A bátyám bandája (Bts ff)

2. évad/ 28.

Az egész éjszakát a dolgozó szobában töltöttem. Nem érdekelt, hogy mit csinált Yoongi. Csak egyedül akartam lenni. Régen volt már ilyen. De valamit nem vettem észre. Remegtem... Gyorsan felálltam az asztalomtól és ki akartam nyitni az ajtót. De annyira remegtem már, hogy nem bírtam azt sem kinyitni. Lecsúsztam a földre és sírni kezdtem. Amikor egy kicsit már éreztem, hogy nem bírom tovább, elkezdtem ordítani.

-YOONGI!!

Azonnal hallottam, hogy vágódik be az egyik ajtó és fut felém.

-Min Ah! Kicsim engedj be!

-Nem tudlak... Kell... a... gyógyszer...

*Yoongi pov*
Azonnal a jonyhába rohantam. Kivettem a gyógyszert és szaladtam fel. Nem tudtam bemenni. És ez baromira idegesített. Egyszerűen betörtdm az ajtót. Az egyból kirobbant. Odafutottam Ah-hoz és odaadtam neki a gyógyszert. Anyira remegett a keze, hogy képtelen volt bevenni a bogyót. Beletettem a szájába és lenyelettem vele. Magamhoz öleltem és a hátát kezdtem el simogatni. Lassan normalizálódott a légzése. Éreztem, hogy ő is átölelt. Belepusziltam a hajába. Nem akartam veszekedni vele.

-Sajnálom Kicsim... Nem kellett volna ilyet csinálnom mindenki előtt...

-Nekem is be kellett volna mutatnom Mark-ot...

Elváltunk és ajkaira tapadtam. Mindig ez szokott lenni, mikor kibékülünk. Olyan jó volt újra érezni a párnácskáit.

-Szeretlek Kicsim!

-Én is téged Édes!