte a hátamat Jungkook.

- Ha te mondod - nevetett fel, majd egy kis deszkát rúgott az ajtóhoz, hogy ne csukódjon be és ne ragadjunk be ismét.

- Bocsi, nem tudtam, hogy te vagy - hajtottam le a fejem.

- Nem baj - nevetett, majd közelebb lépett hozzám és a számra tapadt.

- Csak ezt szerettem volna - adott egy apró puszit a számra.

- Megyek, mert elkések - adtam neki egy utolsó csókot, majd az öltözőbe siettem, hogy időbe odaérjek az órára.

[...]

- Szia - szálltam be Jungkook kocsijába, utolsó óra után.

- Helló - mosolygott. - Akkor mehetünk sütizni?

- Naná! Éhen halok már. - nyaltam meg szám szélét izgatottan.

- Milyen volt amúgy a napod? - indította be az autót, majd útnak is indultunk.

- Unalmas. Nem nagyon történt semmi. Neked?

- Elvoltam. Bár unatkoztam abban a két órában, amikor téged vártalak. - pillantott rám.