A bátyám bandája (Bts ff)

3/ 22.

Sikítva ébredtem fel. Nem lehet! Nem igaz! Megint emlékszek rá! Nem akarok emlékezni!

Yoongi pont ekkor rontott be a szobába, Amina-val az oldalán. A csöppség azonnal rohant megnézni, hogy mi történt. Szorosan megölelgetett. Yoongi odajött hozzám és mellém ült az ágyon. Megsimította a hátam és mélyen a szemembe nézett. Tudtam, hogy azt akarja mondani, hogy egy rossz álom volt. De nem. Ez a múltam volt. Az apámmal... Akire egyáltalán nem akarok emlékezni! 

-Min Ah! Mi a baj? Nagyon megijesztettél engem!

-Semmi baj nincs Amina! Csak rosszat álmodtam!

-De nem történt semmi! Ugye?

-De hogy is picúr! De hány óra van? 

-11. Yoongi mondta, hogy ne keltselek fel, mert fáradt vagy a sok munka miatt. Ő meg elment egy kis ideig a munkahelyére kirúgatni azt a sok embert!

-MI VAN?!-Gyorsan Yoongi felé fordultam, aki csak egy féloldalas mosolyt vetett rám.

-Elmentem egy 10 percre a céghez az új gyakornokok listájáért. Kiosztottam a fizetést és jöttem is haza. Ennyi volt az egész. Addig Amina mesét nézett, amin bealudt. Amikor hazaértem ott szundizott a kanapén. Csináltam neki reggelit és utána meséztünk. Ennyi

-Akkor jól elvoltatok! Amina! Képzeld el, hogy láttam egy csokit a szobádban! Megkeresed?

A picúr már ugrott is és hagyott ott minket. Én csak mosolyogtam utána. Odafordultam Yoongi-hoz és lesütöttem a szemem.

-Nem egy sima álom volt... Emlék...

-Mikor voltál utoljára nála?

-Mióta összeházasodtunk nem voltam...

-Akkor mindenképpen el kell menned hozzá. Nem szabad, hogy minden emlék előjöjjön

-Tudom. Csak hogy magyarázom meg Amina-nak, hogy nem leszek egész nap?

-Arról majd én gondoskodok. Neked csak annyi a tenni valód, hogy elmész hozzá és lezáratod az emlékeidet

-Mi lesz ha valami rosszul sül el? Ha nem fogok emlékezni a mostani dolgokra sem?

-Ügyes ő. Mindig megcsinálta ha kérted. Most sem fogja elrontani

-Mikor menjek?

-Minél előbb, annál jobb. Ezt jól tudod. Mára le tudom foglalni a csöppséget. De siess!

-Köszönöm Min Yoongi! Te vagy a legcsodálatosabb!

-Oké tudom! De menj, mielőtt még nem támad kedvem leteperni téged!

Gyorsan kiszálltam az ágyból és felöltöztem. Lerohantam a bejárathoz, ott felvettem a cipőmet és kerestem is elő a kocsikulcsot. Odafutottam a kocsimhoz és elindultam vele. Egyenesen ahoz a személyhez, aki képes volt elfelejtetnni velem az emlékeimet. Még anya kérte meg rá kis koromban, hogy csinálja ezt meg velem. Azóta mindig jártam hozzá, ha felbukkant egy-egy emlék. Azt hittem, hogy soha nem fognak előjönni többet. De tévedtem. Hatalmasat...