A bátyám bandája (Bts ff)

10.

*Min Ah pov*

Nagyon jó így látni a bátyámat. Végre törődik velem. Végre vége a sok veszekedésnek. Végre vigyáz rám és segít nekem. De még mindig tartottam a sulitól. Hiába békültem ki a bátyámmal. Még mindig féltem attól, hogy az iskolában le fog tagadni és bántani fog. De nekem miért járnak ilyeneken a gondolataim? Nem kellene! Az a lényeg, ami most van! És most pont az van, hogy V-vel kirakósozunk ketten és beszélgetünk. Igen. Kirakósozunk ketten. És mosolyog.

-Na és, hogy állsz fiú ügyileg?

-Tessék?

-Van kiválasztott, akit meg fog hódítani az én hugicám?

-Ami azt jelenti... van...-a végét csak suttogtam, de így is meghallotta. Gyorsan felnézett rám és mosolygott.

-És meg tudhatom, hogy hogyan hívják?

-Nem

-Akkor ismerem legalább?

-Jobban, mint magadat

-Akkor nagyon sokat beszélgetek vele. Hmm... Van tetkója?

-Van

-Jó tanuló?

-A suli egyik rosszfiúja

-De csak a bandából igaz ez az állítás... Kibe vagy szerelmes a bandából?

-Nem mondom meg!

-Jimin?-erre egy hatalmasat nyeltem és lesütöttem a szemem-Szóval ő...

Én csak lehajtott fejjel próbáltam kirakni a narancssárga halat. Tudtam, hogy ezután mi fog jönni. Elmagyarázza, hogy Jimin és én soha nem fogunk többek lenni haveroknál, mert nem vagyunk egy súlycsoport.

-Ah... Jimin nem olyan fiú, aki tényleg figyel a lányokra... Csak összetörné a szívecskéd... Nem szeretném, ha szomorú lennél miatta!

Na ugye, hogy megmondtam? De ez valahogyan más volt... Most tényleg láttam a bátyámon, hogy félt engem.

-Talán igazad van... De ami azt illeti segítened kellene...

-Miben?-sóhajtottam egy nagyot.

-Suga... is... tetszik...