A bátyám bandája (Bts ff)

3/ 17.

1 napja, hogy hazahoztam Amina-t. Yoongi kifejezetten örült neki. Ellentétben velem. Én próbáltam kerülni a kislány ölelését, nevetgélését. Félre ne értsen senki. Szimpatikus nekem. Csak nem állok készen arra, hogy egy ilyen kis csöpséggel foglalkozzak. Mindig emlékeztet az én kislányomra. Ezt Yoongi még nem vette észre, de Amina szerintem sejt valamit. De nem nagyon izgat. Jól megvannak a férjemmel. Amikor játszani hív a kicsi, munkára hivatkozva a dolgozószobába vonulok be. De nem így van. Csak pár alkalommal írom tovább a könyvemet. Legtöbbször az ajtónál depizek. Yoongi és Amina előtt mosolygok egy kicsit, de azt sem viszem túlzásba. Mivel Amina-val ismertettük a nálunk érvenyben lévő szabályokat, így tiszteletben tartja, ha dolgoznom kell. Yoongi állandóan vele van. De a férjem is kezd hiányolni.

Amina külön szobában alszik. Pontosan a mi hálószobánk mellett. Bár a 2 szobát egy ajtó is összeköti. A hálószobánk hangszigetelt. Yoongi direkt így alakította ki. Mivel mikor még terhes voltam, elkezdte a gyerekszobát kialakítani. Mikor megtudtuk, hogy kislány lesz, elkezdtünk festeni. És a balaset előtt már kész is volt a gyerekszoba. Szép lila falakkal, fehér csillárral. Még én is elfogadnám ha lenne benne egy franciaágy... Khm... Aludni...

Amina nagyon szépen alszik esténként. Időben lefekszik aludni, ha azt mondjuk neki. Nem ellenkezik. De napközben ő is olyan izgő-mozgó, mint a többi gyerek. Rendesen kifárasztja Yoongi-t. Annyira, hogy nincs semmihez kedve. Én meg nem kezdeményezek. Nem hiányzik az, hogy Amina ránknyisson véletlen. Félreértés ne essék. Nagyon szeretem a kicsit. Csak egy kicsit fura, hogy most már hárman vagyunk...