A bátyám bandája (Bts ff)

13.

Kimentünk a kosárpályára Yoongi-val. Mintha nem is egy randin lettünk volna. Ez nem is nagyon volt baj. Nem akartam, hogy e miatt legyen feszültség közöttünk. De ahogy láttam, Suga sem nagyon szerette volna, ha ez egy randinak minősül. Ugyan úgy beszélgettünk, mint amikor társaságban vagyunk. Meg szerettük volna ismerni egymást jobban. Nem voltak köztünk tabu témák. De nem is használtuk ezt ki. Nem akartam egy kérdésemmel elrontani az egészet. De nem nagyon gondoltam arra, hogy Yoongi kérdez olyat tőlem, amire nem számítok... 

-És te még szűz vagy?

Na ez az egyetlen kérdés, amire nem számítottam, hogy az első randin megkérdezik tőlem. Lefagytam. Éppen dobtam volna kosárra, de kiesett a kezemből a labda. Ez volt számomra a legkínosabb kérdés. Most azt gondolhatjátok, hogy azt szégyellem, hogy szűz vagyok 16 évesen. De nem! Örülnék neki! Azt szégyellem, hogy már elvesztettem. Éreztem, hogy a szemeimben könnyek gyűlnek és már csak egy kicsi kell, hogy ne sírjam el magam. Ránéztem Yoongi-ra és megerőltettem magam. Mikor sikerült egy kicsi hangot magamba lehelnem, akkor felnéztem rá és kitaláltam valamit, hogy minél előbb el tudjak tűnni onnan.

-Sajnálom Yoongi, de nekem most mennem kell! Majd találkozunk később! Szia!

Meg sem vártam a válaszát, máris rohantam el. Szemeimben megeredtek a könnyek. Nem tudtam visszatartani a sírásom. Hallottam, hogy Yoongi utánam fut, de egy sarkon lefordultam és ezzel időt nyertem, hogy eltűnhessek a látóteréből. Egy sötét sikátorban találtam magam. Szerencsére nem volt ott senki. Nekidőltem a falnak és elkezdtem sírni. Lerogytam a földre és csak sírtam. Nem kellett aggódnom a sminkem miatt, mivel vízállót vettem. Hogy miért reagáltam így egy ilyen kérdésre? Azért, mert akaratom ellenére nem vagyok már szűz. Ezt hogyan is értem?

*Visszaemlékezés*

Mentem haza a suliból. Nagyon jó idő volt. A nap százágra sütött, a madarak daloltak. Éppen egy sötét kis utca mellett haladtam el, mikor egy kislány sírását hallottam meg. Vajon ki bánthatja? Befordultam abba az utcába. De ekkor elhallgatott a hang és egy mély férfi hangot hallottam meg. A hangszínéből ki lehetett venni, hogy részeg. Nekilökött a falnak és elkezdte letépni rólam a ruhámat. Közben nem engedte, hogy szabadulhassak. 

*Visszaemlékezés vége*

Megerőszakolt. Egy 14 éves lányt, nappal, megerőszakolt. Aztán otthagyott, mint egy szemetet. Sírva hívtam fel anyát. Ő vitt haza. Folyamatosan hánytam. Volt nálunk egy orvos, aki azt mondta, hogy az idegeim miatt hányok egyfolytában. Hogy akkora sokk ért, hogy az idegeimben valami hiba lépett fel és, hogy különböző betegségek is kialakulhatnak emiatt. Azt mondta, hogy kímélnem kell magam és, hogy nem szabad, hogy feldühítsenek. De ez Tae mellett nem volt lehetséges. A folytonos piszkálása miatt alakult ki az a ritka betegségem. És mindez egy részeg férfi miatt. Ha nem történik meg az az eset, vagy ha nem fordulok be azon az utcán, egy kislány hangja miatt, akkor lehet, hogy most teljesen egészséges lennék. Testileg és lelkileg. De ez nem így volt....