A bátyám bandája (Bts ff)

2. évad/ 3.

-Szia Suga! Hazajöttem!

-Nappali...

Megijedtem. Sosem szokott így fogadni. Éreztem a hangján, hogy szomorú. Gyorsan levettem a cipőmet és rohantam a nappalink felé. Mikor odaérkeztem egy nem várt élmény fogadott. Yoongi ült a kanapén és kapcsolgatta a TV-t. Még rám sem nézett. Odamentem a kanapéhoz és akartam neki egy csókot adni, de elhúzta a fejét.

-Mi a baj Cukorkám?

-Ne nevezz így...

-De mindig így hívlak! Mi a baj?

-Semmi nincs. Csak nem akarok ilyen GYEREKES becenevet a barátnőmtől!

-Miért tartod annak? Soha nem volt baj ha így hívtalak! Mi történt Suga?

-Talán az, hogy gyerekesnek gondolsz!- ekkor felállt a kanapéról és a szemembe nézett. Tekintete sgikrákat szórt- EDDIG SOHA NEM VOLT GOND, HOGY NEM VOLTAM BESAVANYODOTT!

-Yoongi... ne kiabálj kérlek...

-DE KIABÁLOK BASSZAMEG! HAZUDTÁL NEKEM!

Elkezdtem remegni. Nem akartam, hogy megint előjöjjön a betegségem. De nem bírtam. Elkezdtem remegni. Kiszaladtam a nappaliból, egyenesen a konyhába. Az egyik fiókban tartottam a gyógyszeremet, amit erre szedtem. Remegő kézzel bontottam ki és vettem be a számba. Mikorra beszedtem a bogyót, addigra Suga is megérkezett. Én csak visszafordultam a csap felé és nem akartam figyelembe venni. Tudja nagyon jól, hogy nem bírom, ha kiabálnak velem. Mindig vigyázott ezzel. Soha nem emelte fel a hangszínét ellenem. De most... most mintha nem is figyelt volna rám.

Hirtelen 2 kezet éreztem meg a derekamon. Hátulról ölelt át. Nem volt kedvem ehhez. Nem akartam ránézni. Haragudtam rá. Nem tűrtem soha, hogy ordibáljanak velem. És eddig ő sem ütött meg velem ilyen hangszínt. Csak hát... elkezdte csókolgatni a nyakam... Nekem ez a gyenge pontom. De most erősnek kell lennem. Megfordultam és eltoltam magamtól. Kiléptem az öleléséből és felmentem a dolgozó szobámba. Becsuktam magam mögött az ajtót és kulcsra zártam. Csak hogy ne zavarjon meg SENKI! Leültem az asztalomhoz és elkezdtem írni a legújabb könyvemet. A címe: My Demons (kis önreklám... khm...)

*Suga pov*

Amikor hallottam, hogy bezárta az ajtaját, levágódtam a székre. Mekkora egy barom vagyok! Miért kellett vele ordibálnom?! Csak nagyon felidegesített, hogy gyerekesnek tart. Bár az sem volt a legjobb ötletem, hogy kotorásztam a cuccai között. Ugyanis találtam ott egy listát. Az én tulajdonságaim voltak feltűntetve rajta. Külön a jók és külön a rosszak. Mindenen vagy elmosolyodtam, vagy elgondolkoztam. De az utolsó... az a 2 oszlop közé volt írva. És az idegesített fel engem annyira. Nem tudtam, hogy baj az, ha egy kicsit viccesebben viselkedek az átlagnál. De mondjuk azt sem gondoltam volna, hogy ennek a kis veszekedésnek egy hatalmas ára lesz...