A bátyám bandája (Bts ff)

2. évad/ 5.

-Kicsim!

-Igen?

-Semmi

***

-Kicsim!

-Mit szeretnél Yoongi?

-Semmi

***

-Kicsim!

-Yoongi! Ha még egyszer azt mondod, hogy semmi, akkor kiheréllek egy ollóval!

-Szeretlek!-mondta ijedten.

Nos ez egy újabb olyan nap volt, mikor nekem nem kellett írnom, neki pedig nem kellett dolgozni mennie. Ez sokszor előfordult, de most más volt. Szerettem volna tőle megkérdezni valamit. De nem akartam nagyon ráerőltetni.

-Yoongi...

-Mi a baj Kicsim?

-Tudod... mikor bevásárolok, látom, hogy nagyon sok ember tologatja a babakocsiját... és hát... arra gondoltam, hogy nekünk is meg kéne tapasztalnunk, hogy milyen élmény lehet...

-Kicsim. Gyereket szeretnél?

Na ezt a kérdést akartam elkerülni. Hogy ilyen nyíltan beszéljük meg ezt a témát.

-Igen...

Közelebb jött hozzám, a derekamra tette a kezeit és mélyen a szemembe nézett. Azok a gyönyörű barna szemei... Ahw...

-Kicsim. Egy kicsit halasszuk el még ezt a gyerek dolgot. Okés?

-Miért?

-Mert még nem szeretnék apa lenni. Bevallom, hogy én is gondolkoztam már a gyereknevelésen, de nem nagyon vonz még a gondolat. Még egy kicsit várjunk vele. Oké?

-Oké...

-Kicsim! Nehogy elszomorodj emiatt! Én nagyon szeretlek téged! És még egy ideig nem akarok osztozni rajtad egy kisbabával. Abba beleőrülnék, ha ò csüngne a melleiden helyettem! Mikor volt az esküvőnk, megfogadtam valamit neked. Tudod, hogy mi volt az?

-Hogy mimdig egymást fogjuk segíteni. Jóban, rosszban...

-Egészségben, betegségben

Ekkor ajkait az enyémekre nyomta. Kevés lassú csókunk volt. De ezeket is nagyon szerettem tőle. Valahogyan nem tudtam elgondolni az életem Yoongi nélkül. De nem is akartam.

Viszont akkor még nem gondoltam arra, hogy mire képes...