my favorite teacher ~ jikook | ✔

63.

- Mi megyünk táncolni - mosolyodott el Taehyung, majd megragadta Luna kezét és a táncparkettre vezette.

- Mi is menjünk? - pillantottam Jungkookra, aki megrázta a fejét.

- Előtte igyunk valamit. Úgy érzem ezt a bált nem bírnám ki józanon.

- De te vezetsz. Hogy jutunk haza, ha te iszol? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Egy pohártól nem lesz semmi bajom - vont vállat, majd már nyúlt is a poharakért és teletöltötte azokat. - Nyugi már. - lökött játékosan oldalba, mert látta, hogy egyáltalán nem nyugodtam meg.

- Igyunk ránk - emeltem fel a poharam, majd koccintottunk és a pohár egész tartalmát megittam. - Ez micsoda? - fintorogtam miután lehúztam, hiszen egyáltalán nem volt jó íze.

- Nem tudom, Taehyung hozta - vont vállat, majd felpattant a székről és ujjainkat összekulcsolva húzott maga után táncolni.

- Nem lesz ebből baj? - kiabáltam túl a zenét, mire szembe fordult velem.

- Legfeljebb nekem lesz baj. De mivel ez iskolán kívüli rendezvény, így nem igen van köze hozzá senkinek. Ha meg ez miatt kirúgnak, akkor állok elébe. - kacsintott, majd közelebb húzott magához és átkarolta a derekam. - Tényleg nem keringőztél még sosem? - kérdezte, mire megráztam a fejem. - Akkor csak karold át a nyakam és figyeld a lábaim. - adta a tanácsot, amit meg is fogadtam.

Bátortalanul, de átkaroltam a nyakánál, majd a lábait kezdtem tanulmányozni. Nem tudom, hogy azért kezdtem szédülni, mert körbe-körbe forogtunk vagy talán ez az egy pohár ital tett be? Nem tudom, de jobbnak láttam, ha fejemet Jungkook nyakába fúrom és úgy folytatom a lassú lépéseket. Behunytam a szemem és átadtam magam a zenének. Több diák is figyelt minket, de nem érdekelt. Igaza volt Jungkooknak, senkinek nincs köze a mi kapcsolatunkhoz.

- Nem is táncolsz rosszul Jimin - mondta Jungkook, miután vége lett a számnak.

- A legjobbtól tanultam - vigyorogtam, mire felnevetett.

- Nem vagy éhes? Megkóstolhatnánk a sütiket. - kérdezte.

- Benne vagyok. Láttam egészen finom sütiket is. - csillantak fel a szemeim, majd megrohamoztuk a hosszú asztalt.

- El fogok hízni - jelentette ki Jungkook, mire elnevettem magam.

- Én is - tömtem a számba a csokis sütit. - Jézus, ezt meg kell kóstolnod. - nyögtem fel, hiszen a süti isteni volt.

- Ááá - tátotta el a száját, mire először nem is tudtam, hogy mit szeretne.

Végül leesett, hogy valószínűleg azt szeretné, ha megetetném. Egy mosoly kíséretében nyomtam a szájába a sütit, ujjaimról pedig lenyaltam a rajta maradt csokit.

- Ilyet ne csinálj Jimin - utalt az előző cselekedetemre.

- Bocsánat.

- Hova tűnt Taehyung? Sehol sem látom. - váltott témát, miután rájött, hogy teljesen zavarba hozott.

- Gondolom Lunával van valahol. Biztos elvannak. Vagyis remélem, hogy elvannak. Megérdemli, hogy boldog legyen.

- Ebben egyet értek - bólintott.

[...]

- Várj meg itt - mondta a helyünknél Jungkook, majd sietős léptekkel magamra hagyott.

Volt időm tanulmányozni a táncoló embereket, a volt osztálytársaimat és a volt tanáraimat is. Vajon tényleg ennyit ér nekem Jungkook, hogy képes voltam feladni a jövőm? Még munkát sem kerestem magamnak, pedig több mint egy hónapja kirúgtak. Nem hinném, hogy bárhova felvennének engem, de azért reménykedem. Jungkook tényleg gyors volt, arra eszméltem fel, hogy lepattan mellém a székre és belepuszil a fülembe.

- Megyünk táncolni? - tette kezeit combomra, mire bólintottam egy aprót.

- Most valami gyorsat! A lassúk már mennek. - kacsintottam, mire felnevetett.

- Abban biztos vagyok - paskolta meg a seggem, majd a tánctér felé vezetett.

Szerencsénkre pont gyors szám volt, így Jungkook lábait figyelve próbáltam elsajátítani a lépéseket, amik több - kevesebb sikerrel mentek is.

- Cuki párocska - hallottam meg egy számomra már túl jól ismert hangot a hátam mögül.

Megfordultam és megpillantottam Hyerint és Minhyukot. Látszólag Jungkook is meglepődött egy kicsit, mert nem számított rá, hogy ide fognak jönni hozzánk. Elengedte a derekam és karba tette kezeit.

- Kösz - erőltetett magára egy mosolyt a mellettem álló.

- Nem gondoltam, hogy elhozod az egyik volt diákodat ide - mosolygott Hyerin gúnyosan.

- Lehet hozni külsősöket is - válaszolta Jungkook, mire felnevetett.

- Tudom, hisz én is itt vagyok. Jól nézel ki. - lépett közelebb, majd rám pillantott.

Minhyukra pillantottam, aki Hyerin mögött állt és a földet tanulmányozta. Olyan volt a helyzet, mint amikor egy kisgyereknek elveszik a játékát az óvodában, ezért jön az anyuka, hogy megvédje. Hogyan tudta ennyire befolyásolni Hyerin? Mit látnak ebben a lányban, amit én nem? Úgy érzem ezt sosem fogom megérteni.

- Látom nem maradt nyoma a nagyfiúkofásodnak, pedig megé.... - fordult felém, de Jungkook szinte azonnal félbeszakította őt.

- Szerintem mi megyünk. Nem igazán érdekel a véleményed Hyerin. Akadj le rólunk, nem sikerült szétválasztanod minket és nem is fog sikerülni. Remélem ezt végre te is felfogod, mert ha én kezdek el játszadozni, akkor egyikőtök sem jár majd jól. Te meg Minhyuk állj végre a sarkadra és ne legyél Hyerin seggnyalója! - ragadta meg a csuklóm, majd a helyünk felé kezdett húzni maga után.

Viszont valami olyasmi történt ezután, ami csak a rossz drámákban szokott. Olyan hirtelen történt minden, hogy fel sem tudtam fogni a történéseket. Hyerin megragadta a másik csuklóm és egy határozott mozdulattal közelebb húzott magához, majd rátapadt az ajkaimra. A fejem dübörögni kezdett és minden erőmmel azon voltam, hogy eltaszítsam magamtól a hárpiát, de olyan erősen szorított, hogy esélyem sem volt ellene.

- Mi a fasz? - hallottam meg Taehyung hangját a távolból, majd egy erős lökés hatására Hyerin a földre zuhant.

- Te normális vagy? - hallottam meg Jungkook kiabáló hangját. - Szánalmas vagy Hyerin! Engem bánthatsz, nem érdekel, de hagyd ki ebből Jimint. Többé ne érj hozzá, mert meg fogod bánni! - vörösödött el a feje, én pedig ez idő alatt észre sem vettem, hogy könnyeim potyogni kezdtek.

Jókora tömeg termett körénk, de én még mindig lefagyva álltam és a földön fekvő lányt néztem, aki a jobb karját szorongatta. Teljes szívemből kívántam, hogy eltörjön a keze, hiszen megérdemelte. Sőt, ez csak egy töredéke lenne annak, mint amit valójában megérdemelne.

- Jimin, hahó - rázta meg fejem előtt Taehyung a kezét.

- M..mi? - pillantottam rá, teljesen megzavarodva.

- Hol van Jungkook? - kérdezte, mire riadtan a hátam mögé pillantottam.

- Az előbb itt volt - rémültem még és az asztalunkhoz futottam, de Jungkook cuccai sehol sem voltak. Eltűnt a kabátja, a kocsi kulcsa, sapkája és egy üveg bor is, de a lakáskulcsa az asztalon hevert. Hova mehetett? Ugye kint vár engem az autójában?!