A bátyám bandája (Bts ff)

7.

*Min Ah pov*

-És mi a 7 négyzetgyöke?

-Ööö... 49?

-Kérdezed vagy mondod?

-Mondom!

-Akkor helyes! De legyél az ilyenekben bátrabb Ah!

-Oké Namjoon! Csak olyan nehéz!

-Tudom! Szerencse, hogy én jó vagyok matekból!

-Meg szerény is!-huppant le mellém Jin.

-Az a legfőbb erényem!

-Nem az eszed a legfőbb erényed?

-Hát....

-Most azt tudod, hogy ha azt mondod, hogy az eszed, akkor egoistának nevezted magad, de ha azt mondod, hogy a szerénységed akkor meg lehülyézted saját magad! Szóval ezt bekaphatod Namjoon!-nevetett fel győztesen Jin.

-Pacsi Jin!-azzal összepacsiztunk. Namjoon csak sóhajtott egyet.

-Miért kell nektek mindig szövetkezni ellenem?

-Jaj Nam! Tudod, hogy szeretünk!-és megöleltem. Sokszor szoktunk ölelkezni a srácokkal.

A többiek pont akkor jöttek be a szobába. Elég furcsán néztek ránk. Jin engem ölel, én Namjoon-t, Nam pedig csak ül és nézi a matekot. Nem vagyunk egy hétköznapi látvány! Főleg nem úgy, hogy Jin és Nam tele van tetoválva, meg pirszingezve. Na de mindegy! Azt kihagytam sajnos, hogy beteg lettem. Csúnya nátha! Szóval a doki kiírt 2 egész hétre. Mivel a srácokkal egy osztályba járunk így folyton hozzák nekem a feladatokat. Érdekes, de mindenki tud egy-egy tantárgyban segíteni. Namjoon a matekban és az angolban, Jin a technikában és a töriben, Suga a tesiben, J-Hope az irodalomban és a nelyvtanban, Jungkook a rajzban, V a bioszban és Jimin... Jimin segít a legtöbb tantárgyban. Fizika, kémia, földrajz és tánc. Nincs ellenemre. Kiderült, hgy nagyon okosak, csak nem tanulnak semmiből így csak a tesi és a tánc marad jónak. Jimin majdnem minden nap foglalkozik velem. Mivel minden nap van valamilyen nekem tanított tantárgya. Ilyenkor adok hálát a tanároknak, hogy ilyen szar órarendet adtak nekünk!

Most éppen Jin jött nekem Törit tanítani. Nagyon szeretem a törit! Remélem érezteétek benne az iróniát! Az elmúlt 2 napban szinte ideköltöztek a fiúk. Sokszor hozzám jönnek tanítani engem, de van amikor V-hez jönnek. Csak nem mondják al, hogy miért.

-Kezdhetjük Napóleon-t?

-Persze!

*Jimin pov*

Mióta beteg lett Ah, szinte oda is költöztem. Minden nap van vagy fizika, vagy kémia, vagy tánc, vagy föci. De nem is nagyon bánom. Legalább egy kicsit kettesben lehetünk Min Ah-val. Imádom nézni, ahogyan felel nekem azzal a csókolni való, puha ajkaival... Mi?! Nem!? Ezt most nem mondtam ki ugye?! Mikre gondolok!? Nagyon fáradt lehetek! Ma úgy is csak 2 óra múlva megyek Ah-hoz. Csak azt tudnám, hogy mikor lettem olyan kedves, hogy segítsek valakinek a tanulásban. Ez a csaj teljesen megőrít! Szó szerint minden önuralmam kell hozzá! Tessék?! Már hogy kellene!? Nem vonzódom hozzá! A nagy Park Jimin nem vonzódik egy csajhoz sem! Utálom Min Ah-t! Csak verni jó őt! De amikor kimondja a nevemet... az ő szájából olyan izgató... Sokszor elképzelem, hogy alattam a nevemet sikítva megy el... Ahhhh!

Jó! Inkább alszok, mert már nem bírom tovább, hogy ekkora érzelgős vénasszony lettem!