A bátyám bandája (Bts ff)

3/ 10.

Mert a síron volt az a személy aki, a lányom volt. 

Min Eun Ha

Ez állt a síron. Szemeimből könnyek folytak le. Nem tudtam kontrollálni az érzéseimet. Szívembe ekkor hatalmas fájdalom hasított. A sír előtt volt Yoongi is, aki szorosan ölelt magához engem. Az arcom megviselt és sápadt volt. Szemeim alatt fekete karikák díszelegtek. Szemeim vöröslöttek a sírástól. Hajam át lett festetve. Yoongi sem nézett ki jobban, de ő tudta tartani magát. Körülöttünk a bátyámék voltak. Anya is ott volt. Vi és egy másik srác is ott állt Suga mellett. 

Eltűnt a kép. A bilincseimmel együtt. A lány felém volt fordulva. Szemei kisírtak lettek. Kezein a vágások eltűntek, de a sebhelyei megmaradtak. Én egy pillanatra lenéztem a földre. És észrevettem, hogy elkezdtem halványulni. A lányra kaptam a tekintetemet, de ő csak rámmosolygott. Mégis szemeiből egy könnycsepp szaladt ki. Mielőtt még végleg elhalványultam volna, odamentem hozzá és megöleltem. Egy puszit nyomtam a hajába. Olyan érzésem volt, mintha egymáshoz tartoznánk. Mikor már csak pár másodpercem lehetett hátra a lány megszólalt. De azzal az egy mondattal megszorította a szívem.

Szeretlek anya...

Ekkor tűntem el végleg onnan. Újra hallottam a hangokat, éreztem az illatokat. Lassan ki tudtam nyitni a szemem. Az arcomon egy maszk volt. Remegő kézzel próbáltam levenni. Nem nagyon ment. Ekkor nyitódott ki az ajtó. Betámolygott egy sápadt és megviselt arcú Yoongi. De amint meglátta, hogy ki van nyitva a szemem, elejtette- vagy inkább eldobta -a virágokat és segített nekem levenni a maszkot. Megnyomott mellettem egy gombot. Azonnal megölelt. Ahogyan csak meg tudtam mozdulni, én is átöleltem. Ekkor robbant ki belőle a zokogás. És ha ő sír, akkor én sem tudom magamban tartani. Együtt sírtunk a kórházban. Az orvosok ekkor jöttek be. Elmosolyodtak rajtunk. Mikor Suga észrevette a jelenlétüket, megpróbált egy kicsit megnyugodni. Több kevesebb sikerrel. Az orvosok megszólaltak.

-Még egy pár napig bennt fogjuk tartani. Súlyos sérülései vannak. Már stabil az állapota, de pár vizsgálatot még szeretnénk önön elvégezni. Addig is. Üdvözöljük az élők sorában!

-Várjanak! Mi lett a kislányommal?

-Őt elvesztették a baleset során. Őszinte részvétünk...

Ezzel kimentek a szobámból. Én csak meredtem magam elé. Suga mellémült és átölelt. Zokogni kezdtem. Hirtelen a szívem milliónyi darabra hullott.

-Az én drága kislányom...