A bátyám bandája (Bts ff)

23.

*Suga pov*
-Lenne pár kérdésem feléd Yoongi...

-Mi lenne az Taehyung?

-Te a húgommal randiztál mikor eltűnt?

Nem tudtam megszólalni. Ilyenkor mégis mit kéne, hogy mondjak? Nem mondhatom meg neki az igazat! De nem is akarok neki hazudni! Mi legyen? Gondolkozz Yoongi! Min Ah mit tenne a helyedben? Álljon meg a menet! Én most tényleg Ah segítségét akarom? Mi történt velem? Régebben minden csaj a lábaim előtt hevert, most meg itt baszakszok egy csajért, aki lehet, hogy nem is kedvel! Már nem azért, de hogyan változhattam meg ennyire miatta? A régi Min Yoongi nem kérdezett meg senkit, hogy elmenne-e vele egy randira! Egyből az ágyba vittem őket! Mit is akarok egy szűz kislánytól?! Biztosan nem értek még hozzá! Nekem ilyen csajok nem kellenek! Miatta basztam el 5 órát az életemből! Inkább neki kéne bocsánatot kérnie tőlem, amiért csak úgy faképnél hagyott! És ehelyett mi van? Az, hogy én próbálok jóvá tenni olyan dolgot ami nem is az én hibám! Azt beszéltük meg, hogy nincs tabu téma. Én nem tehetek róla, hogy érzékeny a szüzességére!

Felálltam és kirohantam az ajtón. Felöltöztem és átmentem Min Ah-hoz. Na most megkapja! Becsöngettem és egy perc múlva hallottam, hogy kattan a zár. Már éppen készültem volna a mondandómra, mikor megláttam Ah-t kisírt szemekkel és könnyáztatta arccal. Csak szipogott. Mikor felnézett rám egy kicsit elnyíltak az ajkai. Amint belenéztem a szemébe, minden gondolatom elszállt. Mintha nem is léteztek volna. Mindent elfelejtettem egy pillanat alatt, amit mondani szerettem volna neki. Csak az járt a fejemben, hogy miért ennyire letört. Hirtelen a karjaimba vetette magát és hangosan kezdett el sírni. Én csak a hátát símogattam és igyekeztem megnyugtatni. Nem tudom, hogy mi történhetett velem. Pillanatok alatt változott át a hangulatom és a gondolataim. Nem tudtam neki semmit sem mondani. Nem tudtam volna neki megmondani a gondolataimat. Nem tudtam volna megbántani. Egy röpke pillanat alatt változott meg az egész. Még ha egy mosolygós lánnyal szemben álltam volna meg, akkor sem tudtam volna kimondani neki a gondolataimat. És mikor hangosan sírt a szívem szakadt meg.

Csak öleltük egymást és puszilgattam a haját. Ettő fokozatosan megnyugodott. Mikor már nem sírt, egy picit eltávolodtam tőle, de éppen annyira, hogy a szemébe tudjak nézni újra. A szemei nyugodságot és szomorúságot tükröztek. Nem tudtam gondolkodni. Egyszerűen csak csináltam amit éreztem.

Megcsókoltam....