my favorite teacher ~ jikook | ✔

15.

Unalmas. Ez az egy szó tudja jellemezni a hétvégém további részét. Miután felkeltettem Jungkookat, azonnal hazament, ezért egyedül maradtam a gondolataimmal. Átgondoltam, hogy miként fogok eltávolodni tőle és, hogy mennyire nem fogom hagyni, hogy ilyeneket csináljon velem, mert nagyon össze tud zavarni a cselekedeteivel. Persze tudom, hogy ha élesben lesz ez az egész, simán hagyom neki, hogy továbbra is ilyeneket tegyen.

A szombaton abból állt, hogy a házat takarítottam ki, főztem ebédet apának, majd közös filmnézés volt. Valami horrort választott, amiért én nem vagyok oda, így szerintem többet néztem a földet, mint a tévét. Vasárnap este volt egy kis balhé, amikor nem csináltam neki ebédet, ezért én sem ehettem semmit egész nap, kivéve a reggelit.

Taehyunggal némán sétáltunk a suliban. Nem mesélt semmit a hétvégéjéről, én pedig nem szerettem volna ismét untatni Jungkookal, ezért én sem szóltam semmit. Suliban vettem magamnak kaját, mert éreztem, hogyha most nem eszek, akkor bármelyik pillanatban összeeshetek. Tesi terem felé vettük az irányt, ahol Jungkook már ott volt. Azt mondta, hogy mára egy különleges játékot tervez, amihez nem kell átöltözni, szóval csak menjünk be a csarnokba. Miután mindenki megérkezett, tanárunk egy hatalmas mosollyal az arcán jelentette be, hogy különleges játék nem más, mint a bújócska. Először mindenki felröhögött, mert azt hittük, hogy viccből mondja, de amikor kérdőn nézett körbe, leesett, hogy ezt komolyan gondolta.

- Jobb, mintha futnotok kellene kétezer métert, nem? - húzta fel szemöldökeit, mire mindenki heves bólogatásba tört ki. - Kell két hunyó, mert ha csak egy van, akkor sosem végzünk. Na ki akar lenni? - tette fel izgatottan a kérdést, amire persze senki sem reagált.

- Akkor legyen Taehyung és Yuna! Százig számoljatok el, majd keressetek meg minket. Az utolsó öt ember akit nem találtok meg, két ötöst kap. Nem szabad kimenni a csarnokból, kizárólag csak ebben az épületben játszunk. Hajrá! - mondta, majd ahányan voltunk annyi fele kezdtünk rohanni.

Először az öltözőbe akartam bújni, de ott többen is voltak, ezért a konditerem felé vettem az irányt, de az zárva volt. Kezdtem pánikba esni, hogy én leszek az első aki kiesik, hiszen már csak harminc másodperc maradt hátra. Megálltam a szertár előtt, és a még lehető búvóhelyeken gondolkodtam, amikor is valaki megragadta a kezem és behúzott a szertárba. Majdnem felsikítottam, de még időben befogta a számat Jungkook.

- Azt nem mondtam, hogy akit elsőre találnak meg, az egyest kap, igaz? Na bújj be a szekrény mögé. - biccentett a sarokban lévő felé, én pedig a lehető legszorosabban a falhoz bújtam.

Viszont arra egyáltalán nem számítottam, hogy Jungkook utánam jön. Amúgy sem volt valami sok hely, de hogy még ő is begyömöszölte magát, így már mozdulni sem lehetett. Szemben volt velem, egyik kezével a fejemnél támasztotta magát a falnál, másik keze lógott a teste mellett. Nem néztem rá, mivel azt a bizonyos személyes teret már rég átléptük, szuszogását is éreztem a bőrömön, ami szintén hozzá tett ahhoz, hogy vörös arcom legyen.

- Izé, nulla, szóval megyünk - szólalt meg egyszerre Yuna és Taehyung, majd reménykedtem benne, hogy nem minket fognak itt megtalálni, mert irtó ciki lenne kimagyarázni, hogy miért simulok Jungkooknak.

- Nem hívtál sütizni hétvégén - suttogta, mire rákaptam a tekintetem.

- Nem mehettem sehova. Apával volt programom, ahogy minden hétvégén. - biggyesztettem le az ajkaimat, mire ő elmosolyodott.

- Ma is ráérek igazából - kacsintott, mire jobbnak láttam, ha megint a földet kezdtem tanulmányozni.

Lépteket hallottam, én pedig még jobban összehúztam magam. Szerencsére elhalkultak a léptek, ezért ismét síri csend telepedett a kis szobára, ahol úgy éreztem, mintha háromszáz fok lenne. Hol a földet, hol a szekrényt, hol pedig a falat tanulmányoztam, de még véletlenül sem néztem Jungkookra, viszont éreztem, hogy ő engem néz. Nem tudom, hogy mik járhatnak most a fejében, de szerintem jobb is. Biztos neki is nagyon kellemetlen, hogy ilyen közel kell állnia hozzám. Valami hideget éreztem meg a kezemnél, ezért azonnal odapillantottam, de amikor Jungkook keze volt ott, kissé meglepődött. Megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat, akárcsak péntek este. Nyeltem egy hatalmasat és éreztem, hogy szívverésem egyre jobban gyorsul. Másik kezével állam alá nyúlt és feltolta a fejem, hogy rá kelljen nézzek. Belül sikítottam, és majd szétrobbantam, de kívül csak egy megszeppent, vörös fejű diáknak látszottam.

- Nézz már rám Jimin - suttogta kissé agresszívan, én pedig a lehető leglassabban belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe.

Megnyalta ajkait, mire még pár fokot nőtt a hőmérséklet, és lassan már az ájulás szélén álltam. Nem szólt semmit, hanem elengedte az államat, helyette a karomat fogta meg és egy határozott mozdulattal ráhajolt a számra. Hirtelen fel sem tudtam fogni, hogy mi történik pontosan, de amikor feleszméltem Jungkook már elhajolt tőlem. Megzavarodott tekintettel figyeltem őt és vártam, hogy hozzáfűzzön valamit, de ő nem szólalt meg, hanem arcomat tanulmányozta. Lépteket lehetett hallani ismét, majd valaki lenyitotta az ajtót, de zárva volt, szóval tovább ment.

Jungkook bezárta volna a szertár ajtaját? De miért?

Lehetőségem sem volt átgondolni a dolgokat, hiszen Jungkook ismét megcsókolt. Kezei a hajamba vándoroltak, én pedig a derekára csúsztattam a sajátjaimat. Elmélyítette a csókot, nekem pedig az egész testem beleborzongott. Egyre hevesebben faltuk egymást, én pedig kezdtem teljesen megszűnni a bizsergő érzéstől.

Ez most tényleg megtörténik, vagy csak álmodom? Komolyan Jungkookal csókolózom, aki nem mellesleg a tesi tanárom? Valaki csípjen meg, mert nem hiszem el, hogy komolyan megtörténik.

Kulcs csörgést lehetett hallani, majd az ajtó kinyílt, Jungkook pedig azonnal elhajolt tőlem és mellém állt. Hevesen vettem a levegőket, csillagokat láttam mindenhol és nagyon szerettem volna kijutni innen, hiszen alig kaptam már levegőt. 

- Megvagytok! - vigyorgott Taehyung, de ahogy meglátta, hogy mindketten nehezen vesszük a levegőt összeráncolta a szemöldökeit.

Jungkook szó nélkül kisietett a szertárból, én pedig az udvar felé vettem az irányt. Ahogy oda értem hanyatt feküdtem a zöld fűben, és hozzá értem a számhoz. Alig egy perce még Jungkook ajkai az én ajkaimat csókolták. Taehyung jelent meg mellettem, de nem nagyon tudta, hogy még is mi lehet a bajom.

- Megcsókolt - vigyorodtam el, mire először kitágultak a szemei, de utána pedig egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán.

- Mesélj el mindent! - ült le mellém és csillogó szemekkel várta, hogy elkezdjem mondandóm.