my favorite teacher ~ jikook | ✔

55.

- Mindenkinél van egy papír fecni? - pillantott körbe Jungkook az osztályon, mire mindenki bólintott.

Azt mondta, hogy kitalált egy játékot, ezért ezt osztályfőnökin ki is fogja próbálni, ami tényleg így történt.

- Eléggé egyszerű a feladat. Annak kell üzenned valamit, akit a legkevésbé bírsz. Nem lehet bántó tartalom, sem káromkodás. Csakis kedves szavak. Utána pedig válaszolni kell, majd hangosan rájuk. Szerintem ez jobban összehozza az osztályt és megtudjuk, hogy ki mit gondol a másikról. Hajrá! - csapta össze két tenyerét, majd felült a tanári asztalra.

El kellett gondolkozzak, hogy melyik osztálytársamat utálom a legjobban, hiszen Taehyungon kívül senki sem volt a szívem csücske. Végül Minhyukot választottam ki, hiszen ha úgy vesszük, ő ártott nekem a legtöbbet.

- Aki készen van, hajtsa össze a lapot és írja rá annak a nevét, akinek az üzenetet írta. Utána pedig dobja bele ebbe a sapkába. - mutatta körbe mindenkinek, a fekete sapkát.

Miután mindenki beletette a lapokat a sapkába, Jungkook kihúzott egy lapot, amin az én nevem volt. Miért nem lepődtem meg? Valahogy gondoltam, hogy szinte mindet én fogom kapni. Lehajtott fejjel mentem ki a papírért, majd kicsit félve nyitottam ki azt és olvastam el.

" Látogattad már meg apudat a börtönben? " - állt a lapon.

Nagy levegőt vettem, hogy ne kezdjek el kiabálni és sírni. Összegyűrtem a papírt, majd egy mély levegő kíséretében megszólaltam.

- Nem, még nem látogattam meg apát a börtönben. De nyugi, már tervbe van. - mosolyodtam el keservesen, majd a papírt a kukába hajítva indultam vissza a helyemre.

Ha ilyen kérdések lesznek, akkor nem tudom, mikor fogok kifakadni. Remélem azért rajtam kívül másnak is írtak ilyen kérdéseket. Jungkook mérgesen pillantott végig az osztályon, majd kihúzta a következő lapocskát.

- Jimin... ismét te - pillantott rám, mire egy sóhaj kíséretében ismét kislattyogtam Jungkookhoz.

" Fáj még a segged? XD " - állt a lapon.

- Nem fáj már a hátam. Köszönöm kérdésed. - mondtam komoran, majd ezt az értelmes kérdést is a kukába hajítottam.

- Minhyuk - húzta ki a következő lapot.

Összeráncolt szemöldökkel pillantott fel a lapról, majd tekintetünk összeakadt. Ezek szerint az én kérdésem húzta?

- A válaszom nem. Nem szerettem még bele egyetlen lányba sem, aki a tanárom exe. - vágta zsebre a kérdést, majd helyet foglalt.

Taehyunggal pár napja már megállapítottuk, hogy Minhyuk biztosan szerelmes Hyerinben. Különben miért utálna engem ennyire? Miért utálná Jungkookot? Ezért gondoltam ez lesz a tökéletes kérdés, amire természetesen hazudva válaszolt.

- Ohh, a következőn az én nevem van - pislogott nagyokat Jungkook.

Síri csend lett az osztályba, mindenki kíváncsian várta, hogy mi is volt a kérdés. Elmosolyodott, majd rám pillantva megszólalt.

- Még egyetlen diákommal sem kavartam - mondta végig szemeimbe nézve. - Bevallom őszintén, nem számítottam rá, hogy engem is írni fog valaki, de ettől izgalmasabb a játék. - nevetett fel, majd végre megszakította a halálos szemkontaktust.

Az óra többi részén csak négyszer mentem ki én. Volt kint kétszer Taehyung, Minhyuk még egyszer, Yuna és Mina is. Összességében teljesen ilyen kérdésekre számítottam, hiszen tudom milyen nyomorék az osztályom. Jungkook elmondta óra végén, hogy mégsem volt jó ötlet ez a játék, szóval a közeljövőben ne számítsunk hasonlóra.

Szünetben Taehyunggal elmentünk a büfébe reggelit venni. Amikor mentünk vissza a terembe, valaki megragadta a karom és berántott egy elrejtett folyosóba.

- Te komolyan azt akarod, hogy tönkre basszam a nyomorék életed? - szorított a falnak Minhyuk. - Azt hiszed nem tudom, hogy te írtad azt a kérdést? Ha? - emelte fel a hangját.

- Te pedig megkérdezted Jungkooktól, hogy kavart-e már diákkal. Az sokkal jobb kérdés, nem? - nyeltem egy hatalmasat.

- Én a te helyedben vigyáznék magamra, mert közeleg a vég Jimin. Szerintem meg kellene látogatnod apádat a börtönben. - térdelt a hasamba, egy határozott mozdulattal, amitől a földre estem.

- Basszus, jól vagy? - sietett oda hozzám Taehyung, amikor Minhyuk már magamra hagyott.

- Aha, inden oké - keltem fel a földről egy nyögés kíséretében.

- Mit csinált veled az a gyökér?

- Lényegében megfenyegetett, de nem nagyon érdekel - vontam vállat, mire lehajtotta fejét.

- Mondtad már Jungkooknak, hogy Minhyuk folyamatosan piszkál téged?

- Nem, de nem érdekes. Nem nagyon érdekel, mert nem félek tőle. - mondtam.

- Azért szerintem szólnod kellene neki - veregette meg a vállam, majd visszaindultunk a terembe.

[...]

Jungkook: Tudod hol van a takarítószertár?

Én: Első emeleten nem?

Jungkook: Pontosan. Szünetbe menj oda! 😉

Én: Igen is főnök!

Jungkook: Milyen órád van?

Én: Matek. Neked gondolom lyukas.

Jungkook: Honnan tudtad?😂

Én: Túl okos vagyok! 😇

Jungkook: Haha, na figyelj oda. Várlak a takarítószertárnál.

Én: Rendben ❤

Jungkook: ❤😏

[...]

- Hova mész? - pillantott rám Taehyung.

- Jungkook beszélni akar velem - mosolyogtam, mire bólintott egyet.

- Csak vigyázzatok. A falnak is füle van!

- Tudom, tudom anya! - nevettem fel, majd a takarítószertár felé vettem az irányt.

Zsebre tett kezekkel vártam Jungkookot, de ő sehol sem volt. Már kezdtem, azt hinni, hogy nem is mostanra beszéltük meg a találkozót, amikor a csuklómnál fogva berántott a szűk helységbe. Tényleg nagyon kevés volt a hely, épphogy elfértünk mi ketten.

- Azt hiszem megtaláltam, az új közös helyünket - mosolyodott el, majd megcsókolt. - Sajnálom azt a hülye játékot. Ha tudom, hogy ez lesz, akkor nem mondom. - simított végig államon, majd számon is.

- Nem baj. Már megszoktam, viszont azon meglepődtem, hogy tőled is kérdezett valaki. Olyan, mintha valaki tudna rólunk. - néztem szemeibe, mire egy aprót bólintott.

- Biztos vagyok benne, hogy Minhyuk tud rólunk. Méghozzá Hyerin jóvoltából.

- Engem ma megfenyegetett - nyeltem egy aprót, mire éreztem, hogy teste megfeszül.

- Mi van? - szorította ökölbe a kezeit.

- Nem lényeg Jungkook - öleltem át.

- Mit mondott? - akart eltolni magától, de erősen szorítottam őt, szóval most az egyszer esélye sem volt ellenem.

- Ne törődj vele. Inkább ölelj meg. - pusziltam meg nyakát.

Némán álltunk, egymást ölelve, amíg félbe nem szakított minket a csengő. Szomorúan pillantott a velem szembe állóra, hiszen még álltam volna vele itt pár percig. Lebiggyesztett ajkakkal engedtem őt el, de mielőtt még távoztam volna a fertőtlenítők és a felmosók közül, megcsókoltam őt.

- Szeretlek - mosolyogtam.

- Én is szeretlek Jimin. Vigyázz magadra. - paskolta meg a seggem, én pedig rohantam vissza az osztályterembe, ami a harmadik emeleten volt, remélve, hogy a tanár késik.