A bátyám bandája (Bts ff)

3/ 23.

Regóta vezethettem, mikor valami furát észleltem. Nem voltam ideges. Pedig pont ettől rettegtem. De nem igazolódott be a félelmem. Vezetés közben néztem a tájat. A naplementét és az jutott eszembe, hogy egyszer eljöhetnénk Yoongi-val ide is. Csak hova tesszük Amina-t akkor? Mondjuk.... Taehyung meg a fiúk otthon vannak majdnem mindig...

Hiányzik az, hogy Yoongi-val ketten legyünk. Mindig bennem van a félsz, hogy Ami meghallja az éjszakai hunszutságainkat, így egy kicsit feszültebb vagyok. Hiába tudom, hogy nem hallja meg. Mégis félek. Nem tudom, hogy miért.

Hamarosan odaértem a rég látott ismerősömhöz. Most mondhatnám, hogy örülök neki... de az nem lenne igaz. Ne legyen félreértés belőle. Jó fej a srác. Csak amiért odamegyek, az nem tetszik. Szinte előtte nevelkedtem fel. Mivel kezdetben sokszor jöttek elő a régi emlékeim. Nagyon jóban vagyok a fiúval. Ő tényleg megért engem.

Mikor leparkoltam a háza előtt, ő már az ajtóban várt.

Odamentem hozzá és megöleltük egymást. Yoongi mindig féltékeny volt rá. De az évek alatt megnyugtattam, hogy nekem csak ő az egyetlen.

-Szia Hercegnő!

-Szia Oliver! Megzavartalak valamiben?

-Pont végeztem az edzéssel! De most térjünk a tárgyra! Mikor jött elő az emlék?

-Honnan tudtad?

-Tudod! Gondolat olvasás! De gyere be!

Betuszkolt a házba és leültetett a kanapéra. Kezembe nyomott egy bögrét, amiben gőzölgő tea volt.

-Erre gondoltál! Ne mond azt, hogy nem! Na de! Mikor jött elő apádról az emléked?-éppen mondani akartam volna, mikor leintett-Szóval a mai álmodban. Amikor csak te láttad apukád. Oké. Gyere!

Felállított és beterelt az egyik szobába. Felfektetett az asztalra és a halántékomat kezdte el masszírozni. Én egyre álmosabb lettem. Míg végül elnyomott az álom.

***

Mikor felébredtem, azt vettem észre, hogy sokkal fáradtabb lettem. Felültem az asztalon és ekkor láttam meg, jogy Oliver szemben ül velem és szürcsölgeti az ÉN teámat. Azonnal felpattantam és kivettem a kezéből. Megittam és visszatettem a kezébe.

-Ez az én teám! Nem te fogod meginni hanem én!

-Még mindig olyam vagy mint régen! De ne siess annyira! Maradj egy kicsit!

-Jól van! De nem sokáig mert lett egy fogadott lány szerűségem!

-Szóval tényleg igaz! Azt hittem, hogy beképzelted!

-Kösz szépen!

Jó volt végre beszélgetni vele. Érdekes, mert nem szólt közbe. De nagyon jól esett.

Hello Falling Angels!
Visszatértem! Úgy hogy jönnek a részek! 😘