my favorite teacher ~ jikook | ✔

27.

3 nappal később:

Olyan gyorsan eltelt ez a hét, csak akkor eszméltem fel, amikor Taehyung mellett sétáltam az iskola folyosóin és hallgattam, ahogy mások jót szórakoznak az orromon. Igazából ezt a reakciót vártam, valahogy még is fáj, ha az egész iskola rajtam nevet. Persze Taehyung csomószor visszaszólt az embereknek, de én nem tudtam volna megvédeni magam. Hat hónapig nem tesizhetek az orrom miatt, ezért megvártam amíg barátom átöltözik.

- Na mi van Jimin lefejelted az ablakot megint? - nevetett fel Minhyuk.

- Nem - válaszoltam neki.

- Akkor biztos az apád volt - szólalt meg Taeyang gúnyosan.

- Hagyjátok már abba. Mi közötök van hozzá, hogy mi történt vele? Foglalkozzatok már a saját nyomorult életetekkel! - kiabálta Taehyung, majd megragadta a csuklóm és kirángatott az öltözőből. - Hülye nyomorékok, csak mással tudnak foglalkozni - morogta, miután kijöttünk onnan.

- Nyugi, ne törődj velük. Már megszoktam. - vontam vállat.

- Én viszont nem tudom megszokni, hogy bántják a legjobb barátom - forgatott szemet.

- Kit bántanak? - hallottam meg Jungkook hangját a hátam mögül.

- Szia Jungkook - mosolyogtam.

- Sziasztok - pillantott rám.

- Csak arról van szó, hogy néhány nyomorék az osztályból beszólt Jimin orra miatt.

- Kik? - kérdezte Jungkook.

- Nem érdekes! Minden rendben. - vágtam rá.

- Hát te tudod - vont vállat Taehyung, majd hátat fordított és elment tőlünk.

- Gyere menjünk - bólintott Jungkook a terem felé, én pedig szó nélkül követtem őt.

- Ma egy különleges óra van - vigyorgott Jungkook, majd sandán Taehyungra pillantott.

Mi lett itt? Mit terveznek ezek?

- Szóval lányok és Taehyung nyugodtan üljetek le Jimin mellé a padra, ti megúsztátok - sétált oda a többi fiúhoz. - Nem tudom eddig mi volt a szokás nálatok, de nálam ez nem így megy. Egész órán futni fogtok, mivel piszkáltátok Jimint. Remélem ebből tanulni fogtok. Aki megáll, az két egyest kap. Gyerünk. - tapsolt egyet, majd elégedetten leült mellém.

- Nem kellett volna Jungkook - suttogtam.

- Nem hagyom, hogy bántsanak - mosolyodott el.

Igazából jó volt látni őket szenvedni, senki sem akart két egyest kapni, ezért senki sem mert megállni. A lányok is jókat nevettek, Taehyung pedig egész órán mosolygott, mint egy tejbe tök. Óra után megvártam amíg mindenki kimegy a teremből, így végre ketten maradhattunk Jungkookkal.

- Suli után dobjalak haza? - kérdezte tőlem, miközben pakolta a cuccait.

- Hány órád van?

- Csak négy, de megvárlak - fordult szembe velem, mire elmosolyodtam.

- Rendben. Minden rendben volt Hyerinnel? - kopogtam a cipőm elejével a parkettán.

- Minden rendben volt. De neked ezzel nem kellene törődnöd. - lépett hozzám közelebb, körülnézett a teremben és egy apró puszit nyomott ajkaimra.

- Csak kérdeztem - játszadoztam tovább is a lábammal.

- Jimin, most mi az? - nézett értetlenül rám.

- Semmi - hazudta, szűkszavúan.

- Mondd már. Nem szeretem, amikor ilyen vagy.

- Inkább megyek, mert elkések - indultam meg az ajtó felé, de ő megragadta a kezem és visszarántott magához egy szenvedélyes csókra.

- Basszus, mi van, ha nem én jövök be, hanem valaki más? - hallottuk meg Taehyung hangját, mire ijedten ugrottam el Jungkooktól.

- Még szerencse, hogy csak te vagy az - nevetett fel a tanárunk.

[...]

- Tunyacsáp - dobott valaki hozzám egy kis papír fecnit utolsó óra vége felé. - Héj, tunyacsáp, figyelj már ide. - dobta ismét hozzám.

- Mi van már? - fordultam idegesen hátra.

- Nem zavar, hogy nagyobb az orrod, mint a fejed? - röhögött fel Minhyuk.

- Nem zavar, hogy nagyobb az orra, mint az agyad? - fordult hátra Taehyung is.

- Téged ki kérdezett? - horkantott fel. - Ki vagy te, a pasija, hogy mindig megvédd? - röhögött fel.

- Fordulj előre és ne törődj vele - súgta oda barátom nekem, én pedig egy bólintás kíséretében a táblát figyeltem az utolsó öt percben.

Óra után utolsóként hagytam el a termet. Minhyukot pillantottam meg az osztály előtt, karba tett kézzel állt és engem bámult. Nem törődve vele, indultam ki a suliból, viszont ő követett engem.

- Igen? - fordultam hátra, mire ő elmosolyodott.

- Igaz, hogy egyfolytában Jungkooknál lógsz?

- Én? Ezt honnan veszed? - néztem rá értetlenül.

- Hyerin mondta. Ugye tudod, hogy merész dolog szembeszállni vele?

- Nem értem miért mondod ezt nekem Minhyuk - próbáltam úgy csinálni, mintha nem érteném, higy miről beszél.

- Csak mondom. Nem ismered Hyerint, de nyugodtan játszadozz a tűzzel. - mosolyodott el, majd végig simított a vállamon, és elsétált.

Lefagyva álltam a folyosón, és az elmúlt perceket gondoltam újra. Oké, talán Hyerin veszélyes, de nem tud semmit Jungkookról és rólam. Plusz Jungkook azt mondta, hogy elrendezi, szóval nem is kellene ezen aggódnom. Valószínűleg Minhyuk hülyeségeket beszélt.

- Köszi, hogy megvártál - ültem be mellé a kocsiba, de amint megláttam, hogy milyen arcot vág, kissé megrémültem. - Mi az?

- Hyerin, nos...ő, szóval hozzám költözik egy időre - pillantott rám.

- Hogy hogy?

- Csőtörés van a házában, ezért nincs hol laknia. De tényleg csak pár napról van szó, vagyis remélem.

- Rendben - erőltettem magamra egy mosolyt.

Talán most először éreztem magam úgy igazán féltékenynek és bevallom nem olyan jó érzés.

- Most min agyalsz?

- Semmin. Csak haza szeretnék már végre érni és kiélvezni, hogy apa majd csak három óra múlva jön haza, így végre egyedül lehetek. - utaltam arra, hogy jó lenne, ha végre beindítana az autót.

- Rendben, akkor már megyünk is - sóhajtott egy hatalmasat, majd a hajába túrt és beindított a kocsit.

Az út némán telt, majd szó nélkül szálltam ki a kocsiból, amint megállt a házam előtt. Nem haragudtam rá, hiszen tudom, hogy neki fontosabb Hyerin, mint én, még is rosszul esett, hogy nála fog lakni egy ideig, és ki tudja miket fog csinálni vele. Én csak igazán boldog szeretnék végre lenni. Kiültem a teraszra, majd az eget kezdtem tanulmányozni, hiszen annyi érdekes felhő volt az égen. Beletemettem a fejem a két tenyerembe és utat engedtem könnyeimnek. Lehet mégsem volt annyira jó ötlet bevállalni, hogy csak második legyek. Azt hiszem Jungkook egy hét alatt olyan fontos lett számomra, hogy bármit képes lennék megtenni érte. Bárcsak ez fordítva is így lenni. Legbelül viszont tudom, hogy ha választania kellene Hyerin vagy köztem, akkor szó nélkül őt választaná.

- Fogd fel Jimin, te sosem leszel senkinek az első - suttogtam, majd letöröltem a könnyeimet. - A kettes a te számod, szóval törődj bele - keltem fel, majd idegesen belerúgtam a legközelebb eső tárgyba, ami egy kis almafa volt. - Utálom a kettes számot - morogtam, majd újra szegény fát rúgtam meg.