A bátyám bandája (Bts ff)

15.

Felriadtam valamire. És ekkor szembe találtam magam egy fehér démonnal. Azonnal sikítani kezdtem. Ekkor szó szerint berobbant az ajtó. Azonnal felkapcsolódott a villany. Baekhyun és Suho azonnal rohant hozzám, hogy meg tudjon nyugtatni. És mikor már rendesen láttam, akkor az ágy mellé mutattam. Mindenki odament és meglátta a röhögéstől, a földön fetrengő Tao-t. Felnézett ránk és tovább nevetett.

-Jaj! Ne nézzetek már így rám! Nagyon vicces volt! Neked meg látnod kellett volna az arcod! Nagyon vicces volt! Nem is tudtam, hogy ilyen könnyű téged megijeszteni!

-Ez nem volt vicces!-kiáltottam rá.

-Mert miért is? Attól, hogy te nem vagy humoros és nagyon ijedős vagy, attól még nem kell leszólni a vicceket! 

-Ez tényleg nem volt vicces Tao!

-Aj, Baek! Régebben te is ilyeneket csináltál! Csak azért nem tartod viccesnek, mert tetszik neked ez a cafka! És te!-mutatott felém-Képzeld el, hogy mi sem vagyunk olyan kedvesek, mint amilyennek hiszel minket! Rosszak vagyunk! És nem olyan kislányok miatt fogunk megváltozni, mint te! 

Miért nem lepődtem meg ezen?! Már megszoktam, hogy így beszélnek velem. Kifejezéstelen arccal felálltam és kimentem a szobából. Nem siettem. Szépen lassan sétáltam. Amikor leértem a bejárati ajtót vettem célba. Nyugodtan felvettem a cipőmet és csak egyszerűen kisétáltam az ajtón. Amikor kiértem az utcára, akkor körülnéztem. Talán olyan este 10 óra felé járhatott az idő. Bekapcsoltam a telefonomat, ami 29 nem fogadott hívást mutatott ki. Azon kívül 30 olvasatlan üzenet várt rám. Csak sóhajtottam egyet és elindultam haza. Kívülről fújtam a haza vezető utat. Nem zavart, hogy éjjel van. Amúgy is szerettem a sötétben sétálni. Mindig is odavoltam a sötétségért. Mielőtt félreértés esne, nem vagyok sátánista, csak a sötétség megnyugtat. Szeretem a csöndet és a sötétséget. Ilyenkor a legkisebb neszre is fel tudunk figyelni. Ilyenkor vesszük észre, amit nappal nem is tudnánk megnézni, még ha akarnánk sem. A szomorúak elbújhatnak a sötétben, ha akarnak. És a boldogok pedig a sötétben keresik a boldogság további szálait. Akik az adrenalinért élnek, azok a sötétben keresik a kihívásokat. Akik egy kicsit le szeretnének nyugodni, azok a sötétségben találják meg a nyugalmat. Egy jelenség és milyen sokféle érzés. Mindenki megtalálja a maga által keresett érzést a sötétben. És pont ezért szerettem meg ennyire. Én is mindig megtaláltam magam a sötétben. Még néha a fényt is...