A bátyám bandája (Bts ff)

8.

*Namjoon pov*

Már lassan egy hete beteg Min Ah. Nagyon megijedtünk Jin-nel, mikor szédülni és hányni kezdett. Bevittük az ügyeleteshez és azt mondta neki, hogy egy kicsi nátha. Én meg majdnem el kezdtem ordítozni az orvossal, hogy a nátha az nem szédülés és hányás. Szerintem Jin észrevette rajtam és gyorsan közbeavatkozott. Szépen közölte az orvossal, hogy elmehet a picsába, hogy nem tudja rendesen megmondani a betegség nevét. És az orvosnak még fel sem tűnt. Legszívesebben elröhögtem volna magam, hogy milyen analfabéta emberek léteznek. Amikor haza érkeztünk, azonnal lefektettük aludni Min Ah-t. Mi lementünk a nappaliba és elkezdtünk TV-zni. Ekkor toppant be V. Jin-nel összenéztünk és megindultunk felé. Ő fel akart menni a szobájába, de mi nem hagytuk. Leültettük a kanapéra és mélyen a szemébe néztünk.

-Tudod, hogy mi történt a húgoddal?

-Nem...

-Az hogy orvoshoz kellett vinnünk, mert hányt és beteg lett!

-Tudod, hogy most hol van?

-Nem...

-Ott van fent a szobájában és alszik!

-Tudod, mikor ölelted meg utoljára?

-Nem...

-Mert soha egy pillanatra sem figyeltél oda rá!

-Mikor fogod egy kicsit is viselni a gondját a testvérednek? Teljesen roncs mikor rólad van szó! Soha nem foglalkoztál vele! Egyszer sem ölelted meg, mikor szüksége volt rá! Tudod, mit csodálok? Hogy még mindig úgy gondol rád mint a bátyjára! Mert egy ilyen-mutatott Jin Tae-ra- nem egy bátyj, hanem egy ellenség! Mikor fogod végre felfogni, hogy el food veszteni egyszer a húgod és akkor semmi sem lesz már ugyan olyan?!

-V! Ebben igaza van Jin-nek! Nem csinálhatod azt, hogy semmibe veszed! Tudod, mit nem adnék, hogy egy olyan lány legyen a tesóm igaziból, amilyen a tiéd? Nagyon normális, inteligens, sportos és humoros! Kevés lány ilyen! Attól, hogy még nem teszi ki mindenét, attól még nem kell szégyellni! Nem tudod, milyen, ha nincs melletted senki, ugye? Mert mi mindig melletted álltunk! Emlékszel, mikor nem voltál még menő? Hogy mindenki cikizett? Mi akkor is befogattunk feltétel nélkül! Mi sem szégyelltünk soha téged!

-Mert nekünk nem az számított, hogy milyen a státuszod! Nekünk az számított, hogy milyen a személyiséged! Ezekre az időkre nem is emlékszel igaz? Pedig eszedbe kéne, hogy legyen! Szerinted neki milyen, hogy állandóan csak szégyelled?

Tae csak nézett maga elé. Nem is nézett a szemünkbe.

-Tae?

-Nekem nincs húgom...