A bátyám bandája (Bts ff)

2. évad/ 1.

-Yoongi! Hova tetted a fehérneműm?!

-Mondtam, hogy nem fogod visszakapni, ameddig nem csinálod meg azt, amire kértelek!

-De nem fogok mesztelenül twerkelni neked!

Már egy picikét elegem van, hogy Yoongi ilyen gyerekes mostanában. Ne essék félrértés. Nagyon szeretem ezt az őrültet. Csak azért Korea legnagyobb cégvezetőjének egy picit komolyabbnak kéne lennie. Bár... mások előtt halál komoly szokott lenni. Csak itthon ilyen... ilyen... Yoongi.

-Yoongi. Add vissza a melltartómat vagy ma nem együtt fogunk aludni!

Suga leszaladt a lépcsőn és a kezembenyomta a melltartómat. Átölelte a derekam és bociszemekkel rámnézett.

-Ugye veled aludhatok?

Na jólvan! Tudja, hogy az ilyen nézése a gyengém! Mégis alkalmazza a kis... papírcsirke! De ezt a játékot ketten játszák szívecske! Hozzábújtam és a mellkasára helyeztem a kezem. Elkezdtem simogatni.

-Persze, hogy velem aludhatsz!-mosolyogtam rá és beharaptam az alsó ajkaim. Mindig ez a gyengéje.

-Min Ah... Mindjárt mennem kellene egy megbeszélésre...

-Mhm...-kezdtem el puszilgatni a nyakát. Néha egy kicsit erősebben meg is szívtam.

-Kicsim... Hhhh...

Nekinyomott a falnak és a nyakamat vette célba. Ez mindig sikerült nálam. Ebben az egyben mindig egyet értettünk.

A fenekemnél megtámasztott, míg én a derekánál összekulcsoltam a lábaim. Felvitt a hálónkba és letett az ágyra. Mivel csak egy törülköző fedte a testemet, könnyen el tudta rólam távolítani az anyagot. Látványomra, megnyalta ajkait.

-Sosem tudok betelni a látványoddal, Kicsim!

Azzal elkezdte a testem minden kicsi centijét csókolgatni. Imádtam, mikor ilyen figyelmes volt velem. De mindig meglepetést tudott nekem okozni.

3 éve vagyunk együtt, de soha nem éreztük azt, hogy meguntuk volna egymást. Legalább is részemről.

*Yoongi pov*

Soha nem akarom elengedni! SOHA!

Hello Falling Angels!
Itt is lenne a 2. Évad! Remélem elnyerte a tetszéseteket!

Legyetek csábítóak!

Angel