Ült az ablakban és várta a következő angyalt. Nem olvasott. Csak nézett maga elé és tervét finomította. Volt mit! Egy hatalmas tervet eszelt ki az angyalok ellen. Meg akarta mutatni nekik, hogy neki nem parancsolhatnak. Forrt benne a düh. Elrontottak mindent. Pihenni akart. Teljesíteni Istentől kapott feladatát. De megakadályozták ebben. Nem tud teljesen odafigyelni a halálra ítéltekre, ha ott vannak a sarkában az angyalok. Hiába ment volna el Seoul-ból. Az angyalok utána is üldözték volna. Nem akarta itt hagyni a földet. Hiszen a negatív érzésekből táplálkozott. Nem akart visszamenni a pokolba. Túl unalmas lett volna már neki. Végül is a földön illatokat érzett és változatos színeket látott. Utálta. Utált mindent ami a földhöz volt kötve. De nem volt máshogy a pokollal sem. Már megunta ugyan azokat a színeket látni ott is. Valamilyen köztes világról ábrándozotg. Ahol csak az van amit szeret. Kín és szenvedély. A pokolban az utóbbi hiányzott. A földön pedig a kínt folytották magukba az emberek. És ezt utálta a legjobban. *
Már legalább 10 perce írtam meg a részt. De még mindig nem tartom befejezettnek. Valahogyan nem. Egy érzés. Nem tudom, hogy miért. Ekkor kopogtak. Utálom, ha megzavarnak. Ennek ellenére mosolyogva fordultam meg. Nem akartam bunkó lenni Amina-val.
-Gyere!
Ekkor egy kíváncsi Amina kukkantott be hozzám. Én csak mosolyogva közelebb hívtam magamhoz. Ő bátortalanul közelebb lépett hozzám. Mintha harapnék. Komolyan. Mikor már fel tudtam ültetni az ölembe a kislányt, rámosolyogtam.
-Mit szeretnél Amina?
-Kérlek gyere velem játszani! Yoongi is jönne!
-Amina... Kérlek szépen. Had fejezzem be a munkámat!
-Segíthetek?
-Nem tudsz Ami! De azért köszönöm!
-Mikor fogsz végezni?
-Tudod mit? Most egy kicsit hanyagolom a munkát és lemegyek veled játszani okés?
-Oké!
Azonnal húzni kezdett az ajtó felé. Lehúzott a lépcsőn, be a nappaliba, ahol nem kicsi meglepetés várt engem.
-Yoongi...
Azonnal felém kapta a fejét. Én csak egy kérdő tekintettel fogadtam. Az eddig barna hajú férjem, most kék színben pompázott.
-Min Ah... Milyen? -én csak némán elfintorodtam- Haragszol... Sajnálom Kicsim... Csak egy kicsi változást akartam...
-Miben akarsz még változást?
-Nem értelek
-Bennem mit szeretnél változtatni?
-Benned semmit!
-Ne hazudj Yoongi!
-Nem akarlak megváltoztatni! Csak a hajamat festettem át basszus!
Ekkor hallottunk egy szipogást. Hátranéztem. Ekkor pillantottam meg, hogy Amina sír. Felszaladt a szobájába. Mi összenéztünk Yoongi-val és utána felmentünk a kislány után.
Mikor benyitottam a szobába az ágyon ült a csöppség. Térdét felhúzta és sírt. Odaültem mellé és megsimítottam a hátát. Ő felnézett rám.
-Mi a baj Ami?
-Veszekedtetek! Nem bírom, ha valakik veszekednek!
-Sajnálom Ami... De ez nem veszekedés! Egy kicsit összerezzentünk Yoongi-val! Nincs semmi baj!
-Akkor nem fog téged bántani?
-Dehogy! Suga engem soha nem bántana!
-Oké...
Ekkor elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy Amina igazi szülei állandóan verték egymást és állandóan ordibáltak egymással. 2 hónapja keült Elys-hez és Jiwoo-hoz, akik nagyon szeretik. És most van itt. Megnyugtattam, hogy mi Yoongi-val nem szoktunk kiabálni egymással. Nem szoktunk verekedni. Ezt nagy megnyugtatásnak vette. Így én is meg tudtam nyugodni.
* részlet a My demons c. Könyvemből
YOU ARE READING
A bátyám bandája (Bts ff)
FanfictionEgy rossz bátyj... Egy összetört húg... És egy viszonzatlan szerelem?... Trágár szavak, 16/18+-os jelenetek elő fognak fordulni a történetben. 2017.12.25- 3. in facfiction