A bátyám bandája (Bts ff)

9.

"Jin pov"

Csak álltunk ott, ledermedve. Most tényleg letagadta, hogy van egy húga? Hogy van egy édestestvére? Ezt nem hiszem el... Miért nem képes felfogni, hogy Ah-nak szüksége van a bátyjára! A vérszerintire! Nem lehetünk mi a testvérei! Tae-nak kéne bevallania, hogy szüksége van a húgára! Imádjuk Ah-t, nem arról van szó! Csak tényleg szüksége van Tae-ra...

-Mit... m-mondtál?...-ekkor hallottunk meg egy sírós hangot a lépcső felől. Csak ezt ne! Mind a hárman odafordultunk. Min Ah volt a lépcső tetején. Szeméből patakokban folytak a könnyek... Láttam V-n, hogy nem úgy értette. De már késő volt.

Nem tudott senki sem megszólalni. Csak álltunk és lefagytunk. Min Ah egyre jobban szipogott. Megszakadt a szívem, hogy így kellett látnom őt! Tae elkezdett felé menni, de ő csak reszketett tovább. Lenyelte a könnyeit és a bátyjára nézett. Csak még jobban remegett.

-Min Ah... Nyugodj meg... Nem úgy gondoltam...

-DE ÚGY GONDOLTAD! MAGASRÓL TESZEL RÁM!-ekkor már egész testében reszketett, mint a nyárfalevél.

-Min Ah! Figyelj rám! Szeretlek hugi! És tudom azt is, hogy ha most engedsz neki, akkor anya nagyon aggódni fog! Ugye nem szeretnéd, hogy anya aggódjon?

-N-Nem...

-Akkor nyugodj le kérlek! Nagyon rossz báty voltam! De nem szeretném ha ezentúl bármi bajod is lenne! Megpróbálok ezentúl normálisan viselkedni veled!

Min Ah leszaladt a lépcsőn és Tae karjaiba vetette magát. V is szorosan ölelte a húgát. És ekkor toppantak be a többiek. De azonnal lefagytak. Mivel a két testvér egymásba borulva sírt, így egy kicsit sokkolt mindenkit a kép. Mikor elváltak csak egymásra mosolyogtak. Szívmelengető volt őket így látni.

*V pov*

Amikor megláttam a húgomat a lépcsőn, megszakadt a szívem. Azt hiszem ilyen felvilágosodás ért. Rájöttem, hogy tényleg tennem kell azért, hogy rendes báty legyek. Szeretem a tesóm! Bárki legyen! Megérdemli, hogy legyen végre egy normális testvére! Meg kellett nyugtatnom. Nem hagyhattam, hogy megint elmérgesedjen a hangulat. Akkor anya biztosan, hogy szívinfarktust kapott volna.

Visszaemlékezés

Nagyon összevesztünk a húgommal. Anya próbálta lenyugtatni, de nem sikerült neki. Anya ordított nekem, hogy fussak be a szobámba. De nem hallgattam rá. Min Ah remegett. Nagyon. Az arcán folytak le a könnyek. Én csak ridegen néztem rá. Nem nagyon érdekelt. És ekkor tekintete elhomályosult. Elájult. 1 hétig nem ébredt fel. Az az egy hét sok mindent megváltoztatott. Az orvosok közölték velünk, hogy a húgomnak egy nagyon ritka betegsége van. Anya nagyon aggódott Min Ah-ért. Nem evett semmit és szinte csak a kórházban volt, míg fel nem ébredt az ő kicsi kis lánya. Azóta csak vele foglalkozott...

Visszaemlékezés vége

Talán ez is befolyásolt abban, hogy ilyen lettem. De most helyre akarom hozni, amit elrontottam...