A bátyám bandája (Bts ff)

14.

Egyedül szerettem volna lenni. De nem sikerült. Ugyanis pár perc múlva kinyílt mellettem pár méterre egy ajtó. Azon kilépett 12 fiú. Éppen veszekedtek valamin. De ekkor elhallgattak. A szemem sarkából láttam, hogy az egyik felém mutat. Aztán elkezdtek közeledni hozzám. Ha nem szólalok meg, akkor azt hiszik majd, hogy meghaltam? De gondolom látják, hogy lélegzek. Csak lehajtottam a fejemet a térdemre és tovább sírtam. Majd elmennek. De tovább hallottam a lépteiket közeledni felém. Nem szerettem volna most még egy balhét. De ekkor valaki felemelte az államat, hogy a szemembe nézhessen. Ekkor megláttam a fiúkat. 

Aki felemelte a fejemet, az lehetett a banda legidősebb tagja. Az arca szigorú volt. De mégis megértő.

-Te meg ki vagy? És miért sírsz pont itt?-én csak elfordítottam a fejemet-Nem válaszolsz? Akkor közelítsük meg máshogy a dolgot! Én Suho vagyok! Neked mi a neved?-lehajtottam a fejem. Nem akartam velük beszélgetni-Nem vagy egy beszédes típus ugye? Hát oké...

-Hagyjuk már itt! Nem látod, hogy csak szórakozik?! Biztos anyuci meg apuci nem vette meg neki a legújabb telefont, amiért hisztizett!

Erre én még jobban elkezdtem zokogni. 

*Baekhyun pov*

Éppen azon veszekedtünk, hogy hogyan kellene megoldani a pénz ügyét a bandában, mikor meghallottuk a lány sírását. Az én ötletem volt, hogy kimenjünk. Mikor még jobban elkezdett sírni, akkor tarkón vágtam Tao-t. 

-Na most ez így jobb?! Boldogabb lettél tőle?!

Odamentem a lányhoz, mellé ültem és megsimítottam a hátát. Ekkor rám kapta a tekintetét. Én csak rá mosolyogtam. Nem akartam, hogy ő is úgy ismerjen meg, mint bárki más. Mint a rosszfiú, aki mindenkit megver. Azt akartam, hogy ő lássa, hogy van egy érzékeny énem is. Nem tudom miért, de megnyugtatott a tudat, hogy ő nem tudja, hogy ki vagyok.

-Nem kell félned tőlünk! Tao-val meg ne is foglalkozz, idióta!-erre a lány elkuncogta magát és Tao pedig majdnem nekem jött-Elmondod a neved? 

-Kim... Min... Ah...-mondta bizonytalanul. 

-És honnan jöttél?

-Miért sírsz?

-Hogyan kerültél ide?

Chanyeol, Xiumin és Chen csak úgy bombázták őt sorjában a kérdésekkel. Ő csak hátrálni kezdett. De mivel az én kezem is ott volt összenyomta azt. Én felszisszentem, mire észrevette és elhúzódott. Én kivettem a kezem.

-Sajnálom...-gyönyörű hangja volt. 

-Semmi baj! De szerintem nem itt kellene a kérdéseket megválaszolni! Menjünk be! Úgy is van egy vendégszobánk!

-De nincs is!-akadékoskodott D.O.

-De van! A harmadik ajtó!

-De az nem a te szobád?-értetlenkedett Lay és Luhan egyszerre.

-Nem! Az nem az én szobám! Te meg nyugodtan gyere velünk! Nem fogunk bántani!-felálltam és felhúztam magammal őt is. Sehun állt a másik oldalára. Én csak rosszallóan néztem rá. 

Bekísértük és lefektettük aludni a szobámba. Nem akartam, hogy másnál aludjon. Nem tudom miért, de zavart. Lementünk a nappaliba és mindenki elfoglalta a helyét.

-Meddig fog itt maradni a csajod Baek?

-Ne legyél szemtelen Tao! Ez a lány valami miatt menekült. Látszott az arcán, hogy futott. Mi van ha üldözték? És őszintén! Nem árt nekünk egy kicsi más fajta társaság! És ha még egyszer megríkatod, akkor nem csak tarkón váglak!

-Baekhyun-nak igaza van srácok! Amikor a szemébe néztem, az a fájdalmat tükrözte. Ez nem olyan kis dolog lehet. Ami elől szó szerint menekül valaki az nagyobb baj lehet! És azért tegyük hozzá, hogy nem olyan kis anyuci meg apuci pici lányának tűnt!-mondta Kris.

-Egyetértek Kris-sel!-jött le a lépcsőn Suho-Nem tud nyugodtan aludni. Állandóan forgolódik és a legkisebb hangra is felébred. Valami elől tényleg menekült. És nem kizárt, hogy az a valami nem kis dolog volt!

-Akkor mi legyen?-kérdezett mindenkit Kai.

-Itt marad!-értett mindenki egyet. Kivéve egy valakit. Tao-t.

De ez nem tűrt ellent mondást. Ha valami elől menekült az a lány, akkor vigyáznunk kell rá. Nehogy megtalálja az a valami. Vagy talán az a valaki...