my favorite teacher ~ jikook | ✔

42.

- Ne sírj Jimin - törölte le könnyeimet. - Minden rendben lesz - ölelt ismét át, én pedig egy fokkal jobban éreztem magam. - Szerintem jobb lenne, ha most haza mennél. Leigazolom neked a napot, szerintem jobb lenne, ha pihennél egy kicsit.

- Nem feküdhetnék le az orvosiban? - köszörültem meg a torkom, ugyanis a sírástól teljesen elment a hangom.

- De. Úgysincs ott senki. - bólintott, majd követtem őt egészen a kis szobáig.

Előtörtek az emlékek, amikor Jungkook a sebeimet kötötte be, vagy amikor észrevette a sérüléseket a hasamon. Olyan messzinek tűnik, pedig még négy hónapja sem történt meg.

Lepakolt az egyik ágyról, majd keresett párnát és egy takarót is. Levetettem a cipőm és felfeküdtem az ágyra, mire ő betakart.

- Szükséged van még valamire? - kérdezte, mire megráztam a fejem. - Akkor most elmegyek. Ha valami van, akkor csak hívj fej. Megvan még a számom igaz? - pillantott rám, de én csak egy aprót bólintottam.

Ő is bólintott egyet, majd magamra hagyott az ezernyi gondolatommal, ami most bennem kavargott.

Szerintem fölösleges tagadni, hogy még mindig szeretem Jungkookot, viszont nem tudom, hogy képes lennék-e vele újra össze jönni. Nekem csak szükségem van rá, ahogyan Taehyungra is. Miért a két legfontosabb ember fordult ellenem? Ezekkel a gondolatokkal a fejemben merültem álomba.

[...]

Az ajtó nyikorgó hangjára riadtam fel, majd az ajtó felé pillantottam, ahol megpillantottam a megdermedt Taehyungot.

- Oh baszki. Nem akartalak felkelteni. - pislogott nagyokat.

- Nem baj - vontam vállat, majd felültem.

- Beszélhetnénk, vagyis most is azt csináljuk, de úgy - pillantott rám, mire bólintottam egy aprót.

- Tudom, hogy mennyire utálsz most, de annyi dolgot kell mesélnem neked. Remélem meghallgatsz.

- Meg - válaszoltam tömören.

- Tudod, van Luna a tizedikből. Akit már kinéztem magamnak tavaly. Nos képzeld, még előző héten nekem jött a folyosón, ezért holnap elvisz valamilyen menő cukrászdába. - vigyorgott, mire nekem is muszáj volt elmosolyodnom.

- Ez remek - mondtam. - És tudod már hova viszed?

- Jungkook ajánlott egy jó helyet. Azt mondta neki is ott sikerült összejönni a pasijával. - kacsintott, mire jobbnak láttam, ha a földet kezdem bámulni, hiszen éreztem, hogy vörösödik az arcom. - Hiányzott ez. - váltott gyorsan témát.

- Micsoda? - pillantottam rá.

- Hogy beszélgessünk. Hogy valaki meghallgasson. Hogy valakit egyáltalán érdekeljen, amit mondani akarok. - sóhajtott egy hatalmasat.

- Nem én basztam el - horkantottam fel.

- Tudom. Én basztam el Jimin, de tudod mennyire sajnálom? Mármint azt nem sajnálom, hogy apud börtönbe került, mert megérdemelte és ezt te is tudod. Azt sajnálom, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól. - mondta mindvégig a szemeimbe nézve.

- Én is sajnálom Taehyung - kezdtem rágcsálni a szám szélét.

- Nem lehetne, hogy... mondjuk megölelsz? Egy ölelés most eléggé jól esne. - pattant fel, majd széttárta karjait és várta, hogy átöleljem.

Egy kicsit hezitáltam, hogy tényleg megtegyem-e, de végül az mellett döntöttem, hogy Taehyung tényleg az egyik legfontosabb ember számomra és kurvára szükségem van rá, ezért szoros ölelésbe vontam őt. Hallottam szipogását, mire én is elérzékenyültem egy kicsit, de az elmúlt hetekbe annyit sírtam, hogy szerintem kezdek kifogyni belőlük.